Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-200
Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. dig ez volt a jogállapot, amennyiben szabad jogállapotnak nevezni. A 13. § (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) fentartja az elnöki tanács elé vitelét az ügyeknek az ott megállapított körben, amikor bátor leszek szólni és megmondja azt, — azt hiszem az 5. bekezdésben — hogy nyilvánosan kell elŐachn a tanácsban a megválthatóság, annak mértéke és az ellenérték megáll apitása kérdésében az ügyeket. Arról is kellene beszélni, t. Ház, lehetséges-e az, hogy ilyen érdekű ügyek, amilyenekről itt szó van, kóntradiktórius eljárás nélkül nyilvános előadás alapján döntessenek el. Hiszen méltóztatnak tudni a gyakorlatból, hogy ez a nyilvános előadás lényegében még nem is volt nyilvános, mert még a kifüggesztésre vonatkozó szabályokat is sokszor egyszerűen félretették. T. minister ur, ez igy volt. Nem volt erre semmiféle szabály. {Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcellt Lex imperfecta volt!) A fél megtudta azt. hogy a tegnapi napon már nyilvánosan elő is adták az ő ügyét anélkül, hogy ő a legkevésbbé is befolyhatott volna abba. De mondjuk, hogy kifüggesztették. Nyilvános előadás olyan ügyben, amelyben nincsenek alapfórumok, amelyek a tényállást kóntradiktórius utón tisztázzák (Pesthy Pál igazságügyminister: Dehogy nincs!) és ahol már a nyilvános előadás, tárgya tulajdonkép csak felülvizsgálati jogkörben mozoghat, ez komikus. Méltóztassék elképzelni a fél kínját aki esetleg bejut erre a nyilvános előadásra és ott kénytelen ülni és hallgatni, hogy az ő ügyében, hogy adnak elő esetleg olyan tényeket, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a valósággal, amelyek homlokegyenest ellenkeznek esetleg az ügyiratokkal, amelyek ott fekszenek az előadó biró előtt. (Ügy van!) Nem volt erre^ példa Ofb-ügyben x-szer? T. minister ur láthatja, hogy ez nem pártkérdés; az ön háta mögött is helyeselnek ennek a megállapításnak, (Pesthy Pál igazságügyminister: Tudom! Én is helyeslem!) s ime a minister ur is helyesel. Méltóztassék azonban elképzelni azokat a szerencsétlen feleket, akikre nézve ez egy res judicata-vá lett, akikre nézve ez az ügy elintéztetett, akiknek vagyonát elvették, "vagy akikkel szemben egyéb utón igazságtalanságok történtek. Azok, ha olvassák azt a parlamenti tudósitást, hogy a t. túloldal és a t. minister ur is helyesli megállapításaimat, helyesebben elfogadja ezeknek az eseteknek lehetőségét, mit éreznek magukban? Hová menjenek jogorvoslatért, hol keressenek jogorvoslatot a lezárt ügyekben? Legalább a jövőre nézve kellene ezt megszüntetni, t. minister ur, ha már a múltra nézve elfogadjuk és a »non pössumus«, vagy Trianon felhivásával tehetetleneknek nyilvánítjuk magunkat. (Pesthy Pál igazságügyminister: Mi a nyilvános előadás?) T. minister ur, én tudom, hogy mi a nyilvános előadás, de azt is tudom, hogy csak ott szabad lennie nyilvános előadásnak, ahol garanciáim vannak arra, hogy legalább a tényállás az alapeljárás során kontradiktatórius, szabályszerű utón tisztáztatott. (Pesthy Pál igazságügyminister: Az egyesbiró kóntradiktórius tárgyalás alapján állapitja meg a tényállást!) Ne kívánjon a t. minister ur tőlem annyi destrukciót; hogy most már áttérjek az egyesbirók működésének kritizálására, akik az Ofb-ügyekben