Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

'Àz országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. 227 úr indítványát elfogadni, szemben az eredeti szöveggel, igen vagy nem ? (Igen !) A 2. §-t az előadó úr módosításával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 3. §. Kérem annak felolvasását ! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 3. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad.) Elnök : Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt a kellő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a Szerb, Horvát és Szlovén Királysággal 1928. évi február hó 22-én kötött egyenesadóügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 636.) tárgyalása. Temesváry Imre előadó urat illeti a szó ! Temesváry Imre előadó : T. Képviselőház ! A közelmúlt napokban volt alkalmam a t. Ház előtt a Lengyel Köztársasággal kötött adóügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot ismertetni, amely a két állam között kifejlődő gazdasági kapcsolatot kívánja megerősíteni, illetőleg a mindkét állam polgárainak gazdasági működését esetleg károsan befolyásoló kettős adóztatást kívánja elhárítani. Ha ilyen egyezmény létesítésére szükség volt a velünk nem közvetlenül szomszédos Lengyel Köztársasággal és korábban pedig Olaszországgal és Németországgal, annál szükségesebb a velünk közvetlenül szomszédos országokká], amelyekkel gazdasági kapcsolataink már hosszú időn keresztül fennállottak, és ez szükséges annál is inkább, mert hiszen tudjuk azt, hogy ezek az utódállamok a mi ezeréves államunk testéből növekedtek naggyá. E szomszédos államok közül eddig Cseh-Szlovákiával és Ausztriával kötöttünk hasonló adóügyi egyezményt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az 1928. február 22-én Jugoszláviával kötött adóügyi egyezmény becikkelyezéséről szól. Jugoszláviával még 1924-ben megkezdtük az e kérdés tisztázására vonatkozó tárgyalásokat, Jugoszlávia kiküldötte azonban abban az időben kijelentette, hogy rájuk nézve ez a kérdés nem bír nagy fontossággal, annál is inkább, mert Jugoszlávia agrár-állam, az ő nézete szerint ezzel szemben Magyarország indusztriális állam, és így csak a magyar és különösen a budapesti nagyipar, gyáripar érdekében volna, ba ezek az adóügyi kérdések valamiképpen rendeztetnének. Csak hoszszas tárgyalások után sikerült azután Jugoszlávia akkori megbízottját meggyőzni arról, hogy ez az egyezmény tulajdonképen mindkét állam gazdasági életének erősbödését szolgálja, és így jött létre folyó évi február hó 22 én az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely alapelveiben teljesen azonos az Olaszországgal, valamint Lengyelországgal megkötött hasonló egyezménnyel és kétségkívül szolgálja azt a célt, hogy a kettős adózástól megmentse azokat a vállalatokat, amelyek az illető szomszédos államban szintén kivannak gazdasági tevékenységet folytatni. Az egyezmény 13. cikkelye kifejezetten biztosítja az egyenlő adóügyi elbánást mindkét állam polgáraira nézve, ami kétségkívül nagy megnyugvást jelenthet, mert hiszen jogbiztonságot nyújt az illető állam polgárainak a kettős adózás ellen. Különösen fontos az egyezmény 12. cikkelye, amely tulajdonképpen a MFTR-re vonatkozik és amely azt az előnyt biztosítja Magyarország részére, hogy a MFTR-nek jugoszláv területen folytatott hajózása után elért nyereséget is itt Magyarországon vonják adó alá. Az egyezménynek a vagyonadóra és jövedelemadóra vonatkozó határozmányaiban a magyar törvénv rendelkezései teljes egészükben épségben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. tartatnak. Az egyezmény kétségkívül arra fog szolgálni, hogy a gazdasági kapcsolatot erősbítse a két állam között, ennek következtében tisztelettel kérem, métóztassék azt teljes egészében változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelőlés a középen.) Elnök : Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző : Br. Vojnics Miklós! Br. Vojnics Miklós : T. Képviselőház ! Nemzetközi kapcsolataink ismét megerősödtek egy szállal Olaszország, Németország. Ausztria, Lengyelország után Jugoszláviával kötöttünk adóügyi egyezményt. Amikor ezt az örvendetes tényt regisztrálom, mégis meg kell, hogy jegyezzem, hogy az egyezmény egy cikkelyének tartalma, illetőleg e cikkely szövegezése mellett nem tudok elhaladni anélkül, hogy ahho? bizonyos kommentárt ne fűzzek. Ez a 10. cikkely, amely így szól (olvassa) : «A vagyonadót, legyen az akár állandó jellegű, akár a Szerződő Államok által már életbeléptetett, vagy a jövőben behozandó eeryszeri vagyonadó, mindegyik Állam az adókötelesnek azon vagyona után veti ki, amely az illető Állam területén van.» Már most egyszeri vagyonadó alatt a magam részéről el tudok képzelni nemcsak vagyonadót, hanem tulajdonképpeni vagyonválságot, nevezhetném esetleg kényszerkölcsónnek is. A trianoni békeszerződés bizonyos tiltó rendelkezéseket tartalmaz az utódállamokra nézve abban a tekintetben, hogy a magyar állampolgároknak ott levő vagyonát sem nyiltan, sem burkoltan el nem kobozhatják. Én nem tartom valószínűnek, de mégis el tudok képzelni olyan egyszeri vagyonadót, amely a vagyonelkobzásnak burkolt formája. A magam részéről valami megnyugtatót szeretnék hallani arra vonatkozólag, hogy ez az egyezmény a velünk szerződő államnak nem biztosít több jogot, mint amennyi részére velünk szemben a trianoni békeszerződésben lefektettetett. Feltételezem és egészen biztosra veszem, hogy ez a kérdés a tárgyalások folyamán felmerült és tisztázódott is. Egyebekben a törvényjavaslatot általánosság ban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk ! Halljuk !) A felszólalt képviselő úr megnyugtatására van szerencsém kijelenteni, hogy ez az adóügyi egyezmény tisztán az adókérdéseknek ugyanazon a módon való szabályozását tartalmazza, mint többi megkötött adóügyi egyezményünk. Ez nem érinti a békeszerződésben a magyar állampolgárok számára biztosított jogokat, illetőleg azoknak a hatalmaknak kötelességeit, amelyek a békeszerződést aláírták, úgy hogy ez az adóügyi egyezmény nem ronthatja le azt a helyzetet, amelyben ma az azon államban levő magyar állampolgárok vannak. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általáno.sságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, ieren vagy nem 1 (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosság ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét fejolvasni. Szabó Zoltán j'egyző : (olvassa a törvényjavaslat címét s 1. és 2. s-ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad.) Elnök : Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasás i iiánt megfelelő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. 34