Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Äz országgyűlés "képviselőházának 1 nem ezt tette, hanem ellenkezőleg, azt tette a minister ur, hogy mindenáron meggátolni igyekezett, hogy ezek a szerencsétlen és nehéz viszonyok között élő munkások elmehessenek erre a dalosünnepélyre, amelynek rendezését Debrecenben pünkösdre kitűzték. Mint mondottam, ezek a munkások azzal a kérelemmel fordultak a minister úrhoz, hogy kedvezményes, féláru vasúti jegyet kapnának az utazásra, (Farkas István : Agancskiállitásra, meg kostökkállitásra kaptak) Sajnálattal kell látnom, hogy mindenki, aki ebben az országban összeáll és kiállítást vagy kongresszust akar rendezni, ha a polgári osztályhoz vagy ha ahhoz a társadalmi réteghez tartozik, amely érzésben és gondolkodásban a minister úrhoz közel áll, minden további nélkül megkapja a féláru, kedvezményes vasúti jegyeket, ellenben a társadalmi szolidarizmus a minister ur gesztusában amikor arról volt szó, hogy a legrosszabb kereseti viszonyok között élő munkások részére kell megadni ezt a kedvezményt, ugy nyilatkozott meg, hogy a minister ur ridegen elzárkózott és vasutüzleti politikára, vagy nem tudom én milyen érdekre való hivatkozással megtagadta ezektől a szerencsétlen munkásoktól a kedvezményes vasúti jegy engedélyezését. Emlékezhetnék a t. Képviselőház arra, hogy ebben az országban milyen cimen, milyen kiállításokra és milyen összejövetelekre adnak kedvezményes jegyeket. Nemcsak baromükiállitásra, hanem agancskiállitásra is vagy akár az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Onige által évenkint rendezett nagygyűlésekre mindenkor megadják a magyar mezőgazdák érdekképviseletének tagjai részére a kedvezményes jegyeket, mindig lehetőséget ad a kereskedelemügyi minister arra, hogy ezek kedvezményes vasúti jegyeket kapjanak. Amikor azonban a munkásság

1 érdekéről van szó, amikor több éven keresztül egyszer fordul a munkásság a minister úrhoz, hogy ezt a kedvezményt adja meg, akkor a minister ur ezt a kedvezményt ridegen megtagadja és elzárkózik a kérés teljesitése elől. De ez csak egyik része annak, amit fel akarok emliteni. Amikor a minister ur és az államvasutak vezetősége azt látta, hogy még evvel a rosszindulatú magatartással sem tudják megrontani a munkások dalosünnepélyét, amelyet Debrecenben rendeztek ; amikor azt látták, hogy a féláru vasúti jegy nem engedélyezésével sem tudták lehetetlenné tenni ennek a kulturális ünnepségnek megtartását, akkor annak a kedvezménynek alapján, amelyhez mindenkinek joga van, rendelkezésre bocsátottak ugyan egy különvonatot, ezt azonban tendenciózusan ugy állították össze, hogy a magyar államvasutaknak a forgalomból kivont rossz kocsija ahány csak volt, azt mind összeszedték és ezt a vonatot bocsátották a munkások rendelkezésére, (Propper Sándor : Proletár-vonat ! Beáztak !) Annyira rossz, botrányos kocsikat szedtek össze, hogy a Budapestről való elindulás után már Cegléden az egyik kocsi csapágya kigyulladt és a kocsit ki kellett vonni a forgalomból s az embereket arról a kocsiról egy másik kocsiba kellett áthelyezni S ezt akkor tették, amikor azon a különvonaton ezek az emberek minden helyet megváltottak. Amikor azt látjuk, hogy mindenki szabadjeggyel utazik és a minister ur bőségesen osztja a szabadjegyeket az érzésben és gondolkozásban hozzá közelálló testületeknek, akkor igenis, a legnagyobb felháborodásomnak kell kifejezést adnom az ellen az egyoldalú politika ellen, amelyet a minister ur a munkásokkal szemben érvény esitett. Sehol ehhez fogható eljárás nine-. Látta vagy hallotta volna a minister ur azt a hangulatot, amelyet magatartása és intézkedése Debrecenben kií. