Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

'Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 253 energiával 1925. december havában, majd 3 kilowattos adóenergiával 1927-ben helyezték üzembe. Ezek helyett a folyó év tavaszán megnyilt lakihegyi 60 kilowattos állomás most már az, amelyen a rádió-hírmondót közvetítik. Az előfizetők száma 1925. decemberétől 1927. decemberig 83.314 volt. Folyó évi április hó végén az üzembe helyezett, említett lakihegyi nagy adóállomás megnyíltával 98.011-re emelkedett a rádió-előfizetők száma. Ez a szám folyó évi október hó végével 134.498-ra szökkent, és így a szaporodás fél esztendő alatt 36-487 előfizetőt tett ki. A budapesti központi távíróhivatal a rádió üzembehozatalával Berlin, Párizs, Róma, London, Krakkó, Varsó, Fiúmé és Szófia külföldi állomásokkal van közvetlen összeköttetésben. A magyar királyi posta a rádiószolgálat ellátásával is igen értékes munkát végez, amely munka szerényebb keretek mellett folyik bár, de semmivel sem áll mögötte a külföldi államok hasonló üzemei tevékenységének. A drótnélküli távbeszélő volt az, amely lehetővé tette, hogy a közelmúlt napokban nálunk is megnyílhatott Észak-Amerikával a közvetlen távbeszélő kapcsolat. Magyarország miniszterelnöke volt az első, aki e vonalon mister Kelloggal közvetlenül beszélhetett. Azóta már többen is követték példáját. A magyar kir. posta tehát ezen a téren is megmutatta a maga teljesítményét, amely csak további bizonyítékát szolgáltatja a magyar posta elismerésre méltó régi jó hírnevének. A magyar kir. posta sem a múltban, sem most nem vetett gátat a legnépszerűbb rádió-hírmondó szabadságának- Ezen a téren korlátot csupán a törvények, nemzetközi egyezmények és az ezek alapján kiadott belkezelési utasítások és rendeletek képeznek, anélkül azonban, hogy a szellemi érintkezést és gondolatszabadságot a legkevésbbé gátolnák. Mi igaz úton haladunk, nekünk nincsenek titkolni valóink. Sőt, mint a helyettes miniszterelnök úr annak idején az új Broadcasting üzembehelyezésekor megnyitó szavaiban megjegyezte : «Nekünk van mondani valónk, van fájdalmunk, van panaszunk ; ezt kiáltjuk ki az éterbe, ahol nincs vámos, aki utunkat állhatná.» Ez a felfogás és gondolat vezette a magyar kir. postát is eddig, amikor törvényeinket végrehajtotta, és kétségtelenül a törvényhozást is ez a gondolat fogja vezetni, amikor a jelen egyezményt becikkelyezi és végrehajtatja. A rádiószolgálat nagy fontosságára, de különösen az érintkezés zavartalanságának biztosítására való tekintettel már korábban is beállott a szüksége annak, hogy ez a forgalom nemzetközileg szabályoztassék. Ebben a tárgyban az első értekezletet 1903-ban, Berlinben tartották, a második rendes értekezletet pedig 1906-ban ugyanott. Itt jött létre a nemzetközi rádiótelegráf-egyezmény, amely 1908-ban lépett életbe és amely mint 1909 : XX. te. törvényeink közé iktattatott. Az 1912ben Londonban megtartott II. Nemzetközi értekezlet újabb egyezményt fogadott el, s ez. mint az 1914 : XVI. te. 1914. július 1-ével lépett életbe. A III. Nemzetközi Rádió-értekezlet a közbejött világháború miatt Washingtonban csak 1927-ben ülhetett össze s az itt elfogadott és jelenleg tárgyalás alatt álló egyezmény már számol a kor, a technika haladásával, és így az előző egyezményektől már lényegesen el is tér. Időközben azonban a rádió-ügynek belső szabályozása tekintetében is, természetesen a nemzetközi egyezményeknek szem előtt tartásával, igen lényeges intézkedések történtek, amennyiben a kereskedelemügyi miniszter úr az 1925 : XX. te. 24. §-ában kapott felhatalmazás alapján a 32.250/1925. K. M. számú rendeletével már intéz* menyesen szabályozta a rádió-távírót