Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-209
Az országgyűlés képviselőházának 2' egészen más volt a helyzet. (Túri Béla közbeszól. — Peyer Károly: A tányérsapkát is Németországból kapták! Árpád is tányérsapkával jött be Vereekénél! — Petrovácz Gyula: Maguk is szakszervezkedési szabadságot követelnek! — Várnai Dániel: Annyi legyen maguknak, mint nekünk van! ; — Derültség!) Amíg az ifjúság nem volt beszervezve, egészen máskép ítéltem meg az ilyesvalamit; amióta azonban az ifjúság be van szervezve, megint más a véleményem minden ilyen esetről. Ha egyszer az ifjúság be van szervezve, akkor kézben van, akkor annak felelős vezetői vannak, és azok felelősek a történtekért. Az ifjúságnak minden ilyen meggondolatlan cselekedeteért tehát felelőssé teszem ezeknek a szervezeteknek a vezetőit, de nem teszem felelőssé az ifjúság egészét. Ha pedig ezeknek a szervezeteknek a fejei ismeretesek, meg yan adva az alkalom mindazoknak, akik illetékesek az intézkedésre, hogy itt & felelősségrevonást gyakorolják; gyakorolják a legszigorúbb mértékben, olyan mértékben, mint amilyen mértékben kell gyakorolni olyan bűnössel szemben, aki külpolitikai tekintetben árt az 'országnak. Vagy van fegyelem ezekben az ifjúsági szervezetekben, vagy nincsen. Ha van fegyelem, akkor hasznosan és üdvösen kihasználható a soraikban levő fegyelem. Ha nincs fegyelem a soraikban, akkor ez a szervezet többet árt, mintha egyáltalán nem is volna meg. De felelőssé teszem az ifjúsági szervezetek vezetőin kívül magát a tanári kart is. Szeretném látni, ha tanár, az ifjúságnak valóban jót akaró tanár volnék, nem volna-e befolyásom az ifjúságra abban a tekintetben, hogy ilyesvalami ne történjék. Súlyos felelősség terheli azt a tanári kort, amely nem tudja uralni tanítványait abban a^ tekintetben, hogy ilyesvalami ne történhessék. Másodsorban tehát felelőssé teszem a tanári kart, különösen pedig azokat a tanárokat, (Peyer Károly: Azok nyugodtan alszanak!) akik a szervezetekben szintén benne vannak, akik az egyetemi tanács részéről a szervezetekhez delegálva vannak. Én az elmúlt hetekben két utcai tüntetést láttam, melyeknél a rendőrségnek feladata, funkciója volt, Az egyik tüntetést Nagykanizsán láttam, a másik itt Budapesten játszódott le. A nagykanizsai tüntetés (alkalmával i->emmi egyéb nem történt, mint az, hogy a Kállay-párt gyűlése feloszolván, a hazatérő ifiúság közül egynéhány «Éljen Kállay!» kiáltásokkal zavarta az ellenpárt- gyűlését. Ennek következménye nyomban roham, kardlapozás, az utcának úgynevezett kitisztítása volt, és a legkérlelhetetlenebb szigorúsággal, a legnagyobb brutalitással kardi anozták szét az utcán lévő fiatal embereket. (Csák Károly: Egyetlen egyet! — Berki Gyula: Egyet vittek a kórházba! A képviselő úr hamar megijedt Nagykanizsán és .elutazott onnan! — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Csák Károly: Én ott otthon vagyok, nekem ott nincs okom félni ! — Bródy Ernő: Megbukni volt oka! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: A másik tüntetés Budapesten felvonulással és a felvonulás után rombolással volt kapcsolatban, s a rombolás ellenére a rendőrég tétlen volt. Ami«" tehát amott ártatlan «Éljen Kállay» kiáltásoknak kardlapozó rendőrroham volt a következményük, emitt, ahol romboló szándékkal felvonulás és rombolás volt, itt a rendőrségnek nemcsak hogy nem volt eszeágában sem a roham, vagy az utcának kitisztítása, hanem semmit sem KÉPYTSELÖHÁZI NAPLÓ. XV. '. ülése 1928 október 23-án, kedden. 