Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ország népére az, ami ebbe bele van foglalva. Jellemző azonban, hogy egy ilyen fontos, az ország népére kiterjedő szerződésnél nem teszi meg a kormány azt, amit joggal elvárhat a törvényhozás valamennyi tagja, hogy tudniillik, még mielőtt ennek a törvényjavaslatnak, ennek a szerződésnek a letárgyalása megkezdődnék, azt a törvényhozás tagjai között szétosztaná, hogy mindenkinek kellő ideje lenne azt alaposan áttanulmányozni, jól meggondolni, hogy jelent-e valami előnyt és ha nem jelent előnyt, akkor mennyiben jelent ez az ország népére hátrányt. Ugy nekem, mint valamennyiünknek csak a mai nap folyamán, a mai délelőtt folyamán nyilt alkalmunk ezt a szerződést kézhez kapni, s még a tegnapi nap folyamán legtöbbünknek halvány fogalmunk sem volt arról, hogy valójában mit is jelent, mit is foglal magában ez a szerződés. Habár az elhangzott beszédekből, a pénzügyminister ur kijelentéséből és az előadó ur ismertetéséből nagyjában tudtuk azt, hogy itt egy 50 évre szóló szerződésről van szó, valójában azonban senki sem számított oyan súlyos kitételekre, mint amilyenek ebben a szerződésben találhatók. Ha nem vizsgálom a szerződésnek egyéb részét, csak azt, amelyben a szerződés felmondására vonatkozó rendelkezés foglaltatik, ez egymagában is elegendő súlyossággal bir, mert már épen a délelőtt folyamán Gál Jenő igen t. képviselőtársam részéről hangzott el az a kijelentés, hogy amely pillanatban ezt a szerződést megkötötték, attól a pillanattól kezdve már 25 esztendőre az ország népére háramlik az abban foglalt teher, mert a szerződés 25 év letelte előtt fel nem bontható, mert a felbontás 25 esztendővel előbb közlendő a másik szer ződő féllel. A szerződésnek ez a része is feltétlenül amellett szól, hogy olyan súlyos helyzet elé állította a pénzügyminister ur — aki ezt a szerződést, mint egyik magas szerződő fél, megkötött — a törvényhozó testületet, amely példátlan. Mert azt is hallottuk már, hogy a szerződés aláíratott ez évi május 16-án és a törvényhozás tagjainak kezébe csak a mai nap folyamán jutott el. Több, mint egy hónap keliett ahhoz, hogy a minister a megkötött és aláirt szerződést kinyomassa és a képviselők közt ^szétosztassa. Teljesen érthetetlen, — legalább is előttem — hogy miért volt szükséges ez a boszorkányos gyorsaság, miért kellet^ a törvényhozást ráerőszakolni — ezt a kifejezést is bátran használhatom — arra, hogy bár e törvényiavaslatnak a meüék'ete -illetőleg hozzáfüződő része, — mert ennek nevezte el a minister ur — nem volt a képviselők kezei között, a törvényjavaslat tárgyalását mégis el kellett kezdeni. Már csaknem egy hete folyik^ e törvényiavaslat felett a vita, és a képviselők, aíkik felszólalásaikat már elmondották, most már utólag nincsenek abban a nemzetben, hogy megismerve a szerződés különböző pontjait, azokhoz elmondhatnák véleményeiket. Ez a tanácskozási rend és a kormánynak ez az erőszakosága a legjobban kifogásolható, és tiltakozni kell az ellen a tanácskozási rend ellen, tiltakozni kell az ellen a módszer ellen, amely szerint a legutóbbi időkben a kormány a törvényjavaslatok beterjesztést és azok letárgyal ásat t végzi. A szerződés egyéb részleteit vizsgálva, különösen a 4. $-ban foglalt rendelkezésekkel ki vánok foglalkozni, amelyek a, munkásokra vonatkoznak. Ez a 4. § a következőkép hangzik (olvassa): »A magyar gyufaipar munkásainak ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 233 száma és az alkalmazottaknak és munkásoknak illetményei le nem szállithatók. Az esetben azonban, ha olyan modern gépek alkalmaztatnak, melyek a munkások szükséges számának csökkenését lehetővé teszik, a munkások száma megfelelően csökkenthető, nem előbb azonban, mint ezen szerződés hatályba lépése után egy évvel.