Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

04 Az országgyűlés képviselőházának 219, gyen szabad főleg egy szempontra hangsúlyt helyeznem, amely szempont csekélységemet, mint a kapuvári járás, a kapuvári kerület képviselőjét érinti, ahol a Dráva mintegy gerincét alkotja az illető község gazdasági életének és ahol egy nagy darab ártér fertőterület terül el. Mint ennek a vidéknek képviselője egy fontos szempontra mutatok rá, és ez a Kis Rába duzzasztó kérdése. Tudjuk, hogy az 1904-iki — ha jól emlékszem — XXXIX. te. a Rábaszabályozó Társulatra bízta ennek felépítését és fenntartását. A felépítésnél azonban bizonyos méltányossági szempontokat szem előtt tartott az akkori kormány. Miután a Kábaszabályozó Társulat csak annyiban van érdekelve, hogy az ő vízmüveit, illetve védnuiveit veszélyeztet] ellnek a Kis Rába-duzzasztónak meg nem építése, részben pedig azért, mert nem voltak szakemberek, akik elvállalták volna ennek a nagy műnek fenntartását és ellenőrzését, a földmívelésüg,\ i kormányzat rábízta nemcsak az építést, hanem D fenntartást i«. De gondoskodott arról« hogy anyagi lehetőséget adjon ennek a vállalatnak az építésre és a fenntartásra. Nevezetesen az akkori kormány 250.000 koronát szavazott meg s(•gélykép a Kis Kába-duzzasztónak Létesítésére, A 250.000 korona, többé-kovéshbé fedte is a kiadásokat, mert a társulat kimutatása, szerint a munkálatok mindössze 256.860 aranykoronába kerültek. Azt lehet tehát konstatálni, hogy jóformán teljesen állami segélybői építette annak idején a Rábaszabályozó Társulat a Kis Rába-duzzasztót. A jelen törvényjavaslat — sajnos nagyon méltánytalanul bánik a társulattal, illetőleg a társulat kötelékébe tartozó közönséggel. A felépítésre kontemplált egymillió pengő összegnek mindössze csak egynegyedét óhajtja segélyképpen juttatni a társulatnak; háromnegyed részét, tehát 750.000 pengői csak előlegképpen, amelyet később a társulat időnként kénytelen volna visszafizetni. Előbb rámutattam arra, hogy milyen szempontok irányították annak idején a Kormány* zatot a tekintetben, hogy ilyen nagy segély* lyej járuljon hozzá a Rábaszabályozó Társulatnak amaz akciójához, mely a duzzasztó kiépítését céilozza. Ismétlem, egyik szempont az volt, hogy a Rábaszabályozó Társulat tulajdonképpen nem tartozik szorosan véve ennek a duzzasztónak érdekkörébe, legfeljebb annyiban, amennyiben a duzzasztó hiánya veszélyeztetné az ő védmüveik fennállását. A duzzasztó építéséi iilletőleg tehát csak ennyiben tehető felelőssé anyagilag. A másik szempont pedig, amelyet az akkori kormányzat méltányolt, az volt: hiszen a társulatra azért hízták ezt. mert az szakemberekkel, szakközegekkel rendelkezett és laikusokhói álló testületre nem lehet az ilyen akció lebonyolítását és ellenőrzéséi rábízni Ezek a szempontok ma is fennállanak, következőleg nagyon kívánatos, szükséges és célszerű volna, ha a kormányzat nagyobb segéllyel iparkodnék hozzájárulni ennek a halaszthatatlanul szükséges kis rábatoroki duzzasztónak felépítéséhez. A részletes tárgyalás folyamán leszek bátor Indítványozni, hogy az összegeket cseréljék fel s a 750.000 pengőt segélyképpen, a 250.000 pengőt pedig előlegkép pen folyósítsák a társulat részére. Tudom, hogy ez bizonyos anyagi nehézségekbe ütközik, de itt a kormányzatnak minden lehetői el kell követnie az ő reális terveinek keresztülvitelére, mert félek attól, hogyha a