Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

384 Az országgyűlés képviselőké znn&fc 2A Akik a parlamentarizmust ellenezni szokták, azokkal szemben nagyon könnyű érvelni. A parlamentarizmus sohasem befejezett alakulat, ellenkezőleg : befejezetlen, a nemzeti élettel folytonosan fejlődő alakulat, amely időnként és időnként változásoknak van alávetve, amikor újabb meg újabb elvek érvényesülhetnek ; rugalmas dolog, rugalmas rendszer, amely idomulni tud a koreszmékhez, idomulni tud a helyzetekhez és ennek megfelelőleg keretei szűkíthetők, tágíthatok. Ebből a szempontból Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam felvetette azt a gondolatot, hogy most már nincs annyira szükség a szónoklatokra, mert hiszen a mai parlamenteknek, a mai törvényhozásoknak egészen mások a feladatai, nagyon megbővültek az állami élet kötelezettségei. Ez kétségtelen ; ámbár én nem tudom elképzelni a szónoklatok mellőzését, legfeljebb a szónoklatok rövidebb tartamúak lehetnek, de mégis csak a kapacitáció az emberi beszéd útján történik, ennélfogva bizonyos tekintetben szónoklatokra és érvelésekre — ezt értem a szónoklat alatt — mindig szükség lesz, legfeljebb elmarad egy-egy nagy retorikai mű meghallgatása. Azt is meg kell azonban állapítanom, hogy ezzel szemben a parlamentarizmus elvei között megvan a megfelelő orvosság és ezek a keretek, amelyekre nézve példaképpen igen t. képviselőtársam is hozott fel szabályokat vagy orvosszereket — s ha az idő megengedi, a kérdés részletes tárgyalásánál egykettőre én is rá fogok majd mutatni, — e tekintetben tágíthatok és ebben az irányban a parlamentarizmus rendszere fejleszthető, legfeljebb csak azt mondhatjuk, hogy most válságos időpontban élünk, amikor a XX. század különleges és nagy feladataihoz, amelyekhez nálunk még Trianon folytán is súlyos helyzet járul, a parlament talán nem tudott minden tekintetben hozzáidomulni, de természetesen hozzá fog idomulni s ez a hozzáidomulás lehetséges és lehetséges volt mindenütt a múltban is, ahol a nemzet erői szabadon érvényesülhettek. A nemzeti erők szabadon való érvényesülését pedig úgy tudom kifejezni, hogy : a kapcsolat a a nép, illetőleg a nemzet és a törvényhozás között megvan. Mert ha ez a kapcsolat nincs meg, ha az a bizalom itt az alsóházban a nép, illetőleg a lakosság, a választók részéről nem közvetlen, abban az esetben nem fog a kellő kialakulás megtörténni, ebben az esetben a parlament beteg ; különben pedig a hiányokat a maga részéről feltétlenül rendezni fogja, erre az állami organizmus a maga parlamentáris szervezetével képes is. fJánossy Gábor : Beteg ma az egész világ !) Minél küzdelmesebb azonban ma a helyzet, minél nagyobb az ellentét a végrehajtóhatalom és az alsóház tagjai között, minél nagyobb a különbség a végrehajtóhatalom és az alsóház között, annál inkább vannak beteges tünetek, amelyek a parlamenti élet rendes kialakulását akadályozzák s amelyekkel Farkas Elemér igen t. képviselőtársam is foglalkozott ; ezek olyanná teszik a helyzetet, hogy a parlamentarizmus elvei egy részének kihasználásával ebben az elkeseredett küzdelemben a kormány, a kormányttámogató többség és az ellenzék minden fegyvert kihasználnak egymás ellen. Méltóztassanak megengedni, amikor most odáig tetszenek menni, hogy a részletes tárgyalásra vonatkozó indítványokat már előzetesen be kell adni, — mert itt ez a fő kérdés és nem a bizottsági vagy a plénumbeli tárgyalás, — akkor voltaképpen arra tetszenek törekedni, hogy az a vita, amely a részletes tárgyalás során lehetséges a parlamentben, meglehetősen szűkített keretekre korlátozódjék. Helyes az a megállapítás, amelyet Farkas Elemér t. képviselőtársam tett, hogy az '. