Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése IÖ2& december 5-én, szerdán. 363 kódom és majd próbálok azonnal segíteni. Mert gondolkodni gondolkoztunk eléggé, ma azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy olyan kije­lentést tehessek erről a helyről, hogy rövid időn belül itt valami nagy változás következik be. (Györki Imre : Választások előtt mást ígértek nekünk!) A választások előtt is tudtommal a felelősek soha semmiféle ilyen könnyelmű kije­lentést nem tettek. Amit mondottak akkoi-, azt ma is meg lehet mondani, hogy állandó figyelemmel kíséri a pénzügyminiszter, a közgazdasági minisz­ter ezt az egész kérdést és amint alkalom nyílik a javításra, ez a javítás feltétlenül be fog követ­kezni. (Györki Imre: Majd megint a választás előtt ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ami a harmadik kérdést, a vasúti munkások bérjavitását illeti, amely tulajdonképpen az inter­pelláció célja volt, erre vonatkozólag a követ­kezőket kell kijelentenem : Először is bizonyos helyreigazítás szükséges, csak azt nem tudom most hamarjában, hogy Várnai képviselő urnák melyik nyilatkozata az, amelyet rektiíikálnom kell. Azt mondja ugyanis egyszer : «van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a munkásság immár hat esztendő óta semmiféle bérjavításban nem részesült», vagy pedig az a hiteles, amit most méltóztattak mondani, hogy csak egyszer részesült bérjavításban í (Várnai Dániel: Megmagyaráztam! Ez egy hajszál a levesben !) A nélkül, hogy ennek valami túlságos nagy fontosságot tulajdonítanék, kijelentem, hogy 1924 óta az órabér kétszer emeltetett fel. Egyszer 1925 február 23-ától 7%-kal, és azután 1927 július 23 ától újabb 6%-kal. (Peyer Károly : A drágaság mennyivel emelkedett ugyanakkor ?) Itt tehát bizonyos ténybeli tévedés volt. Sem az nem igaz, hogy egyszer sem emelték, sem az, hogy csak egyszer emelték, hanem az igazság az, hogy kétszer emelték. (Peyer Károly : Az az igaz, hogy semmiféle irányban nem történt javulás !) Azt tetszett mondani, hogy így áll a dolog, ezt én most helyreigazítottam. Mondom azonban, ez nem nagyon lényeges. A lényeges az, hogy mi történ­hetik a közel jövőben 1 (Úgy van ! a szélsőbal­oldalon.) Egészen nyiltan kijelentem, hogy az állam­vasutak igazgatóságának főargumentációja az volt a béremelés mellett, hogy amíg más kategóriák­ban lakbérjavítások voltak, a munkásság ezektől a javításoktól elesett, és az Államvasutak igaz­gatósága is szükségesnek tartja, hogy bizonyos béremelés bekövetkezzék. Azt is ki kell jelentenem, hogy mivel megint milliókról van szó, a pénz­ügyminisztérium gondos mérlegelés tárgyává tette az egész kérdést, bizonyos aggodalmai még ma is fennállanak, végeredményben azonban mégis hozzájárul ahhoz, hogy a legközelebbi miniszter­tanácshoz az ő beleegyezésével előterjesztést tehes­sek, amely nagyjában és egészében fedi azt, amit az Államvasutak igazgatósága kivánt. Minthogy ez a kérdés elbírálás végett a minisztertanács elé kerül, a részletekre nem terjeszkedhetem ki, mert elvégre nem tehetek olyan nyilatkozatot, amelynek affirmálása a minisztertanács dolga. Remélem, hogy azokat az ismert propoziciókat, amelyek lényegében 8% os béremelésre vonatkoz­nak, a minisztertanács el fogja fogadni, s így a teljes joggal felhozható aggodalmak mégis elosz­lathatok lesznek annak érdekében, hogy a mun­kásság körében az atmoszféra kedvezői)!) legyen és korrigáljuk azokat a hibákat, amelyeket pl. én is fennállóknak látok, mert valóban, bizonyos rekompenzáció a lakásbér terén másutt megtör­tént, itt pedig nem történt meg. Ennek követ­keztében kilátás van arra, hogy a munkásság ezt a javítást megkapja és azért kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti ;i viszonválasz joga. