Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 19: képviselő ur magához tért, megmondom! — Fábián Béla: Mit jelént az?) Fábián képviselő urat kérem, ne méltóztassék párbeszédet folytatni! (Jánossy Gábor: Vizivó szegény! — Krisztián Imre: Magyarul méltóztassék beszélni! — Bródy Ernő: Mi van a svéd-ugor rokonsággal? — Krisztián Imre: Fajtáról tetszik beszélni? Csodálom! Még elébe kerül a magyarságnak!) Krisztián képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Csontos Imre: Ne zavarják már! Esztergályos az oka mindennek!) Méltóztassék beszédét folytatni. Kéthly Anna: Tulaj donképen tehát nem nekünk kellene a javaslat ellen tiltakoznunk, hanem azoknak, akik onnan lentről, a faluból jönnek, akiknek közvetlen kapcsolataik vanna a falusi népességgel, amely íme most ezzel a javaslattal megkapja a kisgazdaképviselet, a kisüst és a mezőgazdasági szociálpolitika teljes hiánya mellé mint kormányzati ajándékot a gyufadrágitást is. (Csontos Imre: Mit csinál a kisüst? Szeretnék valami biztatást kapni! — Derültség. — Krisztián Imre: Azt csak bizza ránk! — Farkas István: Maga ért hozzá, az igaz! — Krisztián Imre: Értek hozzá! Az iváshoz pedig önök!) Elnök: Krisztián képviselő urat rendreutasítom. (Györki Imre: Mi van avval a duhaj legénnyel ott!) Méltóztassék beszédét folytatni. Kéthly Anna: A gyufadrágitás kérdésénél meg kell állani annál a félhivatalos cikknél, amely az elmúlt napokban azt akarta bizonyítani, hogy a szerződés nem jelent dlrágitást. Én tudom, hogy nagyon kellemes dolog félhivatalos újságírónak lenni, főleg akkor nem, amikor az igazságot kell ad usum Delphini átfabrikálni. (Bud János pénzügyminister a terembe lép. — Várnai Dániel: Szép dolgokat mondtak itt és a minister ur nem volt jelen! — Csontos Imre: Már a kisüst is szerepelt! — Farkas István: Meg a dupla szita! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rothenstein Mór: A jobboldalon is zaj van!) A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnök tudja kötelességét, és méltóztassék meghallgatni a szónokot! (Rothenstein Mór: Csak azt mondom, hogy a jobboldalon is zaj van!) Kéthly Anna: Épen ezért nagyon erŐltetetteknek érzem mindazokat az érveléseket, amelyek be akarják bizonyítani, hogy hat nem több, mint mégy és hogy az öt sem több a négynél. Hogy pedig a parasztháztartásban, a kis háztartásban mit jelent az az egyfilléres, vagy az a kétfilléres drágulás is, arra nézve igazán nem kell nagyobb és erőteljesebb bizony itókot felhozni, mintha idézem Móric Zsigmondnak, ennek a nagy keresztény és a nemzeti jelzőtől megfosztott írónak a »Hét krajcár« című regényét. A gyufagyári munkásság szemszögéből, a gyufagyári munkásság szempontjából nézve a javaslatot, azt kell mondanom, hogy valóban az ő szempontjukból indokolt volna egy monopóliumnak az életbeléptetése egyrészt egészségügyi, másrészt szociális vonatkozásokban, feltételezve természetesen az állami monopóliumot. (Bródy Ernő: Nem a svédet!) A gyufagyári munkásság szempontjából azonban ez a javaslat, a monopóliumnak ez a formája nem jelent egyebet, mint bizonytalanságot, mert bár az előttünk fekvő adás-vételi szerződésben az van, hogy a gyufagyárakat önhatalmúlag leállítani nem lehet, csak egy évi előzetes felmondással, ' aki azonban ismeri a körülményeket, az tudja, hogy ez magyarul azt ülése 1928 június 21-en, csütörtökön. 