Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

Az országgijiílés képviselőházának 223. népszámlálás szerint 2580 pékműhely van és ezek közül 1090 pék, vagyis majdnem a fele segéd nélkül dolgozik, tehát tisztán és jellegzetesen kisipari foglalkozás a sütemény készítése. Mélyen t. Képviselőház! A fehérsüteményeknek azért is lett olyan nagy fontosságuk a háború után, mert az ember idegélete változott meg és így a fogyasztás, maga a divat is megváltozott a közélelmezés terén. (Propper Sándor: Azelőtt több kiflit ettek, mint most!) Sohasem tapasztaltuk azelőtt, hogy a közönség érdeklődése ennyire fel van fokozva a fehérsütemény fogyasztása, kereslete iránt. Tudósok, professzorok elsősorban abban látják ennek magyarázatát, hogy a közönség egész idegélete, a közélelmezési divat és a kívánságok, a kereslet változtak meg, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon a fehér liszt iránt nagyobb igények vannak. Bízunk benne, hogy ha most a pékiparból kiiktatjuk ezt a lehetetlen helyzetet, ezt a lehetetlen paragrafust, akkor a közönségben még nagyobb érdeklődés fog nyilvánulni a péksütemény iránt és ez a szakma nagy fejlődés előtt fog állni. Mint külföldön, úgy Magyarországon is rendkívül nagy fejlődés előtt áll a pékipar hivatásánál fogva. A süteménykészítés (Halljuk ! a jobboldalon.) három nagy fázisból áll. Az egyikadamfli készítése, második fázisa ennek a munkának a tulajdonképpeni dagasztás, a tésztának tulajdonképpeni elkészítése és pihentetése. Utána következik a táblamunka, amely a trancsirozásból áll, a szétosztása a tésztának ós a tulajdonképpeni sütés. Ezt a három fázist nem lehet földi törvénnyel megváltoztatni. Itt nem lehet a vegyi folyamatot megállítani, amint hibásan a régi törvény megállapította. Szerintem nagyon helyes az, amit a javaslat magában foglal, hogy a pékipari munka kezdését úgy állapítja meg, hogy Budapesten hajnali négy órakor, vidéken három órakor kezdheti a pékipar a kovászolást és azután folytatódik ez a munka egészen öt óráig, vidéken négy óráig, amikor a táblamunkához foghat hozzá a pékiparosság. Ha az ellen a törvény ellen, amely most, még a mai napig is érvényben van, csak néhány pék vétett volna, akkor azt mondhatná az ember, hogy ez egy pár fegyelmezetlen bűnöző pék hibája. De az, hogy az iparosságnak 80 százaléka vétett ez ellen, tisztán mutatja, hogy nem is tarthatták be ezt a törvényt. Csak olyan törvényeket lehet alkotni, amelyeket a polgárság be is tud tartani. De igen súlyos, nemcsak pénzbeli, hanem szabadságvesztési büntetésekkel is sújtották a pékiparosságot. Méltóztassék elgondolni, hogy ha egyszerű pékiparosokat, akik segéd nélkül dolgoznak, három-négy és hat hétre büntettek meg, — sőt volt olyan ügy is a kezemben, ahol háromhónapos büntetést kellett volna az illetőnek kitölteni — az egyszerűen annak a kisexisztenciának tönkremenetelét jelenti. Ha a pékiparos bezárja műhelyét három hétre, akkor kundsaftjai szétszélednek és elvesznekA konkurrencia folytán nemcsak kundsaftjait, hanem exisztenciájának újrakezdési lehetőségét is elveszti. Százszámra mentek tönkre ennek a törvénynek hibájából. De nemcsak tönkrementek. Az öngyilkosságig mentek el az iparosok ezen a téren- Nem egy ilyen öngyilkosságról tesz tanulságot a rendőri krónika. Az ilyen törvényt nekünk meg kell változtatnunk, az ilyen törvényt az élethez közelebb kell hozni, és csak az a sajnos, hogy négy esztendeig ez az iparág hiába küzdött ezért az ügyért. A törvényhozásnak már a második vagy harmadik héten meg kellett volna változtatnia, ha az a látszat és az a meggyőződés volt, hogy a törvény hibás és rossz, már pedig valóban hibás és rossz és éppen azért lése 1U28 november 22-én, csütörtökön. 