Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
144 Az országgyűlés képviselőházának figyelmükbe ajánlhassam, hogy amikor interpelláció alafkjában, vagy bármilyen más formában ilyen fenyegető kijelentéseket használnak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a balközépen.) akkor ezzel nem szolgálnak annak az érdeknek, amelyet szolgálnia kell minden parlamenti tagnak, minden magyar embernek azért, hogy ebben az országban, amelyet ugyis annyi átok ver, (Zaj a szélsőbaloldalon.) társadalmi béke legyen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Felelet ez az ön utonáillóinak, semmi egyéb! — Kabók Lajos: ön létesítette a Ikülönitményeket Salgótarjánban is! — Zaj.) Megmondottam, hogy nem létesítettem és nem létesítem, ezt méltóztassék tudomásul venni. (Kabók Lajos: Letagadja! — Zaj.) Kérem a t. Képviselőházat, hogy a belügyminister ur megbízásából adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Tapsolnak! így akarják meghálálni a mandátumot! — Propper Sándor: Megállapíthatjuk, hogy tapsoltak a fokosnak! — Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan a viszonválasz jogával élni? (Peyer Károly: Igen!) A szó Peyer Károly képviselő urat illeti. Peyer Károly: T. Képviselőház! A leghatározottabban vissza kell utasítanom az államtitkár ur utolsó mondatában használt kifejezéseket azért, mert ez a kitétel, ez a fenyegetés egyáltalában nem helytálló. (Derültség jobbfelől.) Tudniillik az államtitkár ur fenyegetései. (Farkas István: Csak védekezünk a fokos ellen!) Amikor az eset történt, amidőn egy Dohány nevezetű volt kommunista, most nemzeti alapon álló egyén, akit nem tudom ki pénzel és ki támogat, először jelent meg a Mftr. dunai rakodópartján és ott munkásokat tettleg bántalmazott, akkor felmentünk a belügyminister úrhoz, az esetre felhivtuk figyelmét, de a belügyminister ur nem intézkedett. Megtörténtek a további esetek is, amelyekre ma itt hivatkoztam. Ha tehát itt valakit mulasztás terhel, akkor az elsősorban a belügyminister ur (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ebben az esetben a belügyminister ur államtitkárja, akinek kezében ezek a szálak összefutnak. A belügyministerium sok pénzt költ spiclikre és a belügyministerium bizonyára megkapta ezeket a körleveleket, ezeket a parancsokat, amelyeket én is megkaptam, bizonyára olcsóbban, mint a belügyministerium. (Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár: Ingyen kapja!) Én is ingyen kaptam. Ebben a 2. számú parancsban van, hogy az egyesület szakosztálya az Ébredő Magyarok Egyesületének, amely egyesület élén a belügyminister ur által kiküldött kormánybiztos állott és amelynek Buday képviselő ur a patrónusa, többek között ez is (olvassa): »Josephine Baker-ügy. Ismét értesültünk arról, hogy bajtársaink körében — Dohány-szakcsoport — igyekeznek a szakcsoporttal Josephine Baker néger táncosnő Royal Orfeum-beli szerepeltetéséT megakadályozni stb.« Kérdem, vájjon a belügyminister ur nem tartja-e szükségesnek ezeket az alakulatokat ellenőrizni, _ hogy micsoda ténykedéseket fejtenek ki. Vájjon az alapszabályokban benne van-e az a rendelkezés, hogy nekik joguk van ilyen ténykedést kifejteni? Vájjon mi közük van nekik Josephine Bakerhez? (Borbély-Maczky Emil; Ott a kormánybiztos!) 