eljártak. (Pesthy Pál igazságügymiínister: De itt nem arról van szó!) Azt ismerik t. képviselőtársaim, hogy mi volt az egyesbÍróknak működése, aki kiszállt a helyszínére, ahol megtörtént az, hogy az egyik ügyvedet kiküldték a szobából, a másik ügyvédet tegező, baráti hangon behívták a szobába, s azután kihirdették a végzést. Hány ilyen ügy volt! Mondjak még többet? Elmondjam az egyuttebédeléseket, az együttkocsikázásokat? J\em akarok belemenni ennek a kérdésnek ilyetén vizsgálatába, hanem igyekszem megmaradni kizárólag a jogi megítélésnél, a jogi abszurdumnál. Ha már egyszer azt mondjuk, hogy az Ofbugyek nagy része letárgyalta tot t, legalább a meglevő ügyekre nézve kellene a minister urnák gondoskodni arról, hogy a szent és sérthetetlen Ofb. előtt végre megjelenhessenek a felek és kóntradiktórius utón tárgyalhassanak; elmondhassák az, elnök urnák és a tanácsnak azt, hogy mi a tényállás, mi volt az eljáró biró hibája, miben nem fedik a valóságot, a tényeket az eljáró birónak következtetései. Mi akadálya van ennek"? Méltóztassék nekem megmondani, hogy mi akadálya lehet ennek, amikor t valamennyien egyetértünk abban, hogy itt óiriási horderejű, exisztenciális anyagi és erkölcsi javakról van szó. (Fábián Béla: Ne lehessen valakit becstelennek nyilvánítani, anélkül, hogy megkérdeznék!) A szakasz 5, bekezdése igy szól (olvassa): »A tanácsban nyilvánosan kell előadni a megyailthatosag, anniak mértéke és az ellenérték megállapítása kérdésén és ,a fellebbezett ügyeken felül még a 6. § 10. pontjában, továbbá az ügyviteli szabályokban nyilvános előadásra utalt egyéb ügyeket is.« Itt rögtön felmerül előttem az a kérdés, hogy mi van a vagyoni előnymegosztási perekkel. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek 25 percnyi meghosszabbítást! (Felkiáltások: Megad-, juh! — Egy hana jobbfelől: Sok!) Ha sok, ne méltóztassanak megadni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 25 percnyi meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Rassay Károly: T. Ház! Itt egyszerűen keresem a vagyoni előnymegosztási perieket, amelyekre nincs utalás. Ez talán az ügyviteli szabályok általános rendelkezése alapján fog a nyilvánosan előadandó ügyek közé tartozni 1 ? (Pesthy Pál igazságügyminister: Igen!) Ezt tudomásul veszem, de akkor felesleges volt ezeknek felsorolása is, mert ezen az alapon ezek is odatartoztak volna; vagy amennyiben az a felsorolás megtörtént, s szükségesnek tartották itt a megválthatóság, annak mértéke és az ellenérték megállapításának kérdéseit taxatíve felsorolni, <akkor nem látom indokát annak, hogy ezt a rendkívül fontos kérdést nem néltóztatott ide szintén belevenni. (Rubinek István előadó: Tessék indítványozni!) T. előadó ur, ez, nem az én feladatom, mert hiszen ha én indítványt tennék, akkor 25 paragrafust kellene e helyett az egy paragrafus helyett a törvényjavaslatba beillesizteni, hogy egy szabályszerű, rendes, nem paródiát jelentő birói tárgyalás váljék lehetővé. Méltóztassanak tehát legalább a saját elgondolásuk körében gondoskodni arról, hogy az a törvény precíz legyen. Mármost azt kell kérdeznem önöktől, tudják-e, hogy tulajdonképen mi az a visszajuttatási és vagyoni előny megosztási per? (Derültség.) Ez emlékeztet engem arra a plakátra, amely egy fertőtlenítőszer reklámja. Nyugodtan lehetne egy halálra vált elkeseredett arcot