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. obsfrukció excessus, amit ma már mindnyájan elitélünk és helytelenítünk, én azonban fejtegetéseire vonatkozólag kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ne tessék elfelejteni, hogy azt a két obstrukciót, amelyet Angliában letörtek, a katholikus ír nemzeti képviselők folytatták az angol fennhatósággal, ott tehát az írek szempontjából bizonyos nemzeti indoka volt az obstrukciónak. Ne méltóztassanak elfelejteni azt sem, hogy kivéve a koalíció alatti obstrukciót, amelyet a bécsi udvar ajándékozott Magyarországnak, azok a régi függetlenségi, alkotmánypárti, néppárti képviselők, szóval, az akkori ellenzék a nemzeti érdekek szempontjából folytatta az obstrukciót. Hogy ezzel a fegyverrel miképpen élt a mindenható többséggel, illetőleg a mindenható többséget fenntartó császári fegyveres erővel szemben, arról ma még nem vagyunk hivatottak bírálatot mondani, és talán nem vagyunk hivatottak bírálatot mondani arról az időpontról sem, amikor itt az obstrukciót letörték és ezzel lehetővé tették a véderőtörvény megszavazását, és azután iramban mehetett előre a Habsburgok világhatalmi politikája, amelynek egy-két esztendő múlva — nem akarom ezt részletesen fejtegetni, — sajnálatos következményei is lettek. Mondom, mindez távolabbi idők megítélésének kérdése. Ezekről ma nehéz itt bírálatot gyakorolni. Ezeket az obstrukciókat nem is szabad úgy beállítani, hogy azok indokolatlanul a parlamentarizmus elvei ellenére vitettek volna végbe, mert ezek egy nemzet nehéz esztendeiben történtek. Mennél erősebb a parlamentekben a pártküzdelem, annál inkább megvan a lehetőség arra,, hogy bizonyos excesszusok kihasználtassanak. Amikor például megméltóztattak csinálni a mi teljes passzivitásunkkal a második nemzetgyűlésen a legutóbbi házszabályokat, amelyeket már módosítani is méltóztattak, akkor egy gondolat vezette az urakat. Ez a gondolat az volt, hogy a mindennapi életben előforduló bajok minél kevésbbé és mennél nehezebben kerülhessenek ide a parlament elé és nem azonnal. Megszorították a napirend előtti felszólalás lehetőségét. Ezek tekintitében az elnökök azóta sokkal szigorúbb rendszabályokat is alkalmaznak, hiszen 1922 óta saját magam tapasztalásából tudom, hogy ebben a tekintetben sokkal szigorúbb az eljárás. De az ellenzék rögtön megtalálta a módját annak, hogy az életben felmerült szabályellenes jelenségeket a közéletnek ma egyetlen porondján, a parlamentben azonnal szóvá tehesse. Így történt azután, hogy a napirendi javaslat kapcsán biztosított 15 percet használták fel a képviselők a felszólalásra, mert erre nem volt más lehetőség az interpellációs napok megszorítása után. Így történt az is, hogy Eckhardt Tibor képviselőtársam, mivel nem volt reménye arra, hogy egy súlyos ügyben előterjesztendő interpellációjára az alsóházban meghosszabbítást kaphat, ugyanazt az interpellációt más-más változatokban ötször-hatszor egymás után beirta és így használta ki az időt, hogy hosszasabban tudjon egyes kérdésekkel foglalkozni. Ezekben a házszabálymódosításokban ez a lehetőség is elesik. Ne méltóztassanak azonban azt gondolni, hogy itt csak azok jártak el helytelenül, akik napirendi javaslatoknál súlyos szabályellenességeket indítvány nélkül szóyátettek, vagy akik a 15 perces interpellációs beszédet így részekre, több interpellációra osztva meghosszabbították, hanem azok is helytelenül járnak el, akik többségi erejüknél fogva fontos kérdéseknek kellő időben a parlament elé való jövetelét megakadályozzák. És ebben a tekintetben ez a házszabály módosító javaslat túltesz valamennyin, mert, sajnos, teljesen behozza az írásbeliséget, különösen a részletes tárgyalásokat illetőleg, és ezzel az életnek eleven