Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-203
Az országgyűlés képviselőházának 203, Ítéletet, ha nem is lázadok fel ellene — mégis egyben van bizalmunk: a királyi bíróságok befolyásolhatatlanságában és részrehajlatlanságában. Méltóztassék a döntő bizottságok megszüntetésével letörni igyekezni azt az uzsorát, amelyet villanytársaság gyakorolhat, kimondottan a villanytröszt, amint erre nézve Hódmezővásárhely példáját felhoztam, ahol 9-8 fillér az áram hektowattonként. Ilyen árat tartanak fenn a közönséggel szemben, pedig a villany ma már nem luxus, hanem közfogyasztási cikk. (Ugy van!) Most rátérek az algyői közúti hid és az úgynevezett hódmezővásárhely—erzsébeti—tótkomlósi ut kérdésére. Az algyői közúti hid jelenleg — mint méltóztatnak tudni — lebonyolítja a forgalmat Baja, Szeged, Hódmezővásárhely, régen Nagyvárad, jelenleg Békéscsaba, Szajol, Szolnok és Debrecen között. Ennek a közúti hidnak közvetlen szomszédságában működik jelenleg a komp. Tehát kocsival, vagy autóval ezen az országúton másképen nem juthat előre az utazó ; mint ugy, hogy^ sokszor félóráig, vagy egy óráig kénytelen várakozni a kompra. Sokat hallottunk a beruházási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és annak előtte is arról, hogy a mi utaink rendezését, kifejlesztését be kell állítani a többtermelés szolgálatába és fontos, mert az idegenforgalom is követeli, hogy különösen olyan utón, amely nagy közlekedést bonyolít le, sőt amely stratégiai útnak is nevezhető, a forgalom zavartalanul mehessen és eszközöltessék. Vitán felül áll az, hogy e közúti híddal parallel a kocsiközlekedés és a gj^alogközlekedés számára a hidat Algyőnél meg kell építeni. Erre vonatkozólag 1926. év végén Hódmezővásárhelyen lefolyt képviselőválasztás alkalmával bizonyos Ígéretek hangzottak el. A városnak egyik jelentős közéleti férfia, aki azelőtt a Friedrich-kormánynak kormánybiztos-főispánja volt, 1926. november 30-án Mayer János t. földmivelésügyi minister urnák a jelenlétében, aki velem szemben és a szociáldemokrata-jelölttel, Szeder Ferenccel képviselőjelölt volt, azt a kijelentést tette teljes jóhiszeműséggel, hogy nem kell már ezen a Vásárhely—Erzsébet—Tótkomlósi határréiszen kisvasút, ahelyett lesz egy köves ut, amelyet az állam maga fog kiépíteni és a többi utakat is át fogja venni az állani a maga számlájára. Ugyanakkor a földmivelésügyi minister ur is feljelentette» hogy lehetetlennek tartja, hogy az erzsébeti útnak kérdését az állam segítségével meg ne oldják. 1926 november 28-án programmbeszedének alkalmával azt mondotta a t. földmivelésügyi minister UT, f hogy lehetetlenség, hogy az algyői hid létesítésének kérdése és a forgalom céljaira való átadása tovább elodáztassék. 1926 december 4-éin pedig a helyi kormánylap azt irta »Tettek beszélnek« cím alatt, hogy (olvassa): »A kereskedelemügyi minister ur értesítette a várost» hogy az algyői közúti hid kiépítését felvette^ programmjába, a hid műszaki felvételét már el is kezdtéfe és a tespedés sivár korszaka után jönni fog az építésnek a korszaka«. Azóta évek multak el. Nem tespedett az államkormányzat abban, hogy az adóztatást a teljesítőképességnek legvégső határáig feszítse és keresztülhajtsa. Hódmezővásárhelyen, mint az országnak többi más városában és községében is, irgalmatlanul nőtt a házadó. De azt az Ígéretet, hogy magasabb lakbérosztályba sorozzák a várost, nem teljesítette a kormány. Én tudatában vagyok annak, hogy ma anyagi nehézségeikkel jár például az algyői közúti hidülése 1928 július 12-én, csütörtökön. 