Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Äz orszánniiulés képviselőházának le forgalomban mindig a tőkében erős van óriási előnyben, előnyben vannak tehát mindazok, akik bárminő foglalkozásban tőkére tettek szert s akik véletlenül ugy látják jónak, hogy tőkéjük egy részét most már ingatlanba in­vesztálják. Náluk ez esetleg egyszerű tőkebe­fektetés, holott a magyar föld elaprózódását nem lehet ilyenféle szándékoktól függővé tenni, hanem itt tényleg annak a szándéknak kell elsősorban érvényesülést biztosítani, amely szándék direkt a föld megmunkálására, a földből való termelésre irányul, amely meg­élhetési bázist akar magának a földből terem­teni, amely tehát nem spekulációs célból gra­vitál a föld felé, (Ugy van! a jobboldalon!) nem egyszerű tőkeelhelyezési lehetőséget lát a földben, hanem bázist, amelyen ő és családja talán évtizedeken, századokon keresztül dol­gozhat, megerősödhet és a magyar földben olyan gyökeret ereszthet, amelynek kifejlődése/ hatalmas, népes magyar törzsnek lesz újból táplálója száz és száz éveken keresztül. Ebből a szempontból nézve a dolgot, azt kell mondanom, hogy a földnek nem szabad spekulációs eszköznek lennie. (Ugy van! a jobboldalon.) A földhöz csak azoknak van de facto joguk, csak azoknak aspirációit lehet elő­mozdítani, akik azzal a szeretettel közelednek a földhöz, amely szeretet nélkül igazi agrár­fejlődést remélni nem lehet. A földet szeretet­tel és nagy önfeláldozással kell kezelni, és ta­lán évtizedek munkáját kell beleölni abba a földbe, amig az csakugyan meghozza azt az eredményt, amely az ország közgazdasága és főképen mezőgazdasága szempontjából kívá­natos. Ha egyszerűen csak a spekulációnak adom oda a földet, akkor megtörténhetik, hogy egy tőkeerős ember megvásárol egy föld­tulajdont és jön egy másik, tőkében még erŐ­sebb ember, aki ujabb konjunktúrát lát, an­nak az első már haszonnal adja tovább, s a föld gazdát cserélhet kétszer, háromszor, öt­ször is egymásután, minden spekuláns jól jár­hat vele, de a magyar mezőgazdaság feltétle­nül vészit, mert azon a földön megfelelő in­tenzív gazdálkodás nem fog kifejlődni, az spe­kulációs objektum marad, a közgazdaság éle­tének hasznot hozhat, de a magyar mezőgaz­daságnak feltétlenül kárára lesz. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, amire én először (hivatkoztam, hogy nem tartom ideálisnak a magyar földbirtokmeg­oszlást most sem. Ujabb földreformot azonban nem akarunk csinálni, miután kétségtelen do­log, hogy a földreformnak nagy előnyei mel­lett voltak nagy hátrányai is, hosszú időre bi­zonytalanná tette a mezőgazdálkodást, külö­nösen azok részére, akiknek számítaniuk kellett arra, hogy le kell a földből adni- Viszont az uj birtokosoknál is bizonytalanná tette a mező­gazdálkodást, mert azok kezdetben talán nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel sem az önálló gazdálkodáshoz, de főképen nem rendel­keztek a szükséges invesztíciós eszközökkel. Csökkenés állott tehát mind a nagybirtokos, mind a földhözjuttatott gazdálkodása szem­pontjából. Az utóbbinak évek kellenek, amig el tudja érni termelésével azt a régi kisbirtokost, aki talán már gyermekkorától kezdve beletanult apja, mesterségébe és így ő már csak haladhat, holott a másiknak a kezdő iskolába kell járnia. Ilyen földbirtokreformot nem akarunk csi­nálni. ï)e ha nem akarunk ilyent csinálni, ak­kor meg kell adni a módot és lehetőséget, hogy a földbirtok további elaprózódását a felelős földimivelésügyi minister figyelemmel kisér­í. ülése l§2è július 5-én, csütörtökön. 