Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-228
Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1928 dere m her 5-én, szerdán. 357 állandó ellenőrzés alá vegye, de hogy a székesfővári s műszaki osztálya állal nyilvános pályázatra l.ocsátott tervek jóságát, vagy rosszaságát a kultuszminisztérium birália felül és az állapítsa meg, hogy az építkezés- jó vagy olcsó, azt sehogy sem tudom ésszel megérteni. Ezek után az fog következni, hogy az esetben, ha valamelyik fővárosi ügy nemcsak belügyminisztériumi jóváhagyást igényel, hanem vonatkozásban van egyéb miniszterek reszortjával is, akkor minden minisztériumot végig kell kérdezni. Ez késlelteti a dolgok elintézését. Azt méltóztatik mondani, hogy csak elismerést érdemel a kormány, hogy bizonyos megtakarítás — nem magának akarja ezt elkönyvelni, ezt elismerem —, de kétségtelenül megtakarítást jelent, azonban jelenti azt is, hogy 3 iskola nem fog felépülhetni az elkövetkező iskolai tanév kezdetére. Az már egész kétségtelen, hogy a mostani tanévtől elkéstünk. Ha kellő időben jóváhagyta volna a miniszter úr ezeket a terveket, lehetett volna arról beszélni, hogy már az 1928/29 ik tanévben megnyíljék ez a három iskola, s ez sokkal több értéket jelentett volna, minta kultuszminiszter úr által drágának minősített 32.000 pengős tervpályázati díj. A 32.000 pengőt teljesen eliminálni nem lehet, mert a pályázatokat tényleg el kell készíteni, de el sem fogja készíteni ezeket a műszaki osztály, mert a rendkívül sok és súlyos teendők mellett, amelyek őt terhelik, a székesfőváros műszaki osz tálya mindent késedelmesen intéz el. Az ő hatásköréből éppen ki akartuk vonni a tervezeteket, nagyon jól meggondolt okokból, mert minden baj, ami a fővárosi építkezéseknél történik, a székesfőváros műszaki osztályának ügykezeléséből és bürokratizmusából származik. Mi tehát tehermentesíteni akartuk a műszaki osztályt, hogy teljesen nagy és fontos feladatának éljen és ne tervezettel töltse az idejét a büróban, hanem bízza a tervezéseket szakemberekre, akiket felkérnek, hogy az ilyen nyilvános pályázatokon vegyenek részt. A miniszter úr kijelentette, hogy a maga részéről annak rendje módja szerint intézte el a dolgot. Azért nem fogadhatom el a miniszter úr válaszát, mert nem találom azt az utat, amellyel a jóváhagyás elérkeznék, járhatónak. Célszerűtlennek és feleslegesnek tartom, hogy a kultuszminisztérium bírálja felül ezeket a tervpályázatokat, mert kétségtelen, hogy ezek a pályázatok keresztülmentek egyrészt a főváros pedagógiai tanácsnokának és ügyosztályának pedagógiai liírálatán, felesleges tehát, hogy ilyen pedagógiai bírálatot gyakoroljon a kultuszminisztérium, másrészt pedig nem tartom illetékesnek a kultuszminisztériumot arra, hogy műszaki bírálatot gyakoroljon. A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök : Minthogy a miniszter úr nem kivan szólani, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Mvutörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik a tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően a belügyminiszter úr válasza (lál Jenő képviselő úrnak folyó évi november hó 28-án előterjesztett interpellációjára. A belügyminiszter urat illeti a szó! (Halljak! Halljuk ! jobb felől.) Scitovszky Béla belügyminiszter : T. Ház ! A képviselő úrnak az interpellációjában elmondó!t egyik észrevételével kell az interpellációra adandó válaszomat kezdenem. A képviselő úr interpellációja során a következőket mondotta (olvassa) : «Ezt az anomáliát nem lehet fenntartani, és én nagyon sajnálom» hogy a mélyen t. kormány tagjai közül egy sincs itt akkor, amikor szabadságjogi kérdéseket tárgyalunk ; ez mutatja érzéketlenségüket, ez mutatja, hogy a törvénynek azt a rendelkezését, amely ezt a tisztes jogot védelmezi, milyen tiszteletben tartják.» (Zaj a jobbközépen. — Pakots József: Még a miniszterüket sem hallgatják meg! — Jánossy Gábor: Dehogy nem !) Igen t. