Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 113 ügyminister ur megmásitsa ezt a programmot; mert hiába csinált az állam balatoni hajózást, be van állitva hét hajó, amelyek a.publikum igényeit ki is tudnák elégíteni, de legalább 10—15 hely van még a Balaton mellett, ahol kikötőt kellene építeni. E községeknek ma ezekből a hajókból csak annyi előnyük van, hogy a nyaralók messziről kendővel integethetnek az utasoknak. (Horváth Mihály: Az is valami! Kemény!) 280.000 pengőből csak kis kikötőt lehet épiteni. Van olyan kikötő, amely maga 700.000 pengőt igényelne, az érdekeltség is hozzájárulna és épen azért kérem a pénzügyminister urat, hogy inkább vonja meg más címtől ezt az összeget, de a Balaton fejlesztésére ezt az összeget feltétlenül adja meg. Ami a mezőgazdasági beruházásokat illeti, ón, mint agrár-képviselő, itt kifogással nem állhatok elő. Sőt örömmel üdvözlöm a földmivelésügyi minister urat, hogy végre sikerült a pénzügyminister úrtól egy nagyobb összeget kiverekednie, mert hiszen eddig igen mostohán bánt el a földmivelésügyi ministeriummal. (Jánossy Gábor: Nem igen verekedtek!) Elismerem a gazdasági szakoktatásnak a nagy border ej ét Magyarország mezőgazdasági munkásságának és népességének kulturális fejlesztésére, mégis arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ne essék szintén abba a hibába, hogy ebben az országban proletárokat termeljen ós ezek tömegét szaporítsa. Épen ezért rámutatok arra, hogy a földmivesiskolák szaporítását teljesen céltalannak tartom, mert az ezekből kikerülő fiatal emberek már nem akarnak többé az eke szarva mellé állni, ezek nem akarnak többé uradalmi gazdák lenni, nem akarnak többé dolgozni, hanem amint látjuk, zergeszakállas kalapot viselnek, bricsesznadrágban járnak és szaporítják azoknak az elégedetleneknek a számát, akikből ebben az országban amúgy így elegendő van. Ehelyett okosabb dolognak tartanám, ha a téli gazdasági iskolákat szaporítanák, a téli előadásokat forszíroznák, mert azt hiszem, a kultúra emelése tekintetében többet érne ilyen iskolák forszirozása. Épen ezzel kapcsolatban rá akarok mutatni olyan dologra, amelyet még eddig ebben a Házban senki sem tett szóvá. Itt van egy becsületes osztályunk, a gazdatiszti osztály, amelyből saját hibáján kivül már több, mint 1500 ember kenyér nélkül ê£k'

y Ezekkel a világon senki sem törődik. A gazdatiszti törvényt igérik, de ez sem lesz hivatva ezen az állásponton enyhíteni, mert hiszen a mostani kenyérnélkülieknek vajmi kevés uj állás jut. De a földmivelésügyi minister ur figyelmét fel akarom hivni arra, hogy fogja be a mezőgazdasági kultúra emelésének lehetőségébe ezeket a gazdatiszteket, akik, mint mondtam, saját hibájukon kivül lettek kenyértelenek. Mit lehetne ezekkel produkálni, ha e nagy intelligenciával biró, becsületes, szorgalmas embereknek rövid pedagógiai tanfolyamok utján megadnánk a lehetőséget arra, hogy a téli tanfolyamokat az egész országban megtarthassák. Ezeket egyelőre csak próbaidőre kellene alkalmazni, amig be nem válnak, azután pedig állandó alkalmazást kellene nekik adni. Mit lehetne produkálni, ha mintagazdaságokat állítottak volna fel az országban, amire a földreformtörvény célzott is; ennek ellenére azt látjuk, hogy egyetlenegy mintagazdaságot fel nem állítottak. (Egy hang jobbfelőli Ott van Mezőhegyes ) A földet vasúti baktereknek és susztereknek dobták oda. akik most maguk