Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-192
Àz országgyűlés képviselőházának 192. ütése 1928 Junius 22-én, pénteken. 24a helyzet kihasználásával a svéd-amerikai gyufatröszt részéről kisérletek történnek olyan irányban, hogy ujabb gyufagyárak alapításával vagy meglévőknek megszerzésével a magyar gyufagyártást monopolizálja«. Majd ezt mondja a minister (olvassa): »Ezen trösztnek a főérdeke nem az aránylag kisebb jelentőségű kisebb piac megszerzése, hanem a magyar gyufagyártásnak abból a szempontból az érdekkörébe vonása, hogy a magyar gyufagyárak versenyét a világpiacon megszüntesse. Ezen intézkedéseknél a fogyasztók érdekeinek és az állam gyufaadóbevételének biztosítása céljából az volt a fő szempont, hogy az árak megállapítására a kormánynak befolyás biztosittassé k«. Még valamit, t. Ház, ami teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy itt egy veszedelmes kabaréjáték volt, mert azt mondja továbbá a pénzügyminister (olvassa): »Mindezek folytán szükséges, hogy nálunk is olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a kormány a gyufaipart állami ellenőrzés alá vegye oly célból, hogy egyrészt a hazai gyufaipar érdekei minden irányban, igy az emiitett külföldi tröszttel szemben lehetőleg megvédje, másrészt a hazai fogyasztók érdekeit és a kincstár gyufaadóbeyételeit is biztositsa«. Ezt az indokolást a pénzügyminister ur vissza nem vonta, És most mégis az ellenkezőjét, a svédamerikai tröszttel való vadházasságot akarja megsze 1 ^ itatni a t. Képviselőházzal és a tisztelt töobséggel, amelynek bizalomnyilvánitása mindig a kormányakarat szerint igazodik. Nem aszerint cselekszik valamit a kormány, amit a többség óhajt vagy akar, hanem a többség cselekszik aszerint valamit, amit a kormánytól felülről ráparancsolnak. (Györki Imre: Van is a többségnek önálló akarata!) Hát nem kabaré ez? Hát nem tojástánc ez a fogyasztóközönség eminens érdekeinek kárára? Ennek az a vége. hogy a kormány csinálja, de a magyar közmondás szerint a nép töröli ököllel a szemét. (Ugy van! a baloldalon.) T. Ház! A gyufa ára dobozonként 5 fillérre, 1929 december 31-től kezdve pedig hat fillérre emeltetik. A további emelés a kormány statisztálása mellett történik a tröszt által, tehát akár akarja, akár nem, nincs i beleszólása a kormánynak, hogy miképen fognak alakulni a z árak. A termelési költségek növekedése esetén a svéd-amerikai trösztnek biztosíttatik az emelési jog és kimondätik, hogy olyan esetben, amikor a termelési költségeknek növekedését a gyufatröszt bizonyítani fogja, ami egy relativ dolog, mert sok minden lehet a háttérben, ami ellenkezőjét bizonyíthatná, van joga árakat emelni. Egy nagy nemzetközi tőkemolochnak gyomrába dobta a magyar gyufagyárakat a t. kormány, amelyek mint önálló gazdasági tényezők a piacon megszűnnek, odadobta a szabadversenyt és odadobta a fogyasztóközönséget is. A svéd-amerikai tröszttel kötött szerződést Bud János t. pénzügyminister ur ez évi május 16-án már aláirta. Ha velünk szemben azt állítják a túloldalról, hogy ez a nemzet érdekeit figyelembevevő jócselekedet volt, hát miért nem publikálták ezt azonnal? Ha csakugyan annyira megvédték a nemzet közgazdasági érdekeit, miért nem merték a nagy nyilvánossággal közölni a szerződést rögtön? Hiszen pünkösdi ajándék lett volna ez a nemzet számára! Miért nem gyűjtötték össze az újságírókat, a szakreferenseket mint ilyenkor szokás, és miért