Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés hépviselöházánah 191. arra, hogy egy az egész ország által visszafizetendő 6-2%-os tényleges kamatozású kölcsön nyújtásával finanszírozza a földreformot. Itt is nagyon érdekes a szembeállítás, és marxista szempontból valósággal iskolapélda ez az osztály h arcra. Fogyasztásiadó azért, hogy ebből a fogyasztásiadóból a nagybirtok egy kölcsön íormájában folyósított végkielégítést kapjon, amelyet azután azok fizetnek vissza, azoknak a nincsteleneknek kell visszafizetniök, akik sem az egyik, sem a másik áldásában nem részesülhettek, és amelyért természetesen a felosztásra került birtokok vagy ezenfelül maga az állam is szavatolnak olyan módon, — nem tudom, de feltehetem — hogy ezenfelül még arra is kilátás lehet, hogy kedvezőtlen fizetési viszonyok esetén esetleg a svéd tröszt kezébe kaparinthatj a a földreform céljaira kiosztott földek egy hányadát. És itt — nagyon érdekes — visza kell nyúlnom a néhány nappal ezelőtt tárgyalt szociálpolitikai törvényjavaslatra. Amikor ez a törvényjavaslat, az aggkori és rokkantbiztositás elsőizben került tárgyalás alá, akkor mi annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy a munkásság vállára nem lehet ezeket a terheket ráhárítani, hanem igenis az állam teremtse meg a felosztó, kirovó rendszer formáját, vagyis ossza fel a2 aggkori és rokkantbiztositás által előálló terheket, és azokat rój ja ki általában az egész országra, minden társadalmi rétegre. Amikor emellett a felosztó, kirovó rendszer mellett kardoskodtunk, akkor azt a választ kaptuk, hogy igazságtalan volna és nem lehet közadók módjára, közadókból egyetlenegy társadalmi osztály szükségleteit fedezni, nem lehet közadókból egy meghatározott rétegnek szükségleteit oly módon fedezni, hogy abból a közadókat szolgáltató egyéb rétegek nem részesülnek. Márpedig ennél a kérdésnél ugyanez az eset áll elő, a felosztó, kirovó rendszer a kölcsön jutalékára vonatkozólag, amit azok is fognak és legnagyobb mértékben azok fognak viselni, akik a földreformban sem, mint végrehajtást szenvedtek, sem, mint annak áldásaiban részesülők részt nem vettek, és én hiszem, ami az egyik javaslatnál igaz, az igaz a másiknál és amennyiben nem fogadták el a felosztó, kirovó rendszert, a munkásság vállaira nehezedő aggkori biztosítási járulékoknál, ugyanúgy kellene tiltakozni a felosztásnak, kirovásnak ilyen módja ellen is, amely ebben a javaslatban statuáltatik. Azt hiszem, hogy ebben a Házban még soha hasznosabb ellenzéki agitáció nem hangzott el, mint ez a javaslat, minden indokolás nélkül, minden ellenzéki beszéd nélkül is, ami előttünk fekszik, ez a mérges anyagokkal mérgezett gyufaügy, mert nem kell majd ezentúl szakszerűen és hosszasan a választók előtt igazolni a kormány gazdaságpolitikájának szörnyű bűneit, elég ,lesz az utalás a gyufára. Hiszen gyűléseink betiltásával épen ezt akarják megakadályozni. Elég lesz utalni a gyufára, és a felsegélyezett nagybirtokra, hogy amennyiben erre a csendőrszurony, — egyáltalában módot ad — az agrár proletariátus a maga igaz meggyőződésével teljesíthesse a választáskor a maga kötelességét. A ministerelnök ur a vita során a földreformról szóló közbeszólásainkra, amelyek innen elhangzottak, egészen idegesen azt mondotta, hogy aki pedig földet ellenszolgáltatás nélkül akar elvenni, az bolsevista, akivel Magyarország parlamentjében nem lehet tárgyalni. Én utalok itt egy nagy iskolára, amelyJKftPVrSELÖHÄZI NAPLÓ. XIV. