Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Àz országgyűlés képviselőházának 199. sének érintése, a tulajdonjog szentségének kezelése nem azt jelenti, hogy ahhoz per absolute hozzányúlni nem lehet, hanem azt jelenti, hogy közérdekből, közvonatkozások szempontjából a tulajdonjog kérdése bizonyos szükséges korlátozásoknak tehető olyan mérvben, amint azt a közérdek megkívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha én a tulajdonjog szentségének kérdéséről akarok itt beszélni, akkor ezt a kérdést két vonatkozásban kell, hogy vizsgáljam: kell, hogy vizsgáljam, de lege lata, a volt törvény szempontjából és de lege ferenda, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szempontjából. Ha a volt törvény szempontából vizsgálom a kérdést, vájjon a tulajdonjog szentségén rés üttetett-e valami módon, akkor azt kell megállapítanom, hogy e javaslat- sokkal kevesebb rést üt, mint ütött az eredeti törvényjavaslat. Mert az eredeti törvényjavaslatnak, az alaptörvényjavaslatnaki vonatkozásában hogyan állott a kérdés? Ott megvolt a korlátlan lehetősége az elővásárlási jog gyakorlásának, megvolt a korlátlan tudomásulvételi jog az elővásárlási jog gyakorlása nélkül is, a jogügyleteket az Ofb. korlátlanul tudomásul vehette vagy nem vette tudomásul. De volt még egyéb nehézsége is áz alaptörvényjavaslatnak, nevezetesen az a rendelkezése, hogy olyan jogi helyzetet teremtett a megváltást szenvedő és a juttatott között, hogy ennek a megváltott ingatlanra vonatkozó joga abszolúte nem lett rendezve. Ugyanis mi volt a helyzet? A tulajdonjog szentségéből folyik az, hogyha ém igénybeveszek valakitől valamit, azért adjam a teljes kártérítést és adjam ennek az ingatlannak teljes értékét. Hogyan oldotta meg- ezt az alaptörvényt? Olyan módon, hogy 10 évi határidőt tűzött ki az értékmegállapitásra és a 10 év múlva elkövetkező értékmegállapitás után következett volna a teljesítés. Ez a teljesítés a megváltástól olyan távoli időre tolatott ki, olyan lazia összefüggésben volt a szolgáltatással, hogy ez a tulajdonjog sérelme volt a megváltást szenvedővel szemben. De a jogot, a tulajdonjogot nem juttatta nyugvópontra a másik oldalon sem, mert lejegyeztetett ez a megváltást szenvedő tulajdonából, azonban a juttatottnak tulajdonjogába nem adatott át, ez f fentartatott a kielégítésig. Itt állt a jog érvényesülés nélkül, ég és föild között lebegett a törvénynél fogva több, mint 10 esztendei időtartamig. Ez a hosszú időspácium és ez a késői teljesítés nagyon veszélyes volt a tekintetben, hogy vájjon a tulajdonjog szentsége a teljesítésnek lehető teljes elmaradása által nem szenved-e olyan sérelmet, amely a későbbi idők folyamán mint precedens szolgálhatott volna a jogok érvényének megtámadása tekintetében. Ez a helyzet parancsolta nekem, s parancsolta a kormány szániára azt, hogy itt hozzunk tisztaságot ebben a kérdésben, oldjuk meg ezt a kérdést, úgyhogy a r jog, a tulajdonjog ebben a vonatkozásban és a másik vonatkozásban is teljes érvényesülésre jusson, teljes érvényesülést kaphasson. Nevezetesen a oél az volt, és ezt el is érjük, hogy a megváltást szenvedő megkapja a maga értékét, viszont a földhöz juttatott pedig telekkönyvi joghoz juthasson, (Meskó Zoltán: Ez a lényeg!) mert ugy szerinteni a tulajdonjog kérdése törvényileg likvidálva van. Ez volt a régi állapot, ezt kellett megoldanunk és enKÉPVISBLŐHAZI NAPLÓ. XV. