Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Az országgyűlés képviselőházának 199, András: Nevelhetik gyermekeiket!) Még több bérletet is fizetnek, mint a nagytőke, minden vonalon. Nem ismerek olyan bérletet, amely a nagybérlőktől t átadatott a kisbérieknek ugy, hogy a kisbérlők több bérletet ne fizettek volna. Ez a sava-borsa a dolognak. (Mozgás a szélső­baloldalon.) A kormányzat azt mondja, hogy országos szempontból a kisbérletek megszerezhetésénél is belenyúlok a dologba, ahol muszáj és ahol lehetséges. Ahol van vállalkozó szellemű kis­gazda, vagy törpebirtokos, vagy bárki olyan, aki a földet megmunkálja, ott én ezt lelkiisme­reti kérdésnek is tekintem, és itt a jog elvész előttem. Lelkiismeretem azt diktálja, Ihogy en­nek a száz meg száz embernek inkább adassék meg ez a jog, mint egy embernek, mert száz meg száz embernek a családját kell felnevelni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha egy embernek adatik a birtok, nem tudom, a jogász­emberek nem sajnálják-e azt a száz kisembert, aki ott nyöszörög a semmiből. Odaát meg épen a szocialista képviselő urak hivatkoznak min­dig a szegénységre. Hát hogy kell annak a kis­embernek elszenvedni az egész életét a nagybir­tok mellett cselédsorban, meg- napszámossor­ban, mig egy ember dúskál a jövedelemben'?! (Baracs Marcell: Rácitál a szocialistákra!) Bocsánatot kérek, nem szeretek ezen a téren túlzásba menni. (Esztergályos János: De igaza van. Csontos képviselő ur! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon? Igaza van!) Bocsánatot kérek, kedves képviselő urak, sohasem fogjuk azt a népet jobban istápolni, mint ha törvénnyel biz­tosítjuk azt a jogot, hogy: ha akarsz, kaphatsz is bérletet. (Farkas István: De földet is tessék adni !— Zaj.) Ha nem tudunk neki tulajdon­joggal adni birtokot, legalább adjunk alkalmat és módot a megélhetésre, bérlet utján, szövet­kezetek felállitásával. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kábók Lajos közbeszól.) Nem győzök min­denre felelni, nem is tudom, mit beszél. De ma­guk ugy-e, azért szervezik az ipari munkássá­got, hogy a nagytőkétől többet kaparjanak ki számára. (Malasits Géza: Megszervezzük mi a földmunkásokat is, legyen nyugodt!) Ugy-e, ez a téma, mert ha nem ez volna, akkor igazán mondom, bűnös utón dolgozná­nak. Ha már most maguknál ez a téma az ipari munkásosztály részére, akkor nekünk rneg az a kötelességünk, (Felkiáltások a szél­sőbaloldalon: Az volna!) hogy annak a kisgaz­dának, meg annak a földmunkásnak alkalmat adassunk a törvénnyel arra, hogy ő is boldo­gulhasson az országban. (Kabók Lajos: De nem teszik meg kötelességüket. — Esztergályos Já­nos: Igaza van! Csakhogy nem ezt csinálják! — Malasits Géza: Más a beszéd és más a tett! — Kabók Lajos: Tolják a nagybirtok szekerét maguk is! — Zaj.) Én soha életemben nem szeretek olyan térre menni, ahol maguk munkálnak. A maguk taktikája az, hogy mindenkinek a becsületes, lelkiismeretes megnyilatkozását játéktárgyává tegyék és azt semmibevegyék. (Esztergályos János: Ez a hála? — Malasits Géza: Ez a hála, mert helyeseltünk'? — Zaj. — Elnök csenget.) Egy kötelességünk van, kedves képviselő urak, és maguknak is segiteni kell minket ezen a té­ren. A túlsó oldalon felszólalt Csik József kép­viselő ur ebben a kérdésben. Ha innen közü­lünk a nagybirtokosok állanának fel velünk szemben, nem csodálkoznám rajta. (Farkas Elemér: Eszük ágában sincs!) Tisztelettel