szám így marad meg a törvényben, mint ahogy a tör-' vényjavaslatban van, akkor az a szép terv, ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. melyet e tekintetben a kormány kontemplált, nem fog a megvalósulás stádiumába kerülni. Mélyen t. Ház! Meg vagyok győződve róla. hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki szívén viseli az ország gazdasági fejlődését, s aki mindig megértő lélekkel viseltetett az ilyen proarammokkal és reformokkal szemben, legalább valamiképpen akceptálja a Sopron megyei képviselőknek ama kívánságát, hogy nagyobb segélyt utaljanak ki a Rábaszabályozó Társulatnak, mint amennyi a törvényjavaslatban kontemplálva vau s azt az összeget, amely a segélyen kívül marad, utalják ki előlegképpen a Rábaszabályozó Társulat céljaira. Ezzel a vidékkel, az országnak eme részével törődni kell. Nem az öndicséret szól belőlem, amikor hangsúlyozom a t. Ház plénuma előtt, hogy ez a vidék egyike az ország legtermékenyebb vidékeinek. Hogy ezt egy gyakorlati példával illusztráljam, megtörtént az az eset, hogy kerületem egyik községében esry kisgazda a múlt évben egy katasztrális holdon 28 métermázsa gabonát termelt. Ezt annak idején egy akadémiai tanárnak is megemlítettem. Most Ötvös t. képviselőtársam bizonyos szempontból kétségbevonja az én állításom igazságát, de hangsúlyozom, hogy ez tény és valóság; 28 métermázsát termelt egy kisgazda egy katasztrális holdon. Igaz ugyan, — megemlítem azt is — hogy az Eszterházy-uradalom ugyanebben a faluban egy katasztrális holdon harminc mázsát produkált. Ha most ilyen vidékről van szó, azt hiszem, a kormányzatnak is eminens érdeke, houy áldozatot hozzon érte r és megmentse ezt a vidéket attól, hogy vizáradások ellephessék, és így ezáltal is hasson oda, hogy minél nagyobb területen lehessen ilyen gyönyörű termést kihozni a földből. Még egy gyakorlati példát mondok arra nézve, hogy milyen szükséges volna főleg itt. ezen a vidéken alaposabb és nagyobb állami beruházásokat eszközölni. 1926-ban olyan áradások voltak ezen a vidéken, olyan nagy területeket lepett el a víz, hogy — horribile dictu — azoknak az igénylőknek haszonbérét, akik a földbirtokreform útján jutottak földhöz, a pénzügyminisztérium háromnegyed részben elejtette, mert belátta, hogy ezen az

/ áldott, legtökéletesebb mértékben termő vidéken ebben az évben száz százalékig nem hozott termést a föld. Rendkívül fontos tehát, hogy itt az áldozatoktól ne riadjon vissza a földmívelésügyi kormányzat és már csak az ország gazdasági termelésének szempontjából is hozza meg ezt a/, áldozatot. De ez a vidék, — most az öndicséret szól belőlem — egyike az ország legkultúráltahb. legfejlettebb vidékeinek, mert hiszen a statisztika szerint mindössze egy százalék azoknak a száma, akik írni és olvasni nem tudnak. Ez a vidék tehát, amely úgy kulturális, mint gazdasági szempontból — hogy úgy fejezzem ki magam — az ország szemefénye, megérdemli a legteljesebb pártolást a földmívelésügyi kormányzat részéről. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy e tekintetben méltányolja a mi felfogásunkat és nagyobb állami segéllyel iparkodjék hozzájárulni a Rábaszabályozó Társulat akciójához, hogy így megmentse azt a népet, amely úgyis agyon van nyomorgatva az adókkal. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr respektálja ezt a szempontot és éppen ezért, ebben a felfogásban, a törvényja-