Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 julius 10-én, kedden. 103 levő törvényiavaslathoz és a csatolt melléklet­hez van joga szólni, de attól eltérnie nem lehet! Fábián Béla: Az adófeleslegek felhaszná­lásáról beszélek} Kérdezem, t. képviselőtársai­mat, akik a kerületekből száz és ezerszámra kapják a panaszt, hogy amikor hónapokra el­megyünk innen, amikor hónapokig nem lesz mód panaszkodni és a minister urat figyelmez­tetni, hogy az adóadminisztráció kezét végre fogja meg, de ne állandóan, hanem végre do­báljon ki állásából néhány pénzügyigazgatót, hogy amikor itt adófeleslegek felhasznásáról van szó, vájjon ez nem tartozik a tárgyhoz? Hogy mi történik a vidéken, arra még bátor leszek később visszatérni, de méltóztassék megengedni, hogy az ország helyzetének il­lusztrálására hivatkozzan Székesfehérvárra. Eddig a városok és törvényhatóságok a Képviselőházhoz állandóan azért irtak fel, mert diszpolgárnalk megválasztották valame­lyik ministert vagy az összes ministereket, vagy az utóbbi időben magukat az egyes kép­viselőket. Erre akad egy törvényhatóság, amely felir a Képviselőházhoz és azt mondja, hogy ő már nem birja tovább a terheket, hogy az Isten nevében valamit csináljanak, mert az adminisztráció rettenetesen bánik az emberek­kel. Békés megye alispánja arról panaszko­dik hivatalos jelentésében, hogy az iparosok már visszaadják iparigazolványaikat. Borsod megye alispánja pedig azt mondja, hogy a köz­ségek háztartását összeroppanás veszélye fenyegeti. Nem ellenzéki képviselők, nemis képvise­lők, hanem hivatalos állami közegek mondják ezt. Az egész ország kiabál és ordit és ennek még sincs az egész országban olyan vissz­hangja, amilyennek lenni kellene. Miért! Azért, mert az emberek a vidéken már nem mernek beszélni. Nem mernek beszélni, mert ha hangosan elsírják a maguk panaszait, attól kell reszketniök, hogy jön a közigazga­tási tank, a főszolgabíró, a főjegyző, az adó­ügyi jegyző-, a forgalmiadóellenőr és legázolja és tönkreteszi őket, (Gulácsy István: Ez nem áll!) Innen van az, hogy Magyarországon ma már nem az emberek panaszkodnak, hanem a hivatalos hatóságok irjálk fel panaszaikat a ministeriumokba. Ha a városok, amelyekről itt beszél az alispán, ilyen nagymértékben tönkrementek, annak egyik oldalról^ a -, kormányzat az oka azért, mert a drága és súlyos Speyer-kÖlcsönt illetőleg az országban még mindig vannak vá­rosok, amelyeknek, amikor ezt a Speyer-köl­csönt felvették, — de igy vannak a községek és vármegyék is — nem kellett t előre bejelente­niük, hogy milyen célra akarják felvenni ezt a kölcsönt. (Bud János nénzügyminister közbe­szól.) Hogy mi van Kalocsa városával? Még a mai napig sem használta fel a Speyer-köl­csönt és évenkint félmilliárdot fizet rá kamat­ban arra, hogy ő Speyernek 13%-ot fizet és a maga részére csak 8%-ot kap. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy a szőnyegen levő tárgyhoz közeledjék^ arról szóljon. Nem általánosság­ban, a pénzügyi helyzet megvitatásáról van szó, hanem az előttünk fekvő javaslatban fog­lalt tételekről. (Rassay Károly: Tudjuk, a pénzügyi helyzetnek semmi köze a beruházá­sokhoz!) Fábián Béla: Arról akarok beszélni, hogy a pénzt adják vissza, ne vegyék el a jövőben, hogy ne legyen felesleggazdálkodas. Ha most a feleslegek felhasználásáról beszélek, miként tudom másképen saját álláspontomat meg­indokolni, mint