vi­seltetünk azért, hogy nem jönnek ez ellen a szakasz ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) , ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 35 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Ha a nagybirtokos osztály ellenünk jönne azért, mert a kormány beleszól az ő vagyonuk mikénti kezelésébe, azon nem csodálkoznám, azt nem is venném rossz néven, de akkor, amikor épen az önök oldaláról jön a tiltakozás, az már az én lelkületemet bántja, mert maguknak kell olyan közel lenni Magyar­ország szegény osztályához, vagy alacsonyabb sorban lévő osztályához, mint nekem- (Rassay Károly: Sőt közelebb vagyunk!) Ezt nem mu­tatja meg a képviselő ur, sőt épen az ellenke­zőt mutatja. Én a bérletek megszerzésénél is ezen a téren nyugodt lélekkel bizom a jogot a kormányzatra, mert nem bizhatom másra, mert nem tud senki adni, mert nem ad senki, ha a kormány bele nem nyúl ebbe a dologba, így tehát, amikor láttuk a multat, kedves kép­viselő urak, amikor a háború sok szenvedése után, azt a falusi szegény embert is kénytelen volt magával rántani az úgynevezett kommu­nizmus, annak ellenére, hogy az a szegény nép­osztály azt sem tudta, hogy mi az, csak benne volt szegényben a bosszú és az ellentét érzése... (Pakots József: Hát micsoda? Beszéljen róla! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. (Pakots József: Beszéljük meg, hogy micsoda!) Pakots képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Csontos Imre: A vidék szegény munkásai a kommunizmust nem tanulták meg ugy, mint maguk itt Budapesten, azok nem is tudták, hogy micsoda, egyedül csak azt látták, hogy itt most megfordult a világ, jön itt egy jó dolog és épen azok az emberek avatkoztak bele ava­tatlan kézzel a dologba, akik az ő sorsukat in­tézni becsületesen egy percig sem tudták és átok lett itt a magyar nemzetre! Teljes egészé­ben ez a helyzet. Azért kaphatott lábra ez az irányzat, mert szegények gyámoltalanok vol­tak és a bosszú vezette szegényeket. Most üt vagyunk, hogy törvénnyel biztosítsunk jogot ahhoz, hogy szerezhessenek megélhetést, egy kevés bérletet ott, ahol a kormány elősegíti őket. Itt a kormány nem veszi el senkinek a bérletét, csak, ha nincs ott vállalkozó, de ha van, ha jelentkezik egy községben 100 vagy 200 kizgazda, akik azt mondják a minister urnák, hogy itt van ezer hold föld, amely bérbe­adandó, csináld meg nekünk azt, hogy mi hoz­zájuthassunk. Hát nem lelkiismeret kérdése belenyúlni ebbe, hogy a kormány csinálja meg annak a szegény néposztálynak, annak a kis­exisztenciának érdekében és ne annak az egy embernek jusson minden? Nekem mindegy, hogy keresztény vagy zsidó, de ha leköti az ő nagytőkéjével a nagybirtokot, mindig száz és száz embert állit oda a nincstelenek sorába. Ez a helyzet s ennek alapján a javaslatot elfo­gadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Ház! Mindenekelőtt tessék nekem megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ugy látom ebből a vitából, amely itt folyik, teljesen élét veszítette az a szemre­hányás, amelyet az én tegnapi felszóla­lásommal kapcsolatban Rassay Károly képvi­selő ur tett arra nézve, hogy az ügyhöz való hozzászólás körére vonatkozólag más és más rendszabályok lesznek, mással és mással szem­ben alkalmazva. (Rassay Károly: Még nem érte utói a képviselő urat sem! Életrajzot még nem adott elő» senki!) Én ugy látom ennél a

Next

/
Thumbnails
Contents