Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 15 saját keresményéből vagy jövedelméből tartja el Őket.« Ehhez a szakszhoz javasolom, hogy a 3. soriban »házastársa« szó után az »élettársa« szót is vegyük fel, az 5. sorban pedig az »és« szó helyett ,a »vagy« szót iktassuk be. Én nem akarok a törvénytelen házasságoknak propagandáit csinálni, de méltánytalannak és jogtalannak tartom, ha nem számolunk a meglevő helyzettel. A törvénytelen házastársat iá biztosításból kirekesztendő felfogásom szerint nem lehet, meri a házasság törvényesítése elé sokszor olyan gazdasági, anyagi és egyéb akadályok tornyosulnak, amelyeket az illetők legjobb akartaitok mellett sem tódnak leküzdeni. A helyzet tehát az, hogy vannak törvénytelen házastársak, vannak élettársak, akik nem tuditáik megpecsételtetni az ő házastársi viszonyukat sem a törvény, sem az egyház által, azonban házastársi, élettársi kötelességüknek minden tekintetben megfelelnek. Ha a minister ui törvényben lalkarja elősegíteni a törvénytelen házasságok csökkenését, akkor ezt más módon kell kezdeni. Tessék lehetővé tenni, hogy azok, akik házasságra akarnak lépni, azt mieden különösebb nehézség nélkül megtehessék, hogy gazdaságilag, a lakásviszonyok szempontjából, kereseti szempontokból, vagy aa okmányok beszerzése szempontjából me álljanak elő olyan nehézségek, amelyek ma sok esetben úgyszólván leküzdhetetlenek. Hiszen a múltban, amikor az élet lebonyolítása mégis sokkal könnyebb volt, mint ma, s amikor ezek az akadályok nem tornyosultak, akkor is voltak törvénytelen házasságok és tudtommal a régi törvényhozások ezt figyelembe is vették. Ma, amikor jóval nehezebb a helyzet, amikor nem lehet lakáshoz jutni, amikor egy család gazdasági helyzetét nehéz megalapozni, és amikor az okmányok beszerzése, különösen az elszakított területeken majdnem lehetetlen, nem szabad törvénynyel sújtani azokat, akik ezeken a nehézségeken túlteszik magukat és engednek a természet törvényeinek. Egy tréfáskedvii polgártársunk, aki az életet minden nehézsége mellett is hajlandó kedélyesen felfogni, ugy formulázta meg a mai életet, a mai életlehetőségeket, 'hogy ő reggel nem mer az ágyából kikelni addig, amig a hivatalos lapot meg nem hozatja, nem tudván, hogy tegnapról mára valamelyik ministeri um nem szabályozta-e a felkelést reggel, és ő nem szabályszerűen kel-e fel? Ez egy kicsit ad absurdum vitele a dolognak, de valóban az a helyzet, hogy ma annyi mindenféle akadály gördül az élet elé, ma olyan nehéz bizonyos formaságokon az embernek magát keresztülrágnia, hogy ma nem nehezíteni kellene a dolgot és nem büntetni kellene azt. aki igyekszik magán ugy segíteni, ahogyan tud, hanem szerintem támogtást kellene nyújtani mindaddig, amig a kormány más intézkedésekkel nem teszi lehetővé, hogy ezek az akadályok megszűnjenek, vagy legalább is csökkenjenek. Nem tudom, mivel tudná a minister ur megokolni azt, hogy a törvénytelen házastársat kirekeszti a biztosításból és nem tekinti családtagnak és elüti a biztosítás előnyeitől. Szerintem ezt a mai viszonyok között kellőképen megokolni nem lehet és nem is volna szabad törvényileg megokolni. Főképen ezek a szempontok azok, amelyek arra utalnak engem, hogy javaslatomat benyújtsam és kérjem a minister urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a »házastárs« mellé az »élettárs« szó is beiktattassék és lehetővé tétessék az. hogy az élettárs is részesüljön azokban az előnyökben* amelyeket a biztositás nyújt a törvényes feleségnek. Ugy gondolom, hogy passzióból sepnkisem mellőzi a törvényes formákat a házasságkötésnél, csak kénytelenségből és kényszerűségből és én inhumánusnak, embertelenségnek tartom a mai viszonyok között, hangsúlyozom. — ezen van a hangsúly — hogy a mai viszonyok között inhumánusnak és embertelenségnek tartomi, hogy ezieiket az embereket a biztosításból, kikorbácsoljuk és egyébként más tekintetben kifogás alá nem eső élettársakat a biztosítás- javaitól elüssünk. Tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassék ezt a módosító i javaslatomat elfogadni. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A törvényhozásnak szerény nézetem szerint nagyon vigyáznia kell azokra a nagy erkölcsi alapelvekre, amelyeken az egész társadalom és az állam maga is felépül. (Ugy van! jobb felől.) Mármost a házasság jogi értelemben vett formulája csak törvényes házasságot ismer, (Ügy van jobbfelől.) törvénytelen házasság nincs. Van törvénytelen viszony, de törvénytelen házasság nincs. Amikor tehát mi itt a házasság jogi fogalmával bibelődünk, akkor lehetetlenség Propper t. képviselőtársamat fejtegetéseinek arra az útjára követnünk, hogy beillesszünk egy egészen uj, olyan fogalmat, amely a házasság jogi fogalmán kívül esik. Nem ajánlhatom elfogadásra a t. Háznak, hogy méltóztassék beiktatni: törvényes, vagy törvénytelen házastárs. Ez jogi nonsens. (Ugy van! Ugy van!) Nincs törvénytelen házastárs. (Propper Sándor: Élettársról volt szó! Ne tessék félremagyarázni! — Perlaki György: Ez ismeretlen fogalom!) Ennek következtében tisztelettel kérem, hogy a javaslatot mellőzni méltóztassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 12. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Propper képviselőtársunk módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a bizottság szövegezésében fogadta el a 12. §.-t és Propper képviselőtársunk módosítását és a vele kapcsolatos pótlást elvetette. Következik a 13. §. Griger Miklós jegyző (olvassa a 13—15. szakaszokat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 16. §-t.) — Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Igaz, hogy törvényt nem lehet máról-holnapra csinálni és nem lehet egy hosszú időre megalapozott törvény szövegét a pillanatnyi helyzet szerint megfogalmazni, mégis ugy vélem, hogy ennek a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a második bekezdés kimondja, hogy önkéntes továb'bnzetéssel biztosítását az tarthatja fenn, aki után a biztositási kötelezettségének megszűnése előtt összesen legalább 100 heti járulékot leróttak, ez az intézkedés a mai viszonyok között veszedelmes. Megtörténhetik tudniillik, hogy aki esztendőről-esztendőre munka nélkül van és néhány esztendőn keresztül még ezt a kötelező néhány heti befizetést sem tudja teljesíteni, az igen hosszú idők multán juthat csak odáig, hogy ez a kötelező 100 heti járulék az ő részére befizettessék, mert ez a 100 heti já-