13 hesse és irányíthassa. Én tehát, akkor, amikor a törvényben megadjuk a lehetőséget a minis­ternek arra, hogy a földbirtok elaprózódását és a földbirtokforgalmat irányithassa és befolyá­solhassa, ezt épen a demokrácia szempontjából abszolúte szükségesnek tartom. Én a magyar kisbirtokos szempontjából is szükségesnek tar­tom ezt, de szükségesnek tartom az uj kisbir­tokos szempontjából is, mert azt remélem, azt várom tőle, hogy az a földhöz juttatott, aki most egy-két hóidat kapott, — ismerve a ma­gyar ember természetét, hihetetlen kitartását és takarékosságát — ha meg tudja vetni vala­hol a lábát a magyar földön, néhány esztendő múlva abba a helyzetbe fog kerülni, hogy ujabb egy-két holddal kiegészítse és végül valóságos kisbirtokossá legyen. De hogy tudom azt bizto­sítani, hogy az uj kisbirtokos, vagy a régi bir­tokos hozzájuthasson a szabad forgalomban valamihez? Ott olyan versenynek van kitéve, amellyel nem tud megbirkózni. Jön a tőkében erősebb. valaki idegen, aki földre aspirál, az meg tudja fizetni. Annak a tulajdonosnak, aki eladja földjét, sokkal kellemesebb egy féllel szembenállni, talán kisebb összeget is egyszerre megkapni, mint esetleg évek során részletekben megkapni kisembertől a föld árát. Magától te­hát, ha teljesen szabadjára bizzuk, nem lesz hajlandó segítségére lenni a kisexisztenciák­nak, hogy a maguk kisbirtokát kiegészithes­sék. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szük­ség van tehát arra, hogy a földbirtokelaprózo­dá'St felelős tényező irányithassa Magyarorszá­gon, mert hiszen, hogy ez az irányítás azt a célt fogja szolgálni, hogy tényleg a megerősö­dött kisexisztenciákat fejleszti tovább. (He­lyeslés a jobboldalon.) Másrészt, ha szolgálja esetleg a középbirtokosságot is, abban sem lá­tok semmiféle veszedelmet. Ha a 100 holdasnak segít birtokát 200-ig felemelni, vagy a 200 hol­dasnak segít, hogy 500-ig tudjon jutni, abban semmi veszedelem nincs, mert ezekre a birtok­kategóriágra abszolút szükség van. Ilyen kate­góriáknak kell lenniök, mert ezek a kisbirtokos­ság igazi nevelői. Én tehát azt gondolom, hogy ebben sem agrárius szempontból, sem a demo­krácia szempontjából, sem szociális szempont­ból semmiféle komoly kifogást találni nem le­het. (Jánossy Gábor; Sőt ellenkezőleg!) Semmi kifogást nem lehet tenni az ellen, hogy vájjon a hivatott tényező milyen szempontok szerint fogja elbírálni az alkalmasságot. Itt belevetet­ték természetesen, hogy egyik és másik állam­polgár között különbséget fog tenni a politikai hatóság és azt fogja mondani, hogy az egyiket alkalmasnak tartja, hogy magyar földhöz jus­son, a másikat nem tartja alkalmasnak. Azt fogja mondani az egyik esetben, hogy él az elővásárlás jogával, mert nem látja az il­lető személyt alkalmasnak, a másikkal szemben nem él ezzel a joggal. Ez az emiitett állítás bizonyos gyanúsítást involvál magával, mert feltételezi, hogy a hivatott hatóságok nem fog­nak azzal az objektiv pártatlansággal eljárni, amelyre őket állásuk és törvényes felelősségük kötelezi. Én nem akarok erre a térre átmenni. Feltételezem, hogy miután itt több bizottság és hatóság tanáccsal segíti a felelős tényezőt abban, hogy hogyan gyakorolja ezt az elővá­sárlási jogot, ezt a hozzájárulási, vagy megta­gadási jogot, azt gondolom, hogy ez elég ga­rancia lesz arra, hogy itt mellékszempontok ne érvényesüljenek. Mert én is minden efféle szempontot mellékszempontnak tekintek. Sze­rintem nem szabad semmi más szempontot fi­gyelembe venni, mint kettőt. Az egyik esetben a főszempont az, hogy vájjon annak a birtok-

Next

/
Thumbnails
Contents