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 45 váltott. Nemcsak az a 20.000 ember, aki ott volt ezen a munkás-dalosüunepélyen és végighallgatta ezeknek kulturális működését, hanem a polgári osztálybeli emberek is kivétel nélkül, bármilyen fajhoz, felekezethez vagv társadalmi osztályhoz tartoztak is, mind fel voltak háborodva a minister magatartásán és mind azt mondották, hogy a legnagyobb mértékben elitéljük azt, hogy ez a kormány nem megértő, amikor a munkások kulturális ünnepségének rendezéséről van szó. (Propper Sándor : El sem akarták hinni ! Azt mondták, hogy lehetetlen!) Olyan kérdés ez, t. Ház, amelyet én szükségesnek tartottam idehozni. Szükségesnek tartottam dokumentálni azt, hogy a társadalmi szolidarizmus, amely ismételten megnyilatkozott szavakban, mit jelent akkor, amikor ezt valóra kellene váltani tettekben, hogy amikor a kormánynak kedvező magatartást kellene tanúsítania a munkásokkal szemben, akkor a munkásokkal szemben nem megértést, nem előzékenységet tapasztalunk, hanem a munkásság indok nélkül való belerugást kap a minister úrtól. Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : T. Képviselőház ! Ministerségem első idejében még annyira naiv voltam, hogy azokat a szép szavakat, amelyeket Györki képviselő ur a dalárdák működéséről mondott és amelyeket én aláírok, készpénznek vettem. Ennek következtében igazán nem lett volna semmi ok arra, hogy amikor egy dalosünnepélyről van szó, bizonyos kedvezményeket ne adjak meg. Hogyan áll azonban a dolog 1 Györki képviselő ur felhívta figyelmemet arra a kérvényre, amelyről itt szó volt, és arra hivatkozott, hogy két évvel ezelőtt a szegedi dalos-ünnepély alkalmával megkapták ezt az 5ü%-os kedvezményt és ilyen precedens lévén, abszolúte nem lát okot arra nézve, amiért ez nem volna megadható. Erre én azt mondottam, hogy ha igy áll a dolog, s ha akkor megkapták, én sem látok semmiféle okot a megtagadásra. Ez azonban még naivságom korában volt. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István : Szegény ártatlan naiv ! Propper Sándor : Az egész kormány csupa naivakból áll ! — Zaj a jobb' oldalon. —- Esztergályos János : Nem tetszett a bakfisnapon lenni ? — Farkas István : A kabaréban nem lépne fel a minister ur? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak'! Hermann Miksa kereskedelemügyi minister: Mivel erről a precedensről volt szó, én természetesen érdeklődtem, hogyan áll ez a dolog, tényleg megkapták-e ezt a kedvezményt, mert akkor nem láttam volna semmi okot a megtagadásra. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.} Mi volt erre a válasz í Az, hogy igenis, megkapták két évvel ezelőtt a kedvezményt, de igen rossz tapasztalatokat tettek ; egyáltalán nem épületes mellék jelenségek fűződtek a kedvezmény adományozásához. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelőlj Mindig hangoztatom, hogy kedvezmény kéréséről van szó. Ezek az éppenséggel nem épületes mell ék jelenségek olyanok voltak, amint én aktaszerüen ezekről meggyőződhettem a miniszterelnökségen, (Farkas István: Ott jó spicli-rendszer van !) hogy igazán nemzeti szempontból megszégyenítő alkudozások kisérték annak a szegedi dalosünnepélynek a rendezését. Az a jelenség, hogy arról kellett alkudozni, vájjon fogják-e a Himnuszt és a Hiszekegyet énekelni. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Ahá!— B. PodmaniczkyEndre: Most beszéljenek !) és ha igen, milyen feltételek mellett, valóban megszégyenitő. (Krisztián Imre : Ugy van ! — Farkas István : Pálinkát igyanak az ön boltjában ? — Zaj jobb felől.) Szóval alkudozás folyt itt, amelyet én egyáltalán nem tartok méltónak