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. Elnök: Borbély-Maczky Emil képviselő ; urat kérem, méltóztassék csendben maradni. I Peyer Károly: Kérdem, mi köze van I hozzá? (Borbély Maczky Emil: Ott ül az egye' sülét nyakán a kormánybiztos!) Ezzel bizonyítva van az, amit annak idején, amikor ez ! a táncosnő itt járt, kolportáltak, hogy bizonyos I egyének bizonyos pénzekert elhallgattak. Azt hiszem, ezek azok az urak, akik elhallgattak és ! szó nélkül tűrték, hogy a táncosnő az ő erkölcseiket veszélyeztesse, amikor a megfelelő öszszegü pénzt előzőleg már megkapták. Máskor az ilyenek a Bakonyban álltak, mint útonállók, ma pedig itt összeszedik a pénzeket. (Zaj.) Ami azt a kérdést illeti, amit az államtitkár ur emiitett, hogy az eset nem ugy kezdődött, amint elmondottam, megjegyzem, hogy az eset ugy kezdődött, hogy 16 ember megjelent kettős sorokban felvonulva ennek az embernek lakásán — látogatóba kettős sorokban! — aki egy évvel ezelőtt szabadult Vácról, ahol betöréses i lopásért volt elzárva. (Rothenstein Mór: Diszes társaság!) Ennek lakására mentek el, aki szintén nemzeti alapra helyezkedett, miután Vácról, betöréses lopásért kapott fogságából j kieresztették. Az ajtó előtt elkezdek szónokolni, gyűlést tartani és amikor ezt látták a munkások, akkor köréje gyűltek, megjegyzésekkel illették, mikor pedig látták, hogy az asszonyok ! ellenséges hangulattal viseltetnek, akkor bemenekültek a lakásba és bezárkóztak. Ez a helyzet. Ezt a transzportot a csendőrök tényleg egészen simán kivitték, felültették a vonatra, • aztán hazaszállították. Azután jött egy másik transzport, nem öt ember, hanem négy ember, ! mégpedig autón, Söheier vezetésével, aki revol! vérrel hadonászott; egyik-másiknak szuronya J is volt. Ezek közül egyeseket elvittek, de kettő I ott maradt a bokorban elbújva. Ezek a munl kasok hivták őket, hogy jöjjenek ki és kérdez| ték, hogy mit keresnek itt? Azt mondották J erre, tetszik nekik ez a vidék, eljöttek meg! látogatni ezt a vidéket. (Kabók Lajos: A rokonokat!) Erre az egyik egy fiúnak, aki megjegyzést tett rá, a Ház asztalán levő fokossal nekirohant. Egy munkás védelmére kelt annak a fiúnak, mire az illető ezt a munkást karján megsebesitette, a fokossal belevágott karjába. Erre verték azután meg az illetőt. Tehát téves az államtitkár ur információja. Senkit sem bántottak ott előzőleg, amig az az illető azt a fiút és azt a másik" munkást ezzel a haramiaszerszámmal súlyosan meg nem sebesítette. (Propper Sándor: Ez nem is fokos, ez balta! — Zaj.) A csendőrség eljárására nézve pedig legyen szabad egy konkrét esetre felhívnom az államtitkár ur figyelmét. Prevenka Györgynét, egy ott dolgozó munkás feleségét a csendőr hasbayágta, bár az asszony hét hónapos várandós állapotban van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék ezt kivizsgálni. (Propper Sándor: Egyke!) Ez is hozzátartozik ahhoz a népvédelemhez, amelyet az államtitkár ur oly szépen és szimpatikusán igyekezett feltüntetni. Megállapítom azt, hogy az államitkár ur nagy kijelentéseket tesz itt, (Borbély-Maczki Emil: Meg is tartja!) de a beszéd egész értelme nem más, mint ezeknek az alakulatoknak védelme. Én teljes egészében megértem azt, hogy ezek az alakulatok közelállnak az államtitkár úrhoz, bármennyire igyekszik is ezt az államtitkár ur tagadni és eisern hihetném azt. hogy különben ezek az emberek olyan r merészséget tanúsítanának, és állandóan az államtitkár úrra mernének hivatkozni. (Állandó zaj. — Borbély-Maczky Emil közbeszól.)