Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

103 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 192$ július 10-én, kedden. Régi üzletét nem folytatja, uj üzletében attól a naptól kezdve fizeti a forgalmiadót, amelyre nézve átalányban ki volt egyezve. Be is jelentette, hogy a régi üzletéből elköltözik. Most mi történik? Egy esztendő múlva értesitik arról, hogy a régi üzlet után is kell forgalmiadót fizetnie. Most jön a lehetetlenség. Igazolják, hogy üzlete megszűnt, de a forgalmiadót az üzlet megszűnése után egy évig fizetnie kell. (Nagy zaj.) Ez, ugyebár, olyan abszurdum, hogy szinte nem lehet elhinni. Az ujságirók karzatán ül az az ujságiró, aki ezt az embert elküldte hozzám a végzéssel. Nem tudtam egyebet mondani, én is azt mondtam annak az újságírónak, hogy ez nem igaz, téged felültettek, ez hazugság, engem ezzel be akarnak ugratni. Erre azt mondta: elküldöm hozzád az embert. Eljött az ember. Azt mondtam: nem hiszem, mutassa meg a végzést. Erre megmutatta azt a végzést, hogy az üzlet megszűnése után egy esztendeig tartozik az üzlet forgalmiadóját fietni. (Éhn Kálmán: Hihetetlen!) Remélem, hogy ebben az esetben a pénzügyminister ur is ugy fog eljárni, mint abban a másik kérdésben a népjóléti minister ur, akinek azt figyelmébe ajánlottam. Itt csak annyit akarok még megjegyezni, hogy ezt már üzletutódlásnak nevezte el a Munkásbiztositó Pénztái. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Jogtalanul! — Rassay Károly: Ha más az üzlet!) Másé az üzlet, meg is szűnt közben az üzlet. (Rassay Károly: Az a kérdés, hogy milyen üzletet folytat? Az egyik tulajdonos esztergályos volt és azután átvette az üzletet egy papirkereskedő. A papirkereskedő nem lehet felelős az esztergályos tartozásáért hat hónap multán. (Ugy van! Ügy van!) Ha azt méltóztatik most tőlem kérdezni a t. Képviselőház, hogy mindennek mi az oka, akkor el kell mondanom, hogy nagyon sokat gondolkoztam ezen. Első pillanatban az volt a meggyőződésem, hogy a baj abban rejlik, hogy egy csomó olyan ember került a forgalmiadóhoz, akinek akkor az adóról halvány sejtelme sem volt. Olyan emberek, akik nem tudták, hogy mi a törvény, hogy mit kell végrehajtani, mit kell elszedni. Ez volt az első érzésem, különösen azért, mert az egyik helyen például összeállitottam, hogy mi az előző foglalkozása a forgalmiadó-ellenőröknek és a következőket találtam. Volt köztük 1 nyugalmazott tábornok, 2 nyugalmazott helyettes államtitkár, 5—6 nyugalmazott ezredes, 1 alezredes, egy csomó magasrangu tiszt, főhadnagytól felfelé, 3 nyugalmazott városi tanácsos, 1 államvasuti főfelügyelő és sok más magasállásu tisztviselő. (Rasáy Károly: A végzett jogászokat nem tudjuk elhelyezni!) Ez az egyik rész. Most azt kérdezem, ha, az a nyomorult adózó szembenáll ezekkel az urakkal, mondjuk például egy tábornokkal, vájjon fel mer-e ellene szólalni? Hiszen sohasem lesz az adózónak igaza. (Rassay Károly: Ez abszurdum is, hogy tábornok legyen forgalmiadóellenőr!) Egyet nem értek. Olvastam annak idején egy rendeletet, amelyet Csáky honvédelmi minister ur adott ki. Ebben a rendeletben az volt, hogy az illető tisztek, vagy katonatiszti rangjukról mondjanak le, vagy forgalmiadótisztségükről, mert a minister urnák még a régi, Ferenc József korabeli időkből maradt mentalitása nem tartotta összeegyeztetJhetőnek azt, hogy magasrangu katonatisztek tiszti sarzsijuk megtartása mellett elmenjenek forgalmiadó-ellenőröknek. Hol van most ez a rendelet t. Képviselőház? (Rassay