Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

38 Az országgyűlés képviselőházának : csak 22 ezer korona jutott, és ha figyelembevesszük, hogy ennek a 22 ezer koronának egyötöd része a földbirtokrendezési eljárás során szintén elveszett, akkor nem lehet azt állitani, hogy acélvagyon nem tett volna itt eleget kötelességének és megpróbálta volna akadályozni a törvény végrehajtását. Általában igen t. képviselőtársamnak, aki komolyan szokott foglalkozni történeti dolgokkal, figyelmébe ajánlom, hogy az egyházak az 1811-es devalváció óta szereztek olyan nagy tőkevagyont, amelyet elsősorban használtak fel a háború alkalmával és általában körülbelül 100 esztendő az az idő, amig ezek az egyházak gyűjtögetik a vagyont, 100 esztendő elteltével pedig valami háború következtében egyik napról a másikra elveszítik ezt. Az 1911-es devalváció, a Neoacquistica Commissio működésének idején ... Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy amit mond, az nem tartozik a tárgyalás alatt lévő 7 §-hoz. Szíveskedjék a tárgyhoz szólni. Ötvös Lajos : T. Ház ! Mivel a t. képviselő ur itt a tárgyi igazságtól jóhiszemüleg eltért, nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy az általam most röviden érintetteket szivesen figyelembe venni és tudomásul venni szíveskedjék. Elnök : Szólásra következik 1 Fitz Artur jegyző : Gál Jenő ! Gál Jenő : T. Képviselőház ! Ennek a 7. §-nak lényege processzuális kérdés. Ezek a viták, amelyek ennél a szakasznál elhangzottak, elfedték és elhomályosították azt a lényeges és kiütköző kérdést, amelyre leghelyesebben Szabó Sándor t. képviselőtársam mutatott rá. Ennél a kérdésnél szembeötlő az, hogy egy szakasszal, egy törvényhellyel azt kívánják a t. képviselő urak approbálni, hogy az, ami eddig birói funkció volt, most közigazgatási funkcióvá változzék át. Nem veszik észre t. képviselőtársaim, hogy ezzel egy ,nagy sajátszerűséget és a biróság jogállását érintő olyan engedményt tesznek, amely azt a megkülönböztetést, amelyet 1869-ben, mint a legnagyobb igazságügyi és közigazgatási yivmányt, együttesen ünnepeltek, most visszafelé forditja. Ez a szakasz azt mondja, hogy az 1924. évi VII. te. alapján az Ofb. által gyakorolt hatáskör a földmivelésügyi ministerre száll át. Hogyan lehet ez, t. Képviselőház ? Egy speciális kérdésb