229 nyugodtan állok az előadói székben (Halljuk ! Halljuk ! — Felkiáltások jobbfelől és középen : Lassabban ! Lassabban !) és nyugodtan javasolom azt, hogy ebből a javaslatból törvény legyen, mert a kodifikátor az élethez közelebb hozta a törvényt. (Zaj. — Halijuk ! Halljuk !) Mélyen t. Képviselőház ! (Meskó Zoltán : Lassabban, mert elromlik a tészta !) A törvénynek szociális része abliól állt, hogy a hajnali munkához, amely szükségessé válik a sütés előtt, beengedi a törvény a munkásokat, akik az előmunkálatokat végzik el, vagyis előkészítik a tésztát ahhoz a sütéshez, amely később kezdődik. Beengedte a törvény a munkások 10 százalékát. Az első javaslat, amely négy évvel ezelőtt készült, beengedett a műhelybe a hajnali munkának elvégzéséhez — tehát vidéken 3 órakor. Pesten pedig 4 órakor, ezt nevezi a törvény hajnali munkának — olyan műhelyekben, h hol 1—10 segéddel dolgoznak egy munkást, 10—20 segédig két munkást és húsz segéden felül három munkást, akiknek az a hivatásuk, hogy előkészítsék, elvégezzék a kovászolást. Most, miután ez a javaslat nemcsak a kovászolást engedi meg előkészítő munkának, hanem a dagasztást is besorozza az előkészítő munkák kö^é, amelyet tehát Budapesten 5 óra előtt lehet és kell elvégezni, vidéken pedig 4 óra előtt lehet elvégezni : ehhez a munkához kétségtelenül több munkaerő kell, mint csupán a kovászolás elvégzéséhez, tehát a pékiparnak a sütemónykészítés két fázisát kell 5 óra előtt, illetőleg 4 óra előtt elvégeznie és ezért szükséges, hogy több munkást engedjen be a törvény az éjjeli, illetőleg hajnali munkához. Mélyen t. Ház ! A javaslat következőképpen próbálja megállapítani a munkások számát. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy 1—10 segédig, tehát olyan műhelyeknél, ahol legalább 10 segéd dolgozik, egy helyett két munkást enged be ezentúl a műhelybe, 10—20 segédig pedig ezentúl kettő helyett három munkást és húszon felül négy munkást tnged be az előkészítő munkálat elvégzésére, mert nemcsak kovászolni kell, hanem a dagasztást is el kell végezni. Most valaki azt mondhatná és az az aggodalom merülhetne fel, hoey a fiatalal munkásokat védjük a pékiparban, akik valóban leginkább ki vannak téve a munkaerejük kihasználásának, itt azonban magából a termelésből folyik, annak logikus következménye az, hogy a hajnali munkához, tehát a legfontosabb munkához, a kovászoláshoz, a dagasztáshoz nem fiatalembereket engednek, hanem minden pékmesternek az az érdeke, hogy a legkiválóbb szakembereket engedje oda, mert hiszen attól függ a sütemény ize, attól függ a sütemény elkészítése, anyaga, tehát elsőrendű szakembereket, a legidősebb, a legtapasztaltabb embereket engedik be a hajnali munkához. A fiatalság szempontjából tehát nem veszedelmes ez a kérdés, és mint mondottam az előbb, ha a reggeli újságok előteremtése céljából megengedi a törvényhozás azt, hogy beengednek százszámra szedőket az éjjeli munkához, akkor nem kevésnbé fontos az, hogy a zsemiye- és süteménykészítéshez szintén beengedjenek munkásokat, akik az előkészítő munkát elvégzik. A harmadik része ennek a javaslatnak a sütemény reggeli forgalombahozatalának kérdése. Ez az utóbbi időben rendkívül nagy port vert fel a magyar közéletben és különböző érdekek csaptak össze ennek a kérdésnek taglalásánál. Miért szükséges az, hogy a forgalombahozatalt is szabályozzuk ? Elsősorban azért, hogy a termelést lassítsuk, hogy a termelés gyorsaságát egy kicsit fékkel lássuk el éppen azért, hogy a szociálpolitikai szempontokat védjük, mert ha azt nem tennők meg, ha szabaddá tennénk ezt, ha a süteményeket azonnal 34*