Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-205

190 Az országgyűlés képviselőházának lyek ennek a csekélyszámú ellenzéknek bírálatát nem bírják el. Az ország közvéleménye kíváncsi erre, választ akar erre kapni és néhánymondatos miniszterelnöki expozéval ezt a kérdést elintézni nem lehet. Hozni akarják a mandátumok meghosszabbítását a főváros törvényhatóságában. A fővárosi pártok, úgy tudom, kivétel nélkül megköszönik ezt az élethosszabbítást, nincs rá szükségük, és ragaszkodnak ahhoa, hogy a törvényben előírt határidő lejárta után a fővárosban a régi törvény alapján a választásokat megejtsék. Nem kérünk a mandátumok meghosszabbításából, tiltakozunk a mandátumok meghosszabbítása ellen és követeljük a választások kiírását. (Eyy hang jobbfelől: Ez nincs napirenden !) A kormánynak nincs joga ahhoz, hogy az autonómia életébe ilyen erőszakos módon belenyúljon. Csak egy másik kormány és egy másik rendszer lehet abban a helyzetben, hogy a főváros autonómiájának kérdését elővegye és abban határozzon, új szabályokat alkosson. T. Ház! A többi apró-cseprő javaslat, amelyet ide terjesztettek, kit érdekel ma, amikor az élet súlya nyomja az egész társadalmat, amikor maga a kormány is elismeri, hogy bajok vannak, hogy válság van ? Semmi szükség sincs rájuk. Kijelentem, hogy az ország közvéleménye egészen más programmot várt az őszi ülésszakban. Egészen más az, amit megígértek, egészen más az, amire szükség van, egészen más az, amire vártunk, és egészen más az, amit most itt napirend formájában előterjesztettek, és amita miniszterelnök úrnéhánymondatos beszédében mondott. T. Ház! Még egy dologra akarok bitérni. Nagy meglepetésre egészen váratlanul hatott az országra a miniszterelnök úr nagycenki beszéde. Egy csomó probléma van benne felvetve, azonban dodonai alapon, mert a fogalmak, amelyeket Nagycenkről hallottunk, nem egészen tiszták. A miniszterelnök úr felvetette a királykérdést (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ne méltóztassanak beszélgetni! Propper Sándor: ... amit mi egészen szükségtelennek, sőt veszedelmesnek és károsnak tartunk ebben a pillanatban. (Zaj jobbfelől) Felvetette, mert mihelyt valamit magyarázni kell, akkor a dolog már nem tiszta. Az illetékes hely már tegnap nyilatkozott abban a tekintetben, hogy a miniszterelnök úr nem vetette fel, de viszont a közvélemény úgy látja, hogy a miniszterelnök úr félve fette. Azt hiszem, hogy a mai gazdasági válságban igazán utolsó sorban érdekli az országot a királykérdés, de a többi kérdés is, amelyet a miniszterelnök úr felemlített. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy le kell rombolni a válaszfalakat a társadalmi osztályok között. Ebben a kérdésben sem látunk tisztán és világosan. Mi az, hogy «le kell rombolni