293 tett! (Propper Sándor: Ez természetes! — Zaj.) Ez a kétféle utcai tüntetés .azt mutatja, hogy a rendőrség másképpen funkcionál az egyik esetben és egészen másképpen funkciónál a másik esetben. A rendőrség eljárása egészen más volt Nagykanizsán és teljesen más volt itt. Érdekes, ho^y a rendőrség publikálta, hogy kiket állított elő a budapesti tüntetés után, s azután publikált egy másik névsort, hogy kiket büntetett meg. Érdekes, hogy miközben csupa egyetemi hallgatót állítottak elő s azoknak névsorát közölte, utána csupa magántisztviselőt zárt be; csupa keresztény embert állított elő és csupa zsidó embert zárt be. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Merészeltek védekezni! — Hódossy Gedeon: Azt büntetik aki verekszik! — Farkas István: Merészeltek az utcán menni!) A nagykanizsai eset után a Kállay-párt vezetősége egyetlen szóval sem kelt védelmére... (Egy hang a balközépen: Tessék feljelenteni! — Baracs Marcell: Cinizmus azt mondani, hogy: tessék feljelenteni! — Bródy Ernő: Miért van a rendőrség? Miért fizetik?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: ... azoknak a híveinek, akik elmentek az ellenpárthoz, annak gyűlését megzavarni «Éljen Kállay!» kiáltásokkal. Nyilvános népgyűléseken megtagadtunk velük 111 indem közösséget s a legszigorúbban megtiltottuk, hogy a párt hívei még egyszerűilyesmire vetemedjenek, és semmi, de s ^emmi védelemben nem részesítettük azokat, akik elmentek az ellenpárt gyűlését ily módon megzavarni. Ugyanakkor felhívtuk az egész lakosságot, hogy a választás folyamán a rendőrség iránt a legnagyobb tisztelettel viseltessék, ne tekintse a rendőrséget senki ellenségnek, annak engedelmeskedjék, a választás napján pedig még azt is megtiltottuk, hogy magát a jelöltet éljenezzék. (Berki Gyula: Ügy van!) fgy biztosítottuk a rendet magunk, így vontuk le a konzekvenciát magunk és így intéztük el magunk azt, hogy az egész választás folyamán kérőbb rendőrségi beavatkozásra nem volt szükség. Ámde mit csinálnak itt most a budapesti tüntetés után? (Malasits Géza: Láttuk tegnap este!) Levonják a konzekvenciákat ugyanilyen irányban az. ifjúság lecsillapításárat Nem. Itt, ha csak a sajtóközleményeket tekintem, azok egy része védelmére kel a bűncselekménynek, nidi már maga is büntetendő cselekmény és a királyi ügyész beavatkozását provokálja, a másik része pedig izgatja, ugratja őket. Azután megint jönnek a zsidózások. Ezzel a zsidózással már sokszor megbirkóztunk itt a Képviselőház üléstermében. Nagyon olcsó elintézési mód volt az, amikor az emlber a haloldalról felszólalt a közszabadságok védelmében. Akkor az volt rá a válasz, hogy: zsidóbé.renc és a zsidóknak tesz szolgálatot. (Berki Gyula: Ébredők járnak zsidó bankári vacsorákra! — Zaj. — Berki Gyula: Én nem eszem zsidó vacsorát, pedig én szabadelvű vasyo'k, de a nagy kereszténvek ott zabálnak! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: A liberális pecsenye jó!) Szilágyi Lajos: Ebben a kérdésben, az egyetemi kérdésben az ifjúságot, (Zaj a jobbés a baloldalon.) következetesen és rendszeresen nyolc év óta állandóan félrevezetik. Az ifjúság mirólunk máskép tájékoztatva nincs, mint hogy van egy olyan oldala a parlamentnek, amely ízig-vérig keresztény, amely ifjúságbarát, és van egy piszkos oldala a parla44
