Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés Képviselőházának 1 inditválnyát elfogadni, igen vagy nemf (Igeni) A Ház elfogadta az uj 4., 5. és 6. bekezdést. Következik a 18. §. Griger Miklós jegyző (olvassa a 18. §-t). Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Én a magam részéről az önkéntes biztosításnak semmiféle jelentőséget nem tulajdonitok. Azért nem is szólaltam fel a 17. §-nál, hiszen az általános vita folyamán elmondott beszédemben már utaltam arra, hogy az önkéntes biztositási forma világszerte hanyatlóban van, igen sok helyen már a múlté. Itt sem tartom ezt egyébnek, mint dekórumnak, mint áthidalásnak, hogy ne kelljen nagyobb tömegeket bevonni a kötelező biztosításba. így annak sem tulajdonitok jelentőséget, hogy a külföldön élő magyar honosok önként biztosithatják magukat. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a kicsit talán görögtüznek szánt pótlóintézkedés nem igen fog nagy eltolódást okozni a biztosítottak körében, mert hiszen az illetők künn már kötelezőleg biztosítva vannak és igy egy kettős biztositás terhét talán el sem viselhetnék, vagy pedig a másikat feleslegesnek fogják tartani. Hiszen nem. baj, ha benne van ez is a javaslatban. Ez nem árt. De én nagyobb súlyt helyeznék: a kölcsönösségi egyzményeik kiépítésére, amire nézve ez a javaslat intézkedéseket nem tartalmaz, mert a külföldre szakadt magyar munkások és tisztviselők, minthogy GZi ill kérdés szabályozva nincsen, külföldön elláttatlanok és sok esetben kiesnek a biztosításból. Ezt kellett volna szabályozni ahelyett, hogy a külföldi honosoknak lehetővé tesszük az önkéntes biztosítást, amit — ismétlem — semmiféle különös jelentőségű intézkedésnek nem tartok. A 18. §-nál mégis szóvá kell tennem azt, hogy az önkéntes biztositásnak lehetőségeit, amelyek a 17. §-ban foglaltatnak, a 18. § meglehetősen lerontja. A 18. §. 50 éves korhatárban állapítja meg az önkéntes biztositás lehetőségének határát. Ez megerősiti azt, amit az általános vita folyamán mondottam, hogy ez a javaslat csak a holnapnak dolgozik és a mát teljesen figyelmen kivül hagyja. Ez a mai generáció viseljen terheket, fizessen járulékokat, de ő maga ebből vajmi keveset fog látni. Nagyon szeretném tudni azt, hogy azok, akik ma 49—50 évesek vagy valamivel fiatalabbak, akik nem tartoznak biztositási kötelezettség alá valamelyik üzemben és ennek a szakasznak alapján önként sem biztosithatják magukat, ugyan mit csináljanak, ha elérik az a kort, vagy azt az egészségi állapotot, amelyre nézve ez a törvényjavaslat más vonatkozásban megfelelő gondoskodást tart szükségesnek? Azt hiszem, hogy a bizottsági tárgyalás folyamán mi javasoltuk az önkéntes biztositási korhatárnak 55 esztendőre való felemelését. Tudniillik nem zárnám le a határt 50 évnél. Legalább is 55 évig mennék el és lehetővé tenném az önkéntes biztositást az 55-ik évig. Itt talán ellentétben vagyok önmagammal, mert hiszen nincs nagy jelentősége az önkéntes biztositásnak, — megmondom előre, nem fognak tolakodni — de lehetővé kell ezt tenni, és a törvényhozásnak ezt a gesztust meg kell tennie és meg kell mutatnia, hogy nem zárja le az 55 évet meghaladott emberek előtt az önkéntes biztositás lehetőségeit és lehetővé teszi nekik a biztositást. A biztositás matematikáján ez nem ront, a törvény lehetőségein ellenben javit, mert hiszen igen sok azoknak a száma, akik közel vannak az 50 évhez, vagy már elérték 50-ik évüket és akik talán igénybe kiKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XIV. K ülése 1928 június 13-án, szerdán. 