151 nak a vasúti híddal való párhuzamos felépítése és a Hódmezővásárhely—Erzsébet—Tótkomlósi útnak kiépítése. De bocsánatot kérek, mégis felelős egyének részéről hangzottak el ígéretek, amelyeket teljesíteni kell. (Rothenstein Mór: Kellene! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Meg is lesz!) Hiszen ugy gondolom, hogy a kormányigéretek nem teljesítésének határánál is van bizonyos megállás, ami után az követikezik, hogy tegye meg azt, amit ígért, még ha minister is az illető. (Mozgás a jobboldalon.) Ami most már azt illeti, hogy Mayer t. földmivelésügyi minister urat mi terhel ezeknek az Ígéreteknek adásában, arra nézve egészen őszintén kijelentem, hogy ő a hódmezővásárhelyi mandátumra nem pályázott, hiszen neki szülőhelyén, Kápolnán biztos mandátuma volt, egyhangú választással. Öt Hódmezővásárhelyre az odavaló érdekeltségi körök, tekintettel arra, hogy Hódmezővásárhely nagy agrárváros, lehívták, lehozták már csak azért is, mert a város közönségét régi gyökérszálak kötöttélk nagyatádi Szabó Istvánhoz és hozzá, mert 1909-ben a Tiszántúlott ott bontotta ki _ először nagyatádi Szabó István a kisbirtokos szövetségi lobogót Mayer János nem mandátumot jött keresni Hódmezővásárhelyre, mert más helyen is megválasztották, mert nem is akarta először elfogadni a hódmezővásárhelyi mandátumot, de kapacitálták reá, hogy azt fogadja el. Amikor ígéretet tett, illetve Ígéretet tétettem vele — ugy gondolom, nyíltan megmondom — nem is tudta azt, hogy ezeknek az ígéreteknek teljesítése elé később el nem hárítható akadályok fognak tornyosulni. Elvégre azonban ami Ígéretet Mayer János t. földmivelésügyi minister ur tett, vagy az ő jelenlétében hivatalos tényezők tettek, az kormányigéret volt. Egy váltó adatott Hódmezővásárhely és a nagy magyar Alföld közönségének, amely váltónál az elfogadó a t. kormány és a t. kereskedelemügyi minister ur^ volt. Ezt a váltót be kell váltani annak ellenére, hogy a t. földmivelésügyi minister ur ott csak a látnók szerepét, a helyeslő felszólaló szerepét töltötte be. Mégis, amikor arról van szó, hogy ezzel az utkérdéssel Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésen foglalkozni fog, lehetetlenségnek tartom, hogy a t. kormány és a t. egységespárt csak ugy szemethunyva át akarjon suhanni ezen és ne törődjék azzal, vájjon ennek a kérdésnek meg nem oldása, az ígéreteknek nem teljesítése nem fogja-e gyengíteni azt a pozíciót, amelyet jelenleg Hódmezővásárhelyen Mayer János földmivelésügyi minister ur a magáénak mondhat. Nekem ebbe semmi beleszólásom, de a közügy szempontjából mégis csak lehetetlen és groteszk helyzet az, hogy amit Magyarország földmivelésügyi ministere ígér, vagy amit vele ígérteinek egy 138.000 katasztrális hold határral rendelkező nagy, mezőgazdasági város közönségének fülehallatára, azt az Ígérete^ nem teljesitik, annak az ígéretnek teljesítését nem tudja a t. földmivelésügyi minister ur keresztülvinni. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből egy konzekvenciát vonjak le, nevezetesen azt, hogy a földmivelésügyi minister urnák a kormányban titkos ellenerők miatt nincs meg az a befolyása, nincs meg az a hatalmi súlya, amely őt joggal megilleti. Pedig méltóztassanak tudomásul venni, hogy egységespárt íis van, de szerintem ez az elnevezés: »egységespárt« nem más, mint egy bizonyos köpeny a régi földmives- és kisgazdapárti szervezetre és