nem rendeztettek üdvrivalgást maguknak, miért nem adták tudtul rádión, a modern technika vívmányán keresztül a legkisebb faluba, a tanyai olvasókörökbe, hogy ime: halljátok magyarok, öregek, ifjak, gyermekek, akik még ötven esztendeig remélhetitek, hogy éltek, halljátok, 'hogy a nagy, nemes vitézlő és nemzetes Bethlen-kormány ismét valami rendkívüli szép dolgot csinált, megint győzött mint már annyiszor Genfben és másutt ezen. a világon. (Györki Imre: Sikerült legyőznie és kizsákmányolnia a magyar fogyasztókat! — Szabóky Alajos: Ugyan kérem! A kisembereket sikerült földhöz juttatni és a földeket kifizetni! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. pénzügyi államtitkár ur nemcsak a földhözjuttatottak a kisemberek, hanem kisemberek azok a kisgazdák, kisiparosok is, akik a pénzügyminister urnák és az államtitkár urnák jóvoltából megfelelő olcsó hitelhez nem jutnak ma sem. (Szabóky Alajos: Munkához [ fognak jutni!) Az önök olcsóhitele csak frázis, I a szónak legteljesebb értelmében, mert olcsó j hitelt eddig sem a magyar kisgazdáknak, sem j a tengődő magyar kisiparnak nyújtani nem j tudtak, mert az az olcsó hitel, amelyet a kisiparosságnak állítólag 7—8% mellett adnak, mire a kisiparos kezébe jut, 14—15%-ra nő. Ezzel ezeket versenyképessé tenni és felsegíteni nem lehet. És mit adnak a kisgazdáknak? Olcsónak nevezett, de voltaképen túlmagas hitelt, 14—15—16—18%-os pénzt. Hát mikor törik le a bankuzsorát? A t. pénzügyminister ur mindig csak szónokol és szaval, de az a kisgazda nem tud ezzel a szavalással s azzal a hitellel boldogulni, amelyet kap. Zálogba teheti a tehenét, de még akkor sem tud boldogulni. Hódmezővásárhelyen, Mayer minister ur kerületében, akinek^ személyét régi nagyatádista összeköttetésünk révén igen nagyra becsülöm, ismerek olyan gazdát, akinek udvara tele van jószágállománnyal, de nem volt 40—50 pengő készpénz a tanyáján, amikor a végrehajtó odament, mert a jószágát nem tudja értékesíteni s a sertéshizlalásra is csaknem mindig ráfizet. Mit csináljon tehát az a gazda? Fordul a kormányhoz, de hol a segítség? Kitárja kérő karjait, de azt mondják neki, hogy majd-majd, s ezt már nyolc év óta hallják t. pénzügyi államtitkár ur, az apró fehér házak lakói, hallják, de megfelelő olcsó hitelt nem kapnak. T. Képviselőház! Azt mondják a túlsó oldalon, hogy a kormány újra győzött, letörte az idegen inváziót, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Behozta a svéd honfoglalást!) térdre kényszeritette a svédeket, amerikaiakat és megmondta ennek a nagyzás! hóbortban szenvedő trösztnek, hogy: »Hátrább az agarakkal, itt ugyan nem fog parancsolni más* mint a magyar kormány, ennek a rovására ti svédek és amerikaiak nem fogtok belenyúlni a magyar közgazdasági életbe, a magyar fogyasztóközönség 50 éven át való károsításával a pecsenyéteket itt ugyan sütni nem fogjátok!« Hiszen ezt mondja a t. túlsó oldal, mert ha nem ezt mondaná, akkor lehetetlenség volna ezt a javaslatot elfogadni, akkor egy olyan erkölcsi akadály meredne a t. többség elé, amelyet még azok is kénytelenek lennének respektálni és még azok is kénytelenek lennének előtte meghajolni, akik egyébként személyi bizalommal gróf Bethlen István, Mayer Jánost és Bud Jánost követik. Tudom én azt, hogy Bud János t. pénzügyminister ur, — akit személyileg nagyra értékelek, mert az egyetemi tanári kadetráról nemcsak elméleti tudását hozta ide a ministeri 36*