és távbeszéKf:PVTSELÖHÁZI NAPLÓ. XVI. lőt. Ezt, valamint a később kiadott 43.702/1926. sz. rendeletet az 1927. május 12-én kiadott 9557/1927. K. M. számú és jelenleg is érvényben levő összefoglaló rendeletet hatályon kívül helyezte. Szükségesnek tartottam ezt a rendeletet felemlíteni, főleg azért, mivel ez az előbbi rendelet jórészt éppen Karafiáth Jenő igen t. képviselőtársunk 1925. január 21-én a második nemzetgyűlés alatt elmondott interpellációjának folyományaképpen adatott ki, és így tulajdonképpen ez volt az első alapvető rendelet, amely Magyarországon a rádió ügyet szabályozta. Visszatérve a tárgyalás alatt álló egyezményre, azt Washingtonban 74 állam, illetőleg gyarmat és dominium kormányainak kiküldöttei kötötték meg. Az egyezmény maga három részből áll, éspedig a tulajdonképpeni egyezményből és a függelékként hozzácsatolt két szabályzatból. Minthogy ezek a szabályzatok az egyezményben foglalt alapvető és elvi határozmányoknak végrehajtási utasításul szolgálnak, azok eredetileg a törvényhozás elé nem is tartoznak. Maga a becikkelyezendő egyezmény 24 cikkből áll. Az 1. cikkben pontosan meghatározza, hogy a különböző elnevezésű állomások és a különböző szolgálatok alatt mit kell érteni. A 2. cikk az egyezmény kötelező hatályát tartalmazza valamennyi szerződő félre. A 3. és 4. cikk az állandó állomásoknak egymásközti kölcsönös érintkezésére, a nyilvános nemzetközi szolgálat ellátására, illetőleg ennek a szolgálatnak esetleges korlátozására vonatkozik. Az 5. cikk kötelezi a kormányokat olyan intézkedések megtételére, hogy a magánjellegű közlemények titokban tartassanak, csalárd és hamis közlemények továbbadása pedig megakadályoztassák. A 6. cikk ilyen esetekben kötelezővé teszi a visszaélést elkövetővel szemben a kölcsönös segítséget. A 7. cikk a szárazföldi állomásoknak a közlekedési utak általános hálózatával való összeköttetését, a 8. cikk az állomások neveinek és adatainak a nemzetközi táviró1 iroda útján való közlését írja elő. A 9. cikk az egyes kormányoknak megadja a jogot ahhoz, hogy esetleg külön berendezéseket is létesíthessenek. A 10. és 11. cikk szerint az állomások üzeme mindenkor kellő tudományos és műszaki színvonalon tartandó és akként rendezendő be, hogy egymást ne zavarják. A segélykérések mindenkor elsőbbséggel kezelendők A 12., 13. és 14. cikkek a rádió-távirati díjakat, az egyezmények szabályzatait, ez utóbbiaknak értekezleteken való módosítását, majd külön az értekezleteket s végül a külön egyezmények megkötésének lehetőségeit tárgyalja. A 15. cikk jogot ad a kormányoknak szükség esetén a rádió-szolgálatnak teljes vagy részleges felfüggesztésére. A 16. cikk előírja, hogy a nemzetközi táviró-irodának a nemzetközi rádiótávíró-szolgálattal kapcsolatban melyek a teendői és feladatai A 17. cikk műszaki tanácsadó-bizottságot létesít a műszaki kérdések tanulmányozására. A 18. cikk a nem szerződött államok állomásaihoz való viszonyt szabályozza. A 19. cikk az egyezményhez más államoknak csatlakozását teszi lehetővé. Vitás kérdésekben a 20. cikkben felsorolt választott bíróság dönt. A 21. cikk módot ad az egyezmény tárgyára vonatkozó egyéb honi törvények, szabályrendeletek kölcsönös közlésére. A 22. cikk szabadkezet ad a kormányoknak tengerészeti és katonai célból szükséges rádió-berendezésekre. A 23. cikk az egyezméuynek életbeléptetését 1929. január 1-ére tűzi ki. Felmondás esetén a felmonj dástól számított egy év múlva a felmondással élő államra nézve az egyezmény hatályát veszti. Végül a 24. cikk az egyezmény megerősítésére tartalmazza az eddig szokásos megállapodásokat. A törvényjavaslat indokolásából megtudjuk még a következőket : Először is megtudjuk a nem38