1

?» Most egyszerre éppen arról a helyről halljuk ezt a kijelentéseket, (B. Podmaniczky Endre: Egységet akar!) amely helyről eddig a társadalmi válaszfalakat szorgos kezekkel építették és felépítették. Most egyszerre erők összefogásáról, válaszfalak lerombolásáról van szó? (Graeffl Jenő: Hát ez se jó?) Ha ez komoly, ha ez őszinte, ha ez intézményes akar lenni, akkor lássak a cselekvéseket! A miniszterelnök úr Nagycenken önmagával szemben ellenzéki volt, ellenzéki beszédet mondott, önmagával vitatkozott, önmagától és kormányától követelt bizonyos reformokat és rendszabályokat, holott a miniszterelnök úr kezében van a kezdeményezés. A miniszterelnök úrnak tehát tettek el, javaslatokkal kellene jönnie, nem pedig jelszavakkal, mert hiszen azt is mondotta, hogy szakítsunk a jelszavas politikával. (Jánossy 205. ülése 1928 október 16-án, kedden. Gábor: Igen helyesen!) Ez is egészen furcsa! Jó volna, helyes volna, de meg kell állapítani, hogy épp a túlsó oldal volt az élén a kormánnyal, amely 8—9 esztendő óta egyebet sem csinál, mint jelszavas politikát űz. (Zaj a jobboldalon. •— Meskó Zoltán: Egyet mondjon!) Igenis, jelszavakból éltek és jelszavakból élnek... (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Propper Sándor : ... és ha komolyan szakítani akarnának a jelszavakkal, ezt mi a magunk részéről csak örömmel üdvözölhetnők. De tessék tényekkel, tessék tettekkel, tessék effektív javaslatokkal a Képviselőház elé állani. Mit akar jelenteni az, hogy legyen vége a jelszavas politikának és hogy le kell rombolni a válaszfalakat ? Méltóztassanak megkezdeni ! Egy csomó olyan kérdés van, amely könnyen volna megoldható és hozzájárulna a kedvezőbb légkör kialakulásához. Itt van a politikai amnesztia kérdése, itt van az emigráció kérdése, (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez az !) itt van a választójog kérdése. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Igenis, csak erre akartam önöket rávezetni, hogy önök jelszavas politikát űznek, (Nagy zaj. Elnök csenget.) mert akkor, amikor valamit cselekedni kellene, semmi sem történik. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől : Kibújt a szög a zsákból !) Csak azért mondtam ezt, hogy rávezessem önöket a saját maguk viselkedésével arra, hogy nem komoly àz, amikor azt mondják, hogy le akarják rombolni a válaszfalakat, mert ha komoly volna, akkor ezt tettekkel és cselekedetekkel kellene mutatni és megkezdeni éppen azon a részen, amely részen ezt a röppentyűt felengedték. (Zaj jobbfelől.) T. Képviselőház ! Itt van a választójog kérdése. Azt hiszem, ez a kérdés tökéletesen megérett ana, hogy a Képviselőház vele foglalkozzék. Végtére talán elég volt abból a rendszerből, hogy Magyarország választókerületeinek 80%-ában még mindig nyíltan szavaznak s a hatósági terror és a befolyásolás még mindig a legtágabb teret kapja a választásoknál. Ez lehetetlenné teszi az igaz közvélemény kialakulását. Foglalkozni kell a választójog kérdésével. Ez sokkal fontosabb, mint a házszabályreyízió, sokkal fontosabb, mint azok az apró-cseprő javallatok, melyekkel itt most a Képviselőházat foglalkoztatni akarják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi javaslatával szemben bátor vagyok javasolni, hogy a képviselőház legközelebbi ülését október hó 17-én tartsa és minthogy egyéb javaslat előkészítve nincs, tűzze napirendre a miniszterelnök úr nagycenki beszédét. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Meskó Zoltán : Miért nem az én keceli beszédemet? Miért a nagycenkit? — Derültség jobbfelől.) Önök mulatnak, önök derülnek ezen, az országnak azonban nincs oka derülni. (Györki Imre: Bizony nincs!) Mi alkalmat akarunk adni a mélyen t miniszterelnök úrnak, hogy a nagycenki dodonai kijelentését határozottabb formában tegye meg itt az ország szine előtt; magyarázza meg, mit jelent az, hogy a tróntól a kunyhóig mindent fel kell építeni, mert ez a kérdés ma a közvéleményt izgatja. Alkalmat akarunk adni, hogy megmagyarázza : miképpen akarja lerombolni a válaszfaiakat ; alkalmat akarunk adni, hogy megmagyarázza : miképpen akarja megkezdeni a jelszavas politika lerombolását és egy termékeny, újabb politika kezdeményezését. A miniszterelnök úrnak és a kormánypártnak is szüksége van arra, hogy ne az ország egy kis eldugott részében, Nagycenken nyilatkozzék meg, hanem az ország szine előtt, alkalmat adva