229 jelenti, hogy a gyufagyártás — talán azt is mondhatjuk, hogy — 1929 július 15-ikére meg fog szűnni, mert várható ezek után az első diplomáciai jegyzék, amelyet a svéd tröszt akkreditált követei talán a Ballhaus Platz, talán a Dísz-tér formaságai szerint át fognak nyújtani nálunk, s amely e magyar iparágban alkalmazott munkásság szélnekbocsátásáról fog szólani. De még előbb is, ebben a nagy horderejű kérdésben talán jelentéktelen kérdésnek tűnik fel 18 embernek az élete, a sorsa. A gyufakartellnek 18 alkalmazottja van. Semmiféle biztosítékunk nincs, a szerződés sem szól róla, hogy a gyufakartell, amely a szerződés következtében feleslegessé válik, a maga 18 tisztviselőjével mit fog cisnálni, hogy vájjon ez nem egyéves felmondással, hanem annál sokkal rövidebb idő alatt nem teszi-e ki őket az utcára, nem teszi-e őket teljesen, kenyértelenné. Lehet, t. Képviselőház, hogy a munkásság szempontjából én nem egészen helyesen Ítélem meg a kérdést, — bár nem hiszem, hogy tévednék — hiszen más gyarmatok analógiái ez ellen a megítélés ellen szólnak, az angol és az amerikai tőke nagyon szívesen dolgozik a japán, a kínai, a maláji vagy a szingaléz rabszolgával, mert export lehetőségei ezeknek az alacsony munkabéreknek révén emelkednek. Mivel azonban a gyufagyártás túlnyomólag gépi munka, mégpedig mennél tökéletesebb a gép, annál olcsóbb az előállítás, az igy megtartott mehrwert révén előálló fokozott kínálati lehetőség, annál kevésbé jön számba, mert hiszen egész rövidesen teljesülni fog az uj ige, amely a testamentumbeli »egy akol egy pásztor« igéjét travesztálta, amelyet ma már ugy hirdetnek az egész világon, hogy »ein Zündhölzchen für die ganze Welt.« Mindenki, aki a gyufakérdésről nemcsak az előttünk levő szerződésből, nemcsak az előttünk fekvő javaslatból értesül, tudja, hogy ez az »egy gyufa az egész világ részére«, ez a gondolat, ez az ige milyen szívós és konok igyekezettel van keresztülvive. Ennek csak egyik momentuma, csak egyik etappja, csak egyik állomása amost a magyar kormány által a parlament elé terjesztett szerződés, amely foglalkozik ezzel a kérdéssel. Néhány szóval foglalkozni kell a magyar gyufagyárak szempontjából is a kérdéssel. Erre nézve meg kell jegyezni, hogy ezeknek szemszögéből nézve a dolgot^ a javaslat módot ad arra, hogy a gyárak minél drágábban eladják magukat, ha ugyan már eddig is nem éltek ezzel és ha ezt a rendelkezésükre álló egy esztendőt, amely a javaslat benyújtástól annak parlamenti tárgyalásáig eltelt, kellőképen fel nem használták ia minél drágábban való eladásra. Mint ahogy Gaal Gaston t. képviselőtársam tegnap a képviselőházban cáfolatlanu] maradt közbeszólásában mondotta: maga a kormányzat szólította föl a gyárakat az üzlet megkötésére. Itt kellene, hogy felálljon a keresztény és hazafias nagyipar, a keresztény és nemzeti ipar reprezentánsa és jelentse ki a Gyosz. nevében ugyanazzal a hazafisággal, amely például Fenyő Miksát a revízió gondolat élére állította, hogy sohasem fognak belenyugodni abba, hogy a magyar nemzeti ipart, Magyarország gazdásági életerejét idegen tőkések kiszívják. A magyar gyárak tehát igen jó üzletet csináltak, bár erre kissé bottal kényszeritették őket. Nem tudom, mennyiben igaz, Sándor Pál t. képviselőtársamnak ugyancsak a tegnapi