Q

n, egy elsősorban a földbirtokos osztályt érdeklő és érintő kérdésben kimondja az uj törvény, egy lex specialis, hogy az, ami eddi a- birói funkció volt, ezután közigazgatási funkcióvá változzék át ? Ez már csak túlmegy azon a határon, ameddig bármiféle kedvezményt is akarnak adni annak az osztálynak, földbirtokos, ki.-birtokos, vagy kisgazda osztálynak. Bármit akarnak adni. ne bántsák meg magát azt a biróságot, amelyet nevében, konstitucióban mégis csak elsősorban mint független szuverén testületet képzeltek el. (Simon András : A biróságot még az agrárpolitikától is meg kell óvni \) 1924-ben, amikor az első novelláris feladat itt felmerült, azt mondták, hogy mindent nyugodtan megszavazhatnak, hiszen nem a miniszteriális felelősség körébe tartozik a döntés, hanem egy biróság felelőssége körébe. Most ugy látszik, hogy a miniszteriális felelősség nincs megelégedve a birói felelősséggel; ugy látszik, nincs megelégedve a birák funkciójával. Mert ha meg volna elégedve, akkor nem hozná ide ezt a paragrafust, amely megszégyenitése annak, amit az eddigi felfogások fennen hirdettek, annak, hogy az, ami jogvita, biró elé tartozzék, csak az, ami nem a felek kontradiktórius vitája, tartozzék az adminisztrációhoz. Ha Szabó Sándor t. képviselőtársam, aki első9. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. sorban az agrárérdekek képviselője, aki magát agrárképviselőnek vallja, aki magát vérbelüeg a gazdákhoz tartozónak vallja, itt kissé félénken ugyan, és nagy rezervátákkal környékezve, azt mondja^ hogy ha a Ház bölcsesége ugy találná, ha a ministerium ezt megszívlelné, nagy örömmel üdvözölné, ha itt kontradiktórius eljárást alkalmaznának, én segítségére sietek t. képviselőtársamnak, aki az egységespárt soraiból való és akit nem lehet megvádolni azzal, hogy ellenzékieskedni akart. Segitségére sietek abban, hogy adjuk meg az elégtételt az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, hogy legalább eddigi működésével szemben ne foghasson tápot olyan gyanú, hogy ki kell venni valamit hatásköréből, hogy el kell venni valamit a birák kezéből azért, hogy a közigazgatási ügykörbe tartozzék. Mindenről lehet beszélni; lehet egy elv helyességéről beszélni, lehet helytelenségét vitatni. De a mélyen t. igazságügyminister urat nagyon szépen megkérem, gondoljon biráira és arra a presztízsre, amelynek fénye ott ragyog azoknak az Ítélkező bíráknak feje felett. Mert miről van itt szó ? Méltóztassék csak ezt a rövid pársoros szakaszt — ebben nagyon sok minden van — gondosan elolvasni. Itt arról van szó, hogy abban a szerződésben, amely az uj novella alapján keletkezik a haszonbérletek dolgában, az értékelés, a becsérték, haszonbéröszeg, a racionális gazdasági kérdés mind ott dől el. . Eddig a feleknek ilyen megállapodása birói fórum elé volt utalva. Most egyszerűen elkonfiskálják onnan és ebben a picike kis szakaszban elrejtve óriási jogfeladások vannak. A feleké is, a biiáké is, sőt azon alkotmányos institúcióé is, amely ennek a különleges biróságnak megalkotásában mint alkotmány biztosíték mutatkozik. Én tehát azt mondanám : mi kár háramlik abból, ha a vitatkozó felek megegyezése, a kisajátítást szenvedők és a kisajátítást élvezők, a juttatást szenvedők és a juttatást élvezők, az eladók és a vevők megegyezése, mindazoké, akik ellentétes érdekeket képviselnek a törvény védelme alatt, akik egymással szemben állanak, kontradiktórius eljárás során nyilvánosan történhetnék? Mert ami a ministeri büróban történik, az nem nyilvános, az titkos, amit ellenben a biró tárgyaláson jegyzőkönyv felvétele mellett a felek meghallgatásával lefolytat, az nyilvános és ellenőrizhető és megnyugvás száll a lelkekbe, ha ilyen birói határozatok keletkeznek, ahol a felek hallják egymásnak szavát és hallják a kincstári képviselőnek^ a földmivelésügyi minister képviselőjének is szavát, aki a közérdek védelmére idéztessék oda ugy, mint minden közérdekű per védelmére, amely az államnak nagy érdeke, odaidézik hivatalból azt, aki az állam érdekeit védi. Pl. egy házassági perben nincs-e mindig ott a kincstárnak, illetőleg az államnak képviselője? Nem kell-e értesíteni minden válókeresetről a királyi ügyészt, hogy ellenőrizhessen és vigyázhasson ? Mi kár, vagy baj származik abból, ha ennél a kérdésnél is odaidézik az állam képviselőjét, aki szintén felszólalhasson és védje azokat a fiskális érdekeket, amelyek az államot mint kincstárt érintik és védje azokat az érdekeket is, amelyek az államot mint öncélú nagy lényt érdeklik. Én tehát ezt a kérdést sokkal fontosabbnak tartom és nem azon aprólékosság szempotjából ítélem meg, amelyet itt a legtöbben felhoztak. Én ezt a nagy alkotmánygondolatot látom ebben a szakaszban kijátszva. Én az alkotmány védelmében kérem a t. Képviselőházat, hogy változtasson ezen az állásponton, amely a törvényjavaslat 7. §-ában van lefektetve. Hiszen mit tesz ezáltal ? Megmutatja, hogy megbízik a biróságban. Ellen-