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 17 nek megoldását tartalmazza a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. Mármost, ha a tulajdonjog szempontjából vizsgálom ezt és összehasoníitom a múlt rendelkezéseivel, ez a törvényjavaslat tulajdonképen a forgalom korlátozása tekintetében csak egy rendelkezést tartalmaz, elvi alapon áll, nevezetesen a forgalom korlátja csakis a földmivelésügyi minister által gyakorolható elővásárlási jog lehet. Én azt állítom, igenis, hogy a kormány elvi álláspontja az, hogy csak ez a korlátja a tulajdonjog forgalmának, annak ellenére, hogy a törvényben van egy rendelkezés amely szerint a 200 holdat meghaladó ingatlanok forgalmánál a földmivelésügyi ministernek, ha elővásárlási joggal nem is él, joga van megtagadni a jogügylethez való hozzájárulást, ennek a rendelkezésnek ellenére vitatom és állítom, hogy csak az elővásárlási jog érvényesítése esetén történhetik ez. Nevezetesen ennek a rendelkezésnek megvalósítása anyagi lehetőségektől függ és függött. Mi ennek a kérdésnek kiépítésében odáig mehettünk el, amíg anyagi erőnk futotta, A 200 holdon aluli birtokra vonatkozólag megállapítja ez a törvényjavaslat azt, hogy itt csak elővásárlási joggal élhet a földmivelésügyi minister és ha elővásárlási joggal nem él, akkor hatályos és foganatosítható az a jogügylet, amely a birtok átszállását van hivatva eszközölni. Rendelkezés van a törvényjavaslatban abban a tekintetben, hogy ezt a 200 holdat a földmivelésügyi minister a kormány hozzájárulásával felemelheti 500 holdra. Rendelkezés van abban a tekintetben is, hogy a megtagadási és hozzájárulási jog három évre tartatott fenn é« itt beiktattatott az a véleményező testület. (Rassay Károly: Amely egy abszurdum!) Maga ez a három év is mit bizonyít? Azt bizonyítja, hogy a kormány a mai számitások szerint és a mai lehetőségek figyelembevételével három év múlva eljut anyagilag abba a helyzetbe, hogy az egész kérdést, vagyis az egész elővásárlási kérdést finanszirozván, az egész vonalon végig a legkisebbtől a legnagyobbig, az elővásárlási jog lesz a földbirtok forgalmának ia temperálója. Állitom tehát és azt hiszem, bizonyítottam is, hogy itt a kormány a földbirtokkorlátozás tekintetében kizárólag az elővásárlási jog alapján áll. A jog szempontjából így áll a dolog. Hogy az elővásárlási jog korlátja-e a tulajdonjognak, e tekintetben én elismerem, hogy bizonyos mértékben korlátja, de állitom viszont azt, hogy az adott viszonyok és az adott körülmények között a legcsekélyebb, a legkisebb korlátja. Méltóztattak itt hivatkozni tegnap, azt hiszem Rassay Károly és Baracs Marcell t. képviselőtársaim is hivatkoztak rá, hogy a kisajátítás kérdésével a forgalomnak ez a temperálása sokkal jobban lett volna megoldva. Ez nem áll. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Nem bizony! — Bródy Ernő: Csontos, mint szakértő! — Elnök csenget) Elsősorban a kisajátítási jog sokkal meszszebbmenőleg nyúl bele a tulajdonjogba, mint az elővásárlási jog. (Rassay Károly: így van! Több a_ garancia arra, hogy nincs visszaélés!) A kisajátításnak mi a tartalma? Az, hogy a jogot közérdekből elvehetem akkor is, ha a jog tulajdonosa ellenkezik is. (Rassay Károly: így is van! De viszont csak indokolt közérdek esetében! Ez a különbség!) Igen, azt mondottam én is, hogy közérdekből. Ha azonban kisajátítási alapra helyezkedünk, akkor a kisajátítással sokkal mélyebben nyulunk bele a 3