Károly: A rendelet megvan, a tábornokok is megvannak! — Zaj.) Még egy másik dolgot is tapasztalok, ami szintén egyik oka a bajoknak. Hogy lehet forgalmiadó-ellenőrnek egyetemi hallgatókat alkalmazni? Hová jutunk, ha most méltóztatik adni nekik 300 pengős fizetést. (Szabó Iván: Jó ügyvéd lesz!) Nem. Most kap 300 pengő fizetést mint forgalmiadó-ellenőr és amikor leteszi a doktorátust, ki fogják nevezni a rendőrséghez, vagy máshová 50, vagy 80 pengős fizetéssel, ő ellenben már hozzászokott a 300 pengős fizetéshez.(Erdélyi Aladár: Most spórol rá! — Zaj.) Méltóztassék azután megengedni, hogy eljussak oda, ahol szerény véleményem szerint minden bajnak a gyökere keresendő. Legelsősorban el kell mondanom, — nem tudom, hogy a pénzügyi államtitkár ur tud-e erről — hogy megint lázongás van a pénzügyministeri tisztviselői karban. Most már nem azért lázonganak, mint március 13-iki gyűlésükön, mikor az volt a panaszuk, hogy nem tudnak a pénzügyminister ur elé jutni és nem tudják elmondani a bírságpénzekkel űzött visszaéléseket, (Zaj.) hanem most a segédhivatali tisztviselők lázonganak, mert őrült pénzeket osztanak szét a fogalmazási kari tisztviselők között. (Zaj a balközéven.) Majd egészen pontosan megmondom, hogy mennyit. Ellenben erre azt mondják a segédhivatali tisztviselők: mi ugyanannyit dolgozunk, mint ezek, sőt többet dolgozunk, miért nem adnak hát nekünk is? Tudniillik, hogy én nem sajnálok a tisztviselőktől semmi pénzt. Tudom nagyon jól, hogy a köztisztviselők nyomorult helyzetben vannak és tudom nagyon jól, hogy a köztisztviselők jól megfizetettsége állami érdek, mert az a köztisztviselő, akit becsületesen megfizetnek, gondok nélkül becsületesen dolgozik, de a tisztviselőknek ugy adni pénzeket, hogy az egyik tisztviselő tudja, hogy a másik tisztviselő mit kapott törvényellenesen és ő kevesebbet kapott, mint a másik tisztviselő, és hogy a tisztviselőnek jövedelme attól legyen függővé téve, hogy hány embert és menynyire büntetnek meg ebben az országban, ez már az országra nézve katasztrofális. Vegyük Budapestet. Budapesten június hó 15-én — csak a legutóbbi szétosztásról beszélek — szétosztottak 130.000 pengő jutalmat. Ebből az ellenőrök, akiknek 300 pengő havi fizetésük van, kaptak 150 pengőtől 300 pengőig terjedő jutalmat, tehát az ugyanazon (helyzetben lévő emberek nem ugyanannyit kaptak, vagyis, aki kedvesebb, aki jobb cimbora, az többet kap. (Rassay Károly: Milyen időközökben van szétosztás?) Milyen időközökben? Legalább negyedévenkint. (Graeffl Jenő: Ez igy nem igaz!) Nem igaz? (Graeffl Jenő: így nem lehet beállítani!) Négyszer kapnak évenkint, az államtitkár ur megmondhatja. (Graeffl Jenő: De nem a cimboraságért!) Akkor miért kap az egyik 150, a másik 300 pengőt? (Vary Albert: Van, aki szorgalmasabb!) Mi az a szorgalmasabb? A bőrt jobban lehúzza az adózókról? (Reischl Richárd: Nagyobb családja van! — Rassay Károly: Mit szólna Váry képviselőtársam, ha az ügyészek közt is osztogatnának négy ed évenkint? Látom, hogy tiltakozik! — Zaj. — Elnök csenget.) A vezető ellenőrök, — majd meg méltóztatnak látni, hogyan emelkedik a különbség — ugyanazon osztályvezetők közül kapott az egyik 1000 pengőt, de volt olyan, amelyik 2200 pengőt kapott, az osztályvezető ellenőr kapott 1500 pengőtől 2500 pengőig, a fővezető 3500 pengőtől 5000 pengőig. Nem bánom, adjanak azoknak az embereknek, amit akarnak. Amikor állítólag-a főpolgármester ur mondotta, hogy 77%-a Budapest lakosainak nem keres többet, mint 160