17* vánnák venni az önkéntes biztositás formáját, igy azonban nem vehetik igénybe, mert hiszen lezárják előttük a sorompókat, hogy ők 50 évesek. A kapitalizmus a másik oldalon a termelésnél, a kereseti lehetőségnél is lezárja a kapukat a 40—50 éves emberek előtt. Különösen rossz konjunktúra idején a 40—50 éves ember egyszerűen koldulni mehet, mert ha nem is Írják még ki a gyárkapukra nálunk, de szóval tudomására adják a 40 éven felüli embernek, ha van annál fiatalabb ajánlkozó: kivül tágasabb. Nem fogadják be a termelésbe, nem nyújtanak neki kereseti lehetőséget. Most ennek a rideg kapitalista felfogásnak segitségére jön ez a törvényjavaslat és még az önkéntes biztositásból is kizárja azokat, akik 50-ik évüket elérték. Emberségesnek tartanám, a szociális biztosítás tökéletesebb formájának minősíteném,, ha a minister ur hozzájárulna ahhoz a javaslathoz, amelyet a bizottságban már megtettünk, hogy tudniillik e szakasz első bekezdésének negyedik sorában az »50. életévük« szavak helyett az »55. életévük« szavak iktattassanak be, amit én most konkrété javasolok. Kérem a minister urat, hogy ehhez a módosításhoz szíveskedjék hozzájárulni, és igy lehetővé tenni azt, hogy az 50. évet meghaladott emberek is, ha akarják, ha van módjuk és pénzük hozzá, biztosithassák magukat önként öregség és rokkantság esetére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Magam sem tartom nagyfontosságunak azt, amit Propper t. képviselőtársam a korhatárra nézve elmondott, a 18. §. nyolcadik sorában emiitett orvosi vizsgálatra nézve azonban van néhány megjegyzésem. Nem tudom tudniillik megérteni azt, hogy miért kell ez az orvosi vizsgálat. Ha azért kell, hogy csak egészséges embereket vegyünk fel, akkor nem érjük el a célt, mert az a helyzet, hogy amúgy is csak olyanok jönnek, akik egészségesek. Egy 55 éves ember, aki beteg, amúgy sem jelentkezik, amúgy ísem iratkozik jbe olyani intézménybe, amelynek meghatározott karenc-ideje van és ezen a karénc-időn belül igény jogok at nem származtathat. Hogy mennyire igaz az, hogy az idős emberek közül főleg csak az egészségesek jelentkeznek, arra nézve legyen szabad adatokkal is szolgálnom. A munkások rokkantsegély ző- és nyugdíj egyleténél például 1927 június 30-án a rokkantállományban levő, tényleg segélyezettek száma 10.111 volt. Ebből a 10.111-ből 4630 volt olyan, aki 45-ik életévét betöltötte volt, amikor az egyletbe beiratkozott, és 2712 olyant aki a 40—45. életév közt iratkozott be, összesen több mint 7300, tehát a rokkantállományba r helyezettek 73%-a volt olyan, aki 40-ik életévét már túlhaladta. Hogy ezeknek túlnyomó része igy a rokkantállományba kerülhetett, ez abból folyik, hogy nem beteg emberek iratkoztak be, léptek be, hanem beteg öreg emberek. Ebből következik az is, hogyha egyáltalában orvosi vizsgálatra szükség van, akkor talán inkább azért lenne arra szükség, hogy az 55 éves egészséges embereket ne vegyék fel, ha nem akarják a matematikai alapot veszélyeztetni. Ami Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalását illeti, amennyire arra e szakasz keretében válaszolni tudok, legyen szabad megemlítenem osak azt, hogy a matematikai alapra feltétlenül szükség van, és amennyiben az 55 vagy 50 éves korhatár a matematikai alapot bizonyos mértékben befolyásolná, természetes 3