« Igaz, hogy ebből azt lehet kivenni, hogy a gyufagyárakban alkalmazott munkáslétszám a szerződés megkötésének napjától számitott még egy évig megtartandó, igaz azonban az is, hogy az egy év eltelte után teljesen a szerződést megkötő másik magas szerződő félnek van kiszolgáltatva, hogy ugyan mi történjék az itt i emiitett gyufagyárakban alkalmazott munkáI sokkal és munkásnőkkel, mert ez a szerződés a I munkásoknak sorsát, további alkalmaztatását J teljesen ennek a trösztnek, a másik szerződő félnek kezébe teszi le. Én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a mtagyar iparban foglalkoztatott munkáslétszámot véve figyelembe, nem olyan rendkívül nagy az a munkáslétszám, amely ez idő szerint a gyufagyárakban nyer alkalmaztatást, I mégis amikor a munkanélküliség olyan nagy, : amikor a munkanélküliség olyan hosszantartó, i és amikor azt látjuk, hogy a kormány különböző beruházási javaslataival sem tud a munkanélküliségen segiteni: akármilyen kevés, ha j csak 1—2 ezer munkásról van is szó, ebből a i szempontból is erősen kifogásolható a szerző| dés, mert kiszolgáltatja a gyufagyárakban-alkalmazott munkások és munkásnők további al1 kalmaztatását a szerződő félnek, annak a svéd ; trösztnek, amely ki fogjia sajátitani a gyufa; gyárakat és monopóliumszerűén fogja majd ] Magyarországon nemcsak a gyufagyártást í űzni, hanem — ezt is merem állítani — a gyu; faellátást is végrehajtani., A szerződés egyik pontja tehát a munkáj sokra nézve ilyen bizonytalan, vagy mondhat; juk azt is, ilyen bizonyos állapotot rejt magái ban; bizonyos én szerintem azért, mert egy év \ eltelte után, — ezt egészen határozottan állithatom — a gyufagyárakban alkalmazott munkások és munkásnők kikerülnek az utcára és szaporítani fogják a munkanélküliek nagy lét; számát. A kormány — ugy látszik — nem tud olyan intézkedéseket tenni, vagy talán nem is | akar, amelyekkel a munkanélküliség valahogy ! megszüntethető volna, de még csak olyan intézj kedést sem tesz, amellyel a munkanélküliséget i enyhitené. Joggal lehet tehát birálat alá venni, | joggal lehet helytelennek tartani azt a szerzőj dést. amelynek ilyen része van, amely ilyen | mértékben teszi bizonytalanná akár ezer, akár ; kétezer munkás további alkalmaztatását. A 4. § továbbá ezt is tartalmazza (olvassa): j »Mindazokban az esetekben, midőn az alkalmaj zottak vagy munkások számának ezen szerző| dés értelmében megengedett leszállítása követ; kezik be, köteles a Stab.« — vagyis a magas | szerződő fél — »az elbocsátottakat lehetőleg ; egy másik gyárban alkalmazni. A Stab, kötelezi magát, hogy ezen szerződés ! hatálybalépése után a magyar gyufaiparban nem alkalmaz újonnan több, mint legfeljebb | 20 nem magyar állampolgár személyt«. Ami azt a rendelkezést illeti, hogy az elbo; csátott munkásokat majd más gyárakban fogja ! alkalmazni a szerződő fél, ez bizonytalan. Bi; zonytalan azért, mert egy olyan szó van bevéve : ebbe a szakaszba, amely szerint erre nem kötej les. Ebben a szakaszban ugyanis az van, hogy \ a Stab, lehetőleg egy másik gyárban alkalmazni fogja az elbocsátott munkásokat. De egy34'