Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

38 Az országgyűlés képviselőházának hónapot sem hajlandó engedni. Az előbbi szakasz vitájánál azt mondottam, hogy az a szakasz antiszociális érzékre és egyedül a rideg kereskedői szellemre van alapítva, és megállapítottam, hogy a 13 hét járulékának le nem fizetése következtében elvesziti a biztositott az egész addig befizetett járadékot. Már most méltóztassék elképzelni egy famunkást például, aki fiatal éveiben elkezdi fizetni a járulékokat. Befizet 10—15 esztendőt, még nem érte el a 65-ik életévét, de többé már nem bir termelni, legyengült munkaereje és munkaképessége, megszűnik a lehetősége annak, hogy a munkapiacon az illető a megfelelő helyet elfoglalhassa. A tőke természetrajzához és törekvéséhez tartozik, hogy a munkahelyen csak fiatal munkaerőt alkalmaz, a munkást, ha megöregszik, kíméletlenül, kegyetlenül kiteszi az ajtón. Nem törődik vele, hogy mi lesz a hátralévő éveiben, hogy jut-e kenyér az asztalára, ha bármennyi időt töltött is el a szolgálatban. Már most tegyük fel a következő helyzetet* Dolgozott és fizetett hosszú éveken keresztül és mielőtt elért volna a 65-ik évéhez, épen az előbbi szakasz alapján megszakad eddig befizetett járuléka, nem volt módjában betegség vagy más egyéb rajta kivül eső okoknál fogva tenta r tani a folytonosságot a biztosításban. Most ennél a szakasznál mi következik bel Ha el is érte a 65-ik életesztendejét, nem kap a törvény, a szakasz értelmében járadékot, mert megszakadt a biztosítási folyamat. Épen azért szeretném, ha a mélyen t. minister ur elfogadná azt a szóbeli javaslatomat, hogy méltóztassék itt olyan szöveget beiktatni, hogy ha az illető a 65. életév elérése alkalmával a várományozási időnek megfelelő összeget befizette, a rokkantsági járulék neki kifizettessék. Egyébiránt hozzájárulok az előttem szólott képviselőtársam határozati javaslatához. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A miniszter ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház ! Esztergályos t. képviselő ur kérdésére a megelőző 48. § megadja a választ (Esztergályos János : A válasz rossz !). Ennek következtében felesleges ennél a szakasznál a kérdéssel külön foglalkozni. A benyújtott javaslattal szemben, hogy t. i. 65 év-ről 60-ra szállitassék le a korhatár, legyen szabad hivatkoznom arra, amit ebben a kérdésben egy megelőző szakasznál elmondottam. Álláspontom változatlan, ennek következtében kérném a javaslat mellőzését. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 48, §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Györki képviselő ur módositó inditványával, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadja el, igy Györki képviselő ur módositó inditványa elesik. Következik a 49. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a i9. §-t.) — Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Ház ! Stiláris módosítást vagyok bátor javasolni a 49. ^-hoz. Javaslom, hogy az első bekezdés második sorában »aki« szó után »ideiglenesen, vagy« szavak iktattassanak. A 49. §. első bekezdése akkor igy hangzanék: »Kokkantsági járadékra igényjogosult az a biztositott, aki ideiglenesen, vagy állandóan rokkant stb.« A szakasz 2. pontja, amely magában foglalja az ideiglenes rokkantságot is, igazolja.ezt az én javaslatomat. Itt csupán arról van szó, hogy az ideiglenes rokkantság fogalma n szakasz első be185, ülése 1928 június 13-án, szerdán. kezdésébe is belekerüljön és igy a szöveg preci" zebbé váljék. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Az a gondolat, amelyre vonatkozni kíván t. képviselőtársam, ugyanennek a szakasznak második bekezdésében kapja meg a megfelelő elintézést. Viszont itt az 1. bekezdésben a rokkantsági járadékra való igény jogosultságnak fogalmi megállapításáról van szó. Nyilvánvaló, hogy itt a nagyobb, a végleges esetet kell szem előtt tartanunk, amikora fogalmat megállapítjuk. Kérném tehát, méltóztassék a javaslatot mellőzni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, iiiéltóztatik-e a 49. %-i eredeti szövegében elfogadni, szemben Propper képviselő ur módosításával, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem, !) Kérem azokat, akik a szakaszt eredeti szövegében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el. (Rassay Károly : Hol van a többség ? — Esztergályos János : 12-en vagyunk !) Csendet kérek, képviselő urak. Én a határozatot a legjobb lelkiismeretem szerint kimondtam, ez megtámadhatatlan. Következik az 50. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa as 50 §-t) : Strausz István ! Strausz István : T. Ház ! A törvényjavaslat rendelkezéseit és indokolását tanulmányozván, a tanulmányok alapján azt a megállapítást teszem, hogy az igen t. minister urnák a törvényjavaslat életrekeltésénél — jobbról és balról — sziklákat kellett összemorzsolnia. De nem csak én és képviselőtársaim vélekedünk igy a javaslatról, hanem a parlamenten kivül álló tényezők szintén igy vélekednek. E napokban a törvényjavaslatról egy nagy állam férfiúval cseréltem eszmét, aki azt a megállapítást tette, hogy Magyarországon szociálpolitikai téren ez a törvényjavaslat egyenesen álom, (Propper Sándor : Az is marad, az tény ! A járadék is álom lesz!) A nagy államférfiú megállapítása szerint álom az az atmoszféra, az a szellem is, amelyet a Házban ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kiváltott. (Propper Sándor: Ha a biztosított felébred, nem kap semmit !) Hozzátette még a megállapításához, vajha az a szellem, amely ebben a Házban a törvényjavaslat tárgyalása alatt uralkodott, a magyar társadalmat vas-egységgé forrasztaná össze. Eszmecserénk alatt a nagy államférfiú részéről az a vélemény jegecesedett ki, hogy ez a törvényjavaslat — hozzáteszem, hogy nem kivánok személyi kultuszt szolgálni — Vass népjóléti és munkaügyi minister ur államférfiúi nagy képességeiről tanúskodik, amit én azzal egészítettem ki, hogy papi nagyságáról is. Papi nagyságáról, mert az evangéliumból kiáradó szeretet, amely a t. minister urnák életeleme, feltartóztathatatlan energiával fogja emelni e törvényjavaslat törvényerőre emelése utján emberibb sorba a munkásosztálynak nagy tömegeit. Én — de mások is, akik felszólaltak az általános vitában — ezt a javaslatot szociálpolitikai téren történelmi jelentőségűnek tartom, amely a maga tárgykörébe épen azokat a kérdéseket vonta be, amelyeket XIII. Leóipápa »Herum Novarum« kezdetű enciklikájában, amelyről délelőtt annyi szó esett, fokozott gondjaiba ajánlotta a katolikus klérus tagjainak. Elnök : A t. képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy most részletes vita folyik. Az 50. §-ban az öregségi és rokkantsági járadékról van szó. I Méltóztassék ehhez tartani magát. Amit a kép-