Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
90 r Áz országgyűlés képviselőházának 186, ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. Fitz Arthur előadó: Ugyancsak a világosabb fogalmazás kedvéért vagyok bátor javasolni, hogy a 125. § 2. bekezdésébe a »kerületi« és a »pénztár« szavak közé a »vállalati, bányatárs« szöveg iktattassék be. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Most a járulékok kezelésének kérdésénél nem annak a nagy elvi kérdésnek szempontjából, hogy a kirótt vagy lerótt járulékok képezzék-e a járadékszolgáltatás alapját, hanem egész egyszerűen abból a gyakorlati szempontból kell, hogy felszólaljunk, hogy vájjon mi lesz az ellenőrzéssel, vájjon hogyan akarják biztosítani, hogy a járulékfizető a járulékoknak befizetéséről tudomást szerezzen és azt állandóan figyelemmel kísérhesse. Mert ha egy munkáséletnek végére, a biztosítási eseménynek bekövetkezésére halasztják az arról való meggyőződést, vájjon a tőle levont járulékokat tényleg befizették-e, s ha a járulékok kezelése körül nem. tudnak valami megnyugtató ellenőrzési rendszert vagy módszert felállitani, akkor valóban megtörténhetik az, amire már többször rámutattunk, hogy például egy munkás, aki ma 17 éves korában esik biztosítási kötelezettség alá és a biztosítási események közül az öregségi esemény fog rá nézve annak idején bekövetkezni, teljes 48 óv múlva jön majd csak rá arra, hogy ezekben az esztendőkben az ő utána levont járulékokat nem fizették be. • Ma, amikor cégejk pusztulnak el egymásután, igazán semmiféle jelentősége nincs annak, hogy a munkás számára fennáll cége ellen a panasznak, a birói eljárás indításának a joga, ha 48 esztendő után a cég tagjainak, vagy tulajdonosának még talán örökösei sem lesznek már a világon. Ö tehát itt fog állni egy munkásélet hosszú esztendein keresztül, befizetett járulékai ellenére, a teljes kisemmizettségben. Szerettem volna ennél a javaslatnál esetleg a járulékbélyegekről módosítást benyújtani. Sajnos, ettől az ötlettől saját magam sem vagyok elragadtatva, magam sem tartom ezt olyan eszköznek, olyan módszernek, amely teljesen kifogástalanul megfelelne annak a célnak, amelyet itt az ellenőrzéssel elérni akarnak. Ettől a javaslatomtól tehát inkább elállók, azt nem terjesztem elő, hanem arra kérem a népjóléti minister urat, hogy ő vagy szakemberei a maguk tapasztalatai alapján próbálják ezt az egyáltalán nem utolsó rendű, fontosságú kérdést megoldani, próbáljanak valami olyan módszert keresni, amely azután a későbbi károsodástól a munkavállalót megóvja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni"? •' (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ez a kérdés valóban olyan, hogy figyelmet érdemel. A javaslat készítése alkalmával, amikor a nyersanyagot állítottuk össze, ennél a pontnál igen hosszú időre megakadtunk és nagyon éles debatt folyt a szakférfiak és az elméleti emberek közt ennek a kérdésnek megoldása érdekében. Egészen őszintén megvallom azt is, hogy végigtanulmányozva a különbfező államok Ihasonló ífcercnészetü intézkedéseit és intézményeit, vagy nem találtunk megfelelő mintát, amelyet a magunk részére lé tudtunk volna másolni, ha pedig találtunk ilyen eljárást, az a saját tapasztalataik és bevallásaik szerint sem megfelelő, mint például a bélyegrendszer. Ami már most az ellenőrzés lehetőségét illeti, legyen szabad rámutatnom arra, hogy e kérdésre majd magának az autonómiának kell igen nagy figyelmet fordítania, épen a munkásság érdekében, másrészt — mint az együttes bizottsági ülésen is voltam bátor erről jelentést tenni — a megállapodás az, volt a szakemberek között, s az egyesitett bizottság ülésén is, hogy keresni fogjuk majd a módot arra, hogy az ellenőrzésnek valamilyen formáját esetleg az alapszabályokban az autonómia hatáskörében meg tudjuk adni, hogy a kérdést legalább megközelítőleg bizonyos megnyugtatás mértékéig meg tudjuk oldani. Kérem tehát, hogy ezen az alapon méltóztassék talán némi megnyugvással fogadni fejtegetéseimet s a szakaszt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 125. § eredeti szövegével szembenáll az előadó ur módositása. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a szakaszt az előadó ur módoisitásával fogadta el. Következik a 126. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 126—127. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 128. §-t): Az előadó ur! Fitz Arthur előadó: T. Ház! A világosabb fogalmazás kedveért van szerencsém javasolni, hogy a 128. § második sorában a »kerületi« és »utján« szavak közé »vállalati, illetőleg bányatárspónztárak« szavak iktattassanak be. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Óhajt a minister ur nyilatkozni? Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A világosság kedvéért, amelyre a hiányos szövegezés okán ebben a szakaszban is nagy szükség van, (Györki Imre: Egyébként is szükség volna világosságra!) tisztelettel kérem, hogy a módosítást elfogadni szíveskedjenek. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni az eredeti szöveget, szemben az előadó ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a szakaszt áz előadó ur módosításával fogadta el. Következik a 129. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 129—132, §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 13. §-t): Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! Én a Társadalombiztosító Intézet részére az autonómiát, az önkormányzatot kívánom. Ez a szakasz az igen t. minister urnák a Társadalombiztosító Intézet autonómiája felett meszszemenő jogokat biztosit. Ha ezeket a jogokat analizálom, akkor csak igen nagy jólakarattal tudom elimerni azt, hogy az uj intézménynek autonómiája lesz. Nem akarok szembeszállni az igen t. minister urnák imént az autonómiáról kifejtett állásfoglalásával, már azért sem, mert félek attól, hogy az elnök ur megvonja tőlem a szót. (Derültség. — Györki Imre: Annak itt könnyen ki van téve az ember!)