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Én is el voltam készülve a miniszter úrnak ellenvetésére, amint hogy az igen t. miniszter úr is különböző előkészületeiről tett jelentést nekünk. El voltam készülve, hogy fel fogja említeni a gazdasági életnek ama — hozzáteszem, magam is — bizo­nyos vonatkozásban jogos kívánalmait, amelyek az árúszállítási tarifa leszállítására vonatkoznak, de hozzátehetem, el voltam készülve, hogy a mi­niszter úr olyan színezésben fogja ezt a tarifa­leszállítási és refakciakérdésre vonatkozó követe­léseket beállítani, amint tette (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ügy is van!), hogy t. i. azáltal, hogy az egyik oldalon a bérjavítá­f-okat követelik tőle. a másik oldalon \ edig a bevételek esökkentését. olyan helyzetben van. hogy nem tud eleget tenni egyik kéretitek sem Én azt mondom, ne akarja az igen t. minisz­ter úr és az igen t. kormány azzal a küzdő, insé­geskedő. a percről-perere megújuló kenyéi'gomlok­kal terhelt vasúti munkássággal megfizettetni (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem is akarom !) vagy kikoplaltatni azt, hogy valamikor majd ad tarifaleszállítást, vagy bizo­nyos kategóriáknak refakciákat. A kormány ezt a szempontot a bérjavítás kérdésénél ejtse el. Ez a munkásság kiérdemelte a bérjavítást, jogosan követeli a bér javítást, s nagyon szerencsétlen és nagyon veszedelmes dolog volna az, ha a tarifa­leszállítás meg a refakciakövetelési akció ezt a bériavítást meg tudná akadályozni. (Györki Imre: Kevesebb potyajegyet adjon a miniszter úr! Min­den második ember potyautas !) Azt mondja a miniszter úr, hogy az új akkord-bérszabályzat, melyről említést tettem, olyau,'hogy a szorgalmas munkás, vagy amint a miniszter úr kifejezte magát : az értékes munkás meg van elégedve ezzel a szabályzattal. Mélyen t. miniszter úr, technikai részleteket én sem akarok idehozni, de méltóztassék tudomásul venni, hogy ezzel az akkord-bérszabályzattal, amelyet egy esztendővel ezelőtt léptettek életbe, egyetlenegy munkás sin­csen megelégedve, sem az u. n. értékes, sem az u. n. selejtes munkás, se a szakmunkás, se a be­tanított munkás, se a segédmunkás mert vala­mennyiüknek megakadályozza a kereseti lehető­ségét. Még csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy hiába szorgalmas ennél az új akkord-bér­szabályzatnál az az u. n. értékes munkás is. Hiába szorgalmas, hiába verejtékezik és hiába töri ma gát, mert 93 filléres átlagnál többet úgysem kap. Sőt, ha szorgalmas s ha nagyon erősen dolgozik és bizonyos munkát a lestoppolt időnél kevesebb idő alatt csinál meg, akkor azt az időt újra le­stoppolják és a következő alkalommal kevesebbet számítanak érte. T. miniszter úr, ne méltóztassék elhinni azt az információt, mert az megtévesztés, hogy az akkord-bérrendszerrel a munkások meg vannak elégedve ; egyetlen munkás sincs a vasút­nál azzal megelégedve. Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy részleteket a megígért javítás tekintetében nem akar elárulni, mert hiszen ennek még a miniszter­tanács jóváhagyásán kell keresztülmennie. Annyit azonban megmond és elárul, hogy ennek a javí­tásnak mértéke úgy átlagban 8°/ 0 . (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Amit én fo­gok javasolni a holnapi minisztertanácson!) A mi­niszter úr javaslata bizonyára a maximum, lehet­séges azonban, hogy ennél a maximumnál a mi­nisztertanács kevesebbet fog megállapítani. (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Honnan tudjál) De maradjunk meg ennél a H"Vnál. (Györki Imre : Nem lehet kevesebb, mert akkor a miniszter úr lemond ;t tálcájáról!) Hogy ez mily-

Next

/
Thumbnails
Contents