Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 125 hogy kőkészleteiket szaporítsák, kőkészleteiket ne adják el, mert jön a nagy utépitési Programm, legyenek készenlétben. A magánvállalatok fel is készültek erre a kereskedelemügyi ministeri felszólításra és mindenekutána felhalmozták a sok követ, azóta az a helyzet, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam is mondott, hogy óriási mennyiségben fel vannak halmozva a dunántúli bányákban az eladásra váró kövek, de a kő nem kell senkinek, mert a legnagyobb megrendelő, az állam, nem vesz követ, a legnagyobb megrendelő után következő törvényhatóságok pedig, amelyek a kormánytól függnek, szintén nem veszik a követ, úgyhogy jelenleg a magánvállalatok ibányái kihasználva nincsenek. Ezek a bányák 15— 20%-ig vannak foglalkoztatva, ebből kifolyólag féltékenyen lesik és ellenőrzik, hogy mit csinál a kormány a kőbányákat illetőleg és ha ezek rájöttek olyasmikre, mint a hosszuhetényi bánya megnyitására vonatkozó kormányintézkedések, akkor ezek nem fognak készülődni, hanem a kormány fejére rá fogják ezt olvasni. Épen azért a legfőbb ideje annak, hogy akár ä pénzügyminister ur, akár a kereskedelemügyi minister ur ennek a kőbányamegnyitásnak történetét feltárja, s ha nem volt esetleg a helyzetnek hű tükre az, amit én elmondtam, azt megcáfolja. Mindenesetre tudnunk kell, hogy jutott a kereskedelemügyi minister a kőbányának ilyenmódon való megvásárlásához. A példa mindenesetre ragadós s ha a kormány elkezd kőbányákat vásárolni, akkor gondoljon arra, hogy a törvényhatóságokat is kőbányaéipitési láz fogja el. (Meskó Zoltán: Helyesen teszik, ha a kartellek ellen dolgoznak! — Jánossy Gábor: Bár volna minden vármegyének kőbányája!) T. Ház! Nem akarom az időt azzal a kérdéssel tölteni, hogy vegyen-e a törvényhatóság kőbányát vagy nem. Én csak egy konkrét esettel foglalkozom a törvényhatóságok kőbányavásárlásáiyal kapcsolatban; ez .a konkrét eset pedig Fehér vármegye és Veszprém vármegye kőbányavásárlása, amely vásárlásokra vonatkozólag a megyei közgyűlési határozat másolatban itt van a kezemben. Ezt a közgyűlési határozatot megmutattam szakembereknek, akik elképedtek afelett, hogy ez a két vármegye milyen meggondolatlanul, milyen könnyelműen ment bele ebbe a vásárlásba. Ez a két vármegye egyenlő kötelezettségekkel és jogokkal bazaltterületet szerzett egy katholikus tanulmányi birtokon, Padragon és az ezzel határos Zichy Béla-féle nagyvázsonyi uradalom területének egy részén. Megállapítom, hogy itt is közbe van furakodva egy Radolsics Mátyás nevű ur, aki épugy, mint a másik esetben, az a nyugalmazott Eördögh nevű főszolgábiró, irtózatos pénzébe kerül az államnak. Itt is, ahol a megyék vásárolnak, van egy Radolsics nevezetű ur, akinek a jogait meg kellett vásárolni. Ez a Radolsics nevezetű ur 1926-ban szerzett csak jogot erre a bányára és ezért a kétesztendei birtoklásért ós aztétt, hogy két esztendeig nem csinált- semmit ezen a területen, most 160.000 pengőt kap a vármegyéből, továbbá még rendes járadék címén minden vagon kő után 3 pengőt, iés mivel itt évi 20.000 vagon kitermelésről van szó, illetőleg ennyi vagon kitermelése van tervbevéve, ebből az következik, hogy ez a Radolsics Mátyás nevű ur az államtól 66.000 pengőt fog kapni rögtön az első esztendőben, havi 5000 pengő járulékképen és ezt kapja állandóan, (Jánossy Gábor: A. kormány ezt a megyei megállapodást már