otthagyják azt, mert nem tudnak belőle megélni; napszámosoknak adtak földet, vagy villamoskalauzoknak, akik, mert nem tudtak Budapesten megélni, hazamentek, és azt hitték, hogy majd otthon két hold földből meg tudnak élni. Most azt látjuk, hogy elherdálták a földet, a nagy értékeket és nem teljesítették azt a feladatot, amelynek elérésére tulajdonképen a földbirtokreform megindult. Egyetlen mintagazdaságot nem látunk az országban, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezek terjesztenék legjobban a mezőgazdasági kultúrát. A mi népünk a teóriát nem szereti, hanem inkább a praktikus fogásokból, mintákból, példákból szeret tanulni. Tegyük fel, hogy az ezer gazdatisztből, akiket megfosztottak kenyerüktől a földbirtokreform által, ötszáznak adtak volna földet mintagazdaságok felállítására, mit tudtak volna ezek produkálni? Bemutatták volna az okszerű talaj műve lést, a vetőmagnemesitést, stb. a földmives falusi népnek és ezzel többet értünk volna, mint bármiféle iskola felállításával. Ezeket a gazdatiszteket el lehetne még most is helyezni, hiszen talán még mindig nem késő, maradtak fenn területek a vagyonváltságból, s ezek nincsenek egészen pénz nélkül sem. egy kis tőkét be tudnának fektetni, úgyhogy nagyon kevés támogatással, az állam pénzének veszélyeztetése nélkül, hasznos szolgálatot tudnának az ország mezőgazdaságának teljesíteni. A földmivelésügyi minister urnák szándéka a tejgazdaságoknak tejszövetkezetekké való tömörítése, amely célra 2 millió pengő van itt felvéve. Ez nagyon helyes, ki kell venni a már teljesen kartellszerüen működő nagy tejtermelő részvénytársaságok kezéből ezt az üzletet, mert mint látjuk, míg a gazda 16—18 fillért kap a tejért, addig azt Budapesten 32—42 fillérért értékesitik; az a gazda, aki vesződik vele, tőkét riszkiroz, annak nem fizeti ki magát a tejgazdálkodás, viszont az, aki nyolc nap alatt megforgatja a pénzét, akinek kamatnyeresége is van, többet nyer a tejen, mint amennyi bruttó-bevétele van a gazdának a tejből. (Zlinszky István: Szigorúan kellene a tejet ellenőrizni! Vizet adnak tej helyett! Budapesten nem lehet kávét inni! Szégyen és gyalázat! — Friedrich István: Ugy látszik, szereti a kávét! Jó is! — Zlinszky István: Igen, szeretném! — Derültség.) Mert hiába! a tej szövetkezeti központ megalakítása, ha a tejet nem tudjuk értékesíteni. Különösen arra való tekintettel, hogy a múlt évben is előfordult az, hogy száiz vagonszámra hevert a vaj a hűtőkben és nem tudtuk értékesíteni. Meg kell szervezni a kivitelünket, mert szégyene az ország mezőgazdaságának, hogy a kis Dánia hozza be Magyarországba a vajat, azért, mert mi vajunkat nem tudjuk értékesíteni és nincs exporthelyünk sem, ahová a vajat ki tudjuk vinni. Természetesen örömmel látom a rétjavitásokra és a baromfitenyésztésre fordított összeget, mert hiszen kimutatták statisztikailag, hogy Magyarországnak baromfikivitelből több bruttóbevétele van, mint egyéb mezőgazdasági termelési ágakból Van még egy dolog, amelyre a minister ur figyelmét fel akartam hivni és ez a gazdasági felügyelők munkája. (Ugy van! jobbfelöl.) Négy-öt esztendeje, hogy a gazdasági felügyelői állásokat szaporították, én azonban nem látok olyan érdemleges munkát, amelyet ezek ezalatt az idő alatt véghezvitte'k volna. (Egy hang a jobboldalom Mi sem!) Ha az ember ezt szóvátette, mindig azt a választ nyerte, hogy ezek a gazdasági felügyelők, mint szak16*