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A képviselő úrnak ezt a kijelentését nem vonatkoztathatom magamra, mert megvallom, hogy nekem szándékomban volt a képviselő úr interpellációjára a válaszomat azonnal megadni, sajnos, azonban ugyanabban az időben a Felsőházban éppen beszédet mondottam volt s így nem volt módomban, — fizikailag volt lehetetlen, bármennyire szerettem volna is, — hogy ennek a kötelezettségemnek itt eleget tegyek, mert itt az ülés hamarább befejeződött és előbb került a sor az interpellációkra ; bár úgy osztottam be az időmet, hogy a rendes időben bekövetkező interpellációknál jelen lehessek. De ebből nem lehet azt következtetni, amit az igen t. képviselő úr következtetett, hogy ez a mi hanyagságunk és hogy azért tartottuk magunkat ennél a kérdésnél távol, mintha nem törődnénk azokkal a sérelmekkel, amelyeket itt a képviselő úr előhozott. Legyen tehát az igen t. képviselő úr meggyőződve arról, hogy az előadottak szerint be fogom bizonyítani, hogy éppen az én részemről történtek meg azok az intézkedések, amelyeket a képviselő iir kívánt és éppen azoknak az intencióknak megfelelően, amelyeknek érvényesülését a képviselő úr szerette volna. Igaz, hogy nem azokban a szélsőségekben, mint ahogyan ő azt kívánta, hanem azzal a mértékkel, amelynek alkalmazása az igazságosság és a méltányosság érdeke, és azzal a mértékkel, amellyel ezt az ügyet közszempontból, a nagy nyilvánosság és a sajtó szempontjából el kell bírálni. A képviselő urnák a gravamene elsősorban az volt, hogy a rendőrség egy új nomenclaturát talált ki: az úgynevezett őrizetbevételt. Második kifogása pedig az volt, hogy a rendőri sajtóiroda időelőtt közléseket ad le, amelyek elsősorban az ott, a közlésekben megnevezett személyeket sértik és ennek következtében azok nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is károsodást szenvednek. Továbbá, hogy a lapok ennek folytán olyan büntető és kártérítési pereknek teszik ki magukat, amelyek tulajdonképpen hivatalos közlemények közzététele miatt indulnak meg, s így a magán felek is zaklatásnak tétetnek ki, olyan mértékben, amelyet a jövőben tovább eltűrni nem lehet. A képviselő ur mindennek az ódiumát a rendőri sajtóirodára igyekszik hárítani. Röviden összefoglalva, ez az a két panasz, amelyet a képviselő ur a múlt interpellációs napon hangoztatni sziyes volt. Én elsősorban is az őrizetbevétel kérdésével kívánok foglalkozni. Csodálom, hogy a képviselő ur, aki büntetőügyekben igen tájékozott, ezt a kitételt a mi bűnügyi nomenclaturánkban eddig nem találta meg, pedig igen sok helyen előfordul. Megengedem, hogy magában a büntetőperrendtartásban ezzel a névvel megnevezve nincs, de a gyerek megvan, és hogy per analogiam ezzel a névvel illeti a rendőrség az élet során, azt t. képviselőtársam nem veheti rossz néven, mert maga az «őrizetbevétel» elnevezés, teljesen fedi a tényt és teljesen törvényes alapon áll. (Györki Imre : Fedi, csak nem törvényes!) A képviselő urat is meg fogom az idézetekkel nyugtatni afelől, hogy törvényes. (Györki Imre : Szeretném hallani !) Ezt az örömet rövidesen megszerzem a képviselő urnák. (Györki Imre: Halljuk! Ügy is ritkán va a örömem !)