jóváhagyta!) Ennek a két törvényhatóságnak a vásárlása — ugy tudom — hogy a kormány által jóváhagyva még nincs, épen azért hozom ide a t. pénzügyminister ur elé ezt a kérdést és azért teszem szóvá, mert ez megint elriasztó példa a tekintetben, mit szabad csinálnia egy törvényhatóságnak, hogy vehet-e egy hatóság így kőbányát vagy nem? Hatóság igy nem vehet kőbányát. Hol van az megírva, hogyha akár az állam, akár a hatóság vesz valamit, akkor közben még áll egy férfiú, akit el kell intézni és csak ugy juthat hozzá az állam valamihez, ha azt a közbenálló férfiút irtózatos, megmérhetetlen nagy vagyonnal megj fizeti. Tiltakozom az útépítés ily módon való lebonyolítása ellen. (Meskó Zoltán: A vármegyék tudják, mit csinálnak!) Mert ezeket a feltételeket a megyék nem is tudják teljesíteni. (Meskó Zoltán: Rájuk kell bizni! Két vármegye csak nem csinál csacsiságot!) A képviselő ur közbeszólására meg kell jegyeznem, hogy a vármegye a felelősség alól tényleg mentesítve van, mert a vármegye okos vezetők alatt van és azok az okos vezetők tudták, hogy nem értenek a kőbányavásárláshoz, tehát a kereskedelemügyi ministeriumtól kértek szakértőket. A kereskedelemügyi ministerium által kiküldött szakértők csinálták meg két vármegye számára a megállapodást. A felelősség tehát már előre a kereskedelemügyi ministerium utépitési osztályára vannak hárítva és a megyéket semmiféle felelősség nem terhelheti. (Meskó Zoltán: Egyhangúlag hozta Fejér vármegye!) Emlékeztetnem kell a Képviselőházat arra, hogy Herrmann kereskedelemügyi minister ur legutóbb nekünk autóuatakat igért és pedig meg is nevezte: Budapesttől Bécs felé a határig, ez egy, Budapesttől Balatonig vezető ut, ez kettő, Budapesttől Vácig vezető ut, ez három. Ennek a három útnak hossza összesen 380 kilométer. A kereskedelemügyi ministerium megígérte, hogy ezt a 380 kilométeres úthálózatot a lehető legrövidebb időn belül átépítteti. Most azt látjuk, hogy semmi, de semmi nem történt ebben a tekintetben. Nem tudom, birkózik-e a kormány a kőbányavállalatokkal, vagy a Gyáriparosok Országos Szövetkezetével, vagy más hatalmasságokkal % Ha ez tény, akkor ez a kulisszák mögött folyik. Nincs tudomásunk róla, nem szivárog ki semmi, nem nyilatkozik, nem áll fel egy minister sem és nem rántja le a leplet azokról, akik az útépítés keresztülvitelének útjában állnak. Ellenben hall az ember érdekes hireket, például azt, hogy ennek a 380 méteres úthálózatnak javitása, a lyukak betömettetése maga évi 4,800.000 pengőt emészt fel. Ugyanennek az úthálózatnak tehát csak javitása 4,800.000 pengőt emészt fel és hall az ember hírt, — nem tudom pletyka-e, ha pletyka, méltóztassék megcáfolni — hogy a kormány előtt fekszik egy javaslat, amelyben felajánlják a kormánynak azt, hogy adja a kormány az utépitő érdekeltségeknek azt az összeget, amelyet most toldozás-foldozásra fordít. Nem kérnek egyebet az utépitő érdekeltségek, — ahogy én tudom — mint azt a 4.800.000 pengőt, amelyet most ennek a hálózatnak javítgatására fordit a kormány, ezt kérik 20 évre; ha a kormány ezt leköti nekik, akkor ők ezeket az utakat nyomban átépítik s karban is tartják. Igy hallottam, ha rosszul hallottam, méltóztassék megcáfolni, de tény az, hogy most már a kormánynak ilyen, majdnem azt kell, hogy mondjam, megszégyenítő javaslatokat is küldözgetnek, amikor már a kormányt ilyen módon szorítják sarokba, hogy azt mondják: amit évente