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 231 nek világszerte hivei vannak, amely nem bolsevista, mégcsak nem is szociáldemokrata. A maga alapitójának Henry George-ot tekinti, aki megállapította a földtulajdon és a más tulajdon közti különbséget. Megállapította azt, hogy bármilyen véleményünk lehet a termelésnek jellegéről, a föld az, amit semmiféle termeléssel nem lehet szaporítani, a földtulajdonos tehát e szerint az iskola szerint — amely ismétlem, nem bolsevista és nem szociáldemokrata, — magánmonopóliumot élvez, amelyből minden más embertársát kizárja. (Csák Károly: Henry George nem akart ingyen földet elvenni!) Olyan módon kívánja ez az iskola magánmonopólium által szerzett hasznot a köznek visszaszármaztatni, hogy a föld értékének normális kamatját a közösség javára adó formájában igénybe veszi. Ez a szisztéma meg van Ausztráliában, Németországban, minden nagyobb városban, amelyek szintén nem illethetők a bolsevizmus jelzőjével, progromimjában van az angol munkáspártnak, amelynek vezére, MacDonald, a magyar ministerelnöknek is kedves vendége volt ittjártakor, akire szintén nem tudjuk a bolsevista jelzőt rásütni. De én azt mondom t. Képviselőház^ hogy az én pártom is kész lemondani a földosztásnak csak látszatigazságtevő szisztémájáról és helyette megelégednék egy 4%-os földértékadóval, mert nem az a probléma, hogy kinek nevén van a föld a telekkönyvben, hanem az, hogy mindnyájunk közös jószága, a föld, kinek számára gyümölcsözik. Nagyon csinyján kell tehát bánni a bolsevista jelzővel, mert egy átfogóbb világszemlélet világánál legalábbis olyan abszurd dolog köztulajdonért magánosnak megváltást fizetni, mint amennyire a ministerelnök ur ennek ellenkezőjét abszurditásnak tartja. És ennél a javaslatnál vissza kell térnünk Vass minister urnák arra a barátságos invitálására is, mellyel nemzeti alapra invitál bennünket, mert ennél a javaslatnál a legalaposabban meg tudjuk adni erre válaszunkat. Vass minister ur azt mondotta, hogy a magyar munkásságnak, a magyarországi szociáldemokrata pártnak is nemzeti alapra kell helyezkednie és itt van a válasz rögtön rá: hiszen ez a javaslat maga az inkarnált és leplezetlen nemzetköziség, a nemzeti ipar védelmének frázis-piadesztáljáról eladni készülnek az országot és amikor a minister ur ugy szimplifikálja a dolgot, hogy Moszkva vagy a nemzeti érzés, akkor ezzel a javaslattal kezünkben, nagyon egyszerűen azt válaszolhatjuk rá, hogy bennünket elválaszt Moszkvától az erőszak és korrupció, de azoktól, akik Magyarországot jelenleg kisajátítják és akik nemzeti alap alatt saját uralmukat értik, saját uralmuk alapját értik, ugyanaz választ el bennünket, mint Moszkvától. Mi nyíltan és őszintén vagyunk nemzetköziek, !ami nem jelent nemzetellenességet, mi nyíltan és őszintén vállaljuk mindazokat a dolgokat, amelyekért bennünket a ministerelnök ur legutóbb is hazaárulással vádolt, igy például a Duna-konföderációt és amikor elhárítják maguktól az ilyen fajta törekvéseket és a hazaárulásnak bélyegzett felfog*ásokat, (Jánossy Gábor: Senki sem bélyegzi annak!) akkor térdethajtanak egy ilyen gyarmatosítás előtt, a nemzeti javaknak egy ilyen hoci-nesze adományozása előtt, ami után szerintünk valóban nem következhetik más. mint egy svéd-amerikai prokonzul kinevezése vagy modern formában, mint a konzuli bíráskodás volt Kínában vagy a háború előtt^ a novibazári szandzsákban. Aki ezt a szerződést, en34