hogyha azt mondom, hogy ma az a helyzet, hogy az emberek katasztrofális helyzetben vannak a felesleggazdálkodás kö­vetkeztében *? Hol mondjam meg ezt, ha nem annál a törvényjavaslatnál, amelynél felhasz­nálják azokat a feleslegeket, amelyeket elvesz­nek az emberektől 1 ? De van egy klasszikus tanú, Budapest székesfőváros főpolgármestere, aki a Felsőházban mondott első beszédében azt mondja, hogy a főváros lakosainak 73%-a kevesebb jövedelemmel bír, mint 160 pengő. Ugyanakkor azonban a főpolgármester ur megfeledkezik arról, hogy az, amit mi itt a Képviselőházban állandóan a pénzügyminister ur szemérehányunk, vonatkozik rájuk is, mert 100 millió pengő jelenleg a főváros üzemeinek és magának a fővárosnak a pénzfeleslege, ami azt jelenti, hogy többet vettek be az üzennek a maguk szolgáltatásaiért,' mint amennyit szabad lett volna bevenniök, mert ezekre az üzemekre vonatkozólag az a szerény vélemé­nyem, hogy ezeknek az üzemeknek nem szabad drágábban adniok az ő szolgáltatásaikat, mint amennyiben nekik vannak. T. Képviselőház! Igenis az egész ország egy kétségbeesett helyzetben a pénzügyminis­ter úrhoz és az egész kormányhoz kiált, hogy legyenek szivesek a pénzügyi adminisztráció rettenetes, katasztrofális hibáinak, amelyek ebben az országban tönkreteszik az egész kis­ipart és kiskereskedelmet, egyszer már végét szakitani, (Rasay Károly: Úgy van!) Legelső­sorban meg kell itt állapitanom azt. hogy We­kerle Sándor idejében az volt a rendszer, hogy ha valamelyik pénzügyigazgatóság területén rendetlenséget tapasztaltak, ha azt tapaszta— ták, hogy ott nem hajtják végre a törvénye­ket vagy a pénzügyministerium rendeleteit, leküldték^ egy tisztviselőt a pénzügvministe­riumból és az megvizsgáztatta a pénzügyigaz­gatót, hogy tudja-e a törvényeket és rendele­teket. Én kénytelen vagyok a minister urnák figyelmébe^ ajánlani ezt a Wekerle-féle rend­szert a pénzügyigazgatók vizsgáztatására vo­natkozólag és arra kérni a minister urat, hogy legyen szives azoknak, akik nem tudják a tör­vényeket, és rendeleteket, a hivatalukból való sürgős eltávolítására az intézkedéseket meg­tenni. Miért 1 ? (Za.j a baloldalon. — Elnök csen­get.) Azért, mert van a minister urnák egy ren­delete, amelynek az a címe, hogy mit nem vi­het el az adóvégrehajtó. Nem viheti el elsősor­ban a kisiparosoknak és a kézműveseknek — akik magukat kézimunkával tartják fenn — a keresetük folytatásához szükséges szerszá­mokat, eszközöket, állatokat és ezen állatok ré­szére félévre szükséges takarmányt, valamint a feldolgozható anyagkészletet 500 pengő ere­jéig. Nem viheti el ezenkívül a varrógépet, — ez benne van a rendeletben, alá van húzva — (Kun Béla: Mese a varrógépről!) nem vi­heti el a konyhabútorokat, az edényeket és a házibjitorokat. Méltóztassék megengedni, hogy itt legelőször arra a 24 emberre hivatkozzam, akiket becsuktak azért, mert nemcsak a pénz­ügyi gazga tó ur és a végrehajtó ur, hanem maga a törvényszék sem tudta ebben az eset­ben a törvényt. Itt van a sümegi 24 kisiparos esete. Itt van annak a csizmadiának az esete, akinél 5 pár csizmát lefoglaltak, holott nem is lett volna szabad azokat lefoglalni. A csizmához való bőrt és anyagot ugyanis a megrendelőtől kapta, aki azután követelte tőle a csizmát és azt mondta, hogy ha nem adja ki, feljelentést tesz ellene sikkasztás miatt. Mondom, ezeket 14'

Next

/
Thumbnails
Contents