Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

226 Az országgyűlés képviselőházának : okoskodni, de nem becsületes magyar földmivesek! Figyeltem és hallgattam, különösen szociáldemokrata t. képviselőtársaim berzenkedését figyeltem. (Derültság a jobboldalon.) Magyarul mondva, nem ismertem a szerződést, tehát nem is épithettem magamnak róla véleményt. (Rassay Károly: De velünk viszont vitázik!) Most azonban már ismerem, mert ha azt látnám ebben a szerződésben, hogy munkaalkalmat rabol el az ipari munkásságtól, nem adnám reá szavazatomat, nem biz én, mert a gyárakban dolgozó magyar munkás nekem épen olyan vértestvérem, mint a szántóföldön dolgozó, mert a gyárimunkás is a szántóföldről rekrutálódik. Bizonyára igen t. képviselőtársaim közül is igen sokan vannak, akik falun születtek, maguk is földmivescsalád sarjai, tehát egyforma vér folyik az ereinkben. (Farkas István: Csakhogy mi nem szavazunk a fajtánk ellen!) Meg tudom szavazni ezt a javaslatot egyfelől azért, mert mint mondottam, lehetővé teszi a földmegváltást az agrárszegények számára anélkül, hogy az ipari szegényeknek kárt okozna. (Farkas István: Az áremelés semmi? A hatfilléres ár semmi?) A javaslat 4. §-a világosan mondja, hogy a munkások száma, az alkalmazottak és a munkások illetményei le nem szállíthatók. Ha a még nagyobb dolgot, a termelők érdekét nézem, e paragrafus után az 5. § világosan mondja, hogy magyar fából kell készíteni, magyar fából kell előállitani a gyufagyárakban a gyufaszálakat, ha az olyan olcsón megkapható, mint a külföldön. (Fábián Béla: Van ott más is!) Fel sem tételezhetem, hogy Magyarországon drágább legyen a fa, mint az a fa, amely vámmal hozatik ide be. Ezen a téren nincs sérelem, de nincs sérelem a kvantum, a megállapított kontingens dolgában sem, amennyit behoz a tröszt, ugyanannyit kivinni is köteles, tehát a munkaalkalom meg van védve. (Rassay Károly: De nem minden esetben! — Rothenstein Mór: Maga csak a páros szakaszokat olvasta? — Derültség balfelől.) Folyton azt hallom, hogy a kormány egyszer már térjen át a magángazdaságok szanálá Hát nem azt a célt szolgálja ez a javaslat? Nem óriási előnyt jelent az, hogy 200 millió pengő a magángazdaságokba ezzel befolyik, hogy a bizonytalan* ságot megszüntetik, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy legalább kétharmadát látja a megváltást szenvedő a tőle elvett ingatlannak?! Uraim, ezt lekicsinyelni olyan könnyen nem lehet. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Nem vagyok rosszmájú ember, én nem bánom, ha az ellenzék ellenzékieskedik, ez a kötelessége. Ha én ott ülnék, talán én is azonmód cselekednék, azonban én ennek a kormánynak programmjával lettem megválasztva, (Györki Imre: Annak csendőreivel! — Zaj jobbfelől.) ezt hirdettem, ezt irtam zászlómra, ehhez hű vagyok. Nem látok semmi okot, hogy elhagyjam, tehát bizalommal viseltetem a kormány iránt és megszavazom ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől. — Szónokot számosan üdvözlik. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Rassay Károly: Ez volt a legjobb beszéd! Az bizonyos!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: Tisztelettel kérem a Ház ta* nácskozóképességének megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő uraikat megszámlálni. Szabó Zoltán jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Negyvenkettő. (Nagy zaj a 91. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Harminckilenc! — Simon András: Fábián képviselő ur mióta jegyző? — Szabó Zoltán jegyző: Méltóztassék az elnököt és a jegyzőt is számitani! — Fábián Béla: Nem lehet azokat is számítani, akik most a számolás után jöttek be! — Nagy zaj. — Jánossy Gábor: De nem Fábián barátunk az elnök! Ki az elnök? — Fábián Béla: Harminckilencen voltunk bent! Nem lehet a múltkori viccet még egyszer megcsinálni! — Jánossy Gábor: A múltkor harmincnyolcan voltunk és ötvennyolcat olvastak! — Simon András: Fábián enunciál! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: T. Ház! A jegyző ur jelentése szerint negyvenkét képviselő van jelen, tehát a Ház tanácskozóképes. Méltóztassék beszédét elmondani. (Zaj. — H (dijuk! Halljuk!) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Sokorópátkai Szaibó István képviselő ur beszéde után sem tudok másképen hozzáfogni ennek a javaslatnat kritikájához, mint ahogy az előttem szóló erről az oldalról beszélt képviselőtársaim tették. (Zaj. >— Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kéreik, képviselő urak. (Rassay Károly: Ki lehet már menni, megvolt a számlálás. — Jánossy Gábor: Itt ülök reggel óta! — Zaj.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Nem tudom másként kezdeni, mint ismételni azt, amit előttem már elmondottak és kénytelen vagyok erre, annak ellenére, hogy a szónokok nem nagyon szeretik a Képviselőházban az előttük szólókat ismételni, mert másképen nem tudóim megmondani, nem tudjuk (kifejezni azt a nagy ellenkezést, amelyet valamennyiünkből kiváltott ennek a javaslatnak benyújtása. Erről a javaslatról és az azt burkoló ködről akartunk betiltott gyűléseinken is beszélni, amelyet azonban egy törvényteen és egy példátlan gyakorlatot statuáló indokolással tiltottak meg számunkra. Ez az eljárás csak azt a gondolatot veti fel bennünk, hogyha rövid az igazságod, toldd meg* egy erőszakkal. így azután, ha az a gyakorlat érvényesül továbbra is, amely tapasztalható' volt, különösen még mielőtt a szerződést benyújtották és a Ház elé terjesztették, ismétle>m, ha az az állapot marad meg, akkor a közvélemény rövidesen csak a pártértekezlet kulcslyukain keresztül értesülhet azokról az eseményekről, amelyek egy ország életében esetleg sorsdöntők lehetnek. Megtörténhetik az, hogy az életlen választók után éretlennek tartják a parlamentet és fel kell vetnünk a kérdést, r hogy vájjon nemcsak kényelmi szempontból ül-e együtt a parlament, az a Parlament, amelynek munkálkodása nyomán a külső országok parlamentjeinek szociáldemokrata frakciói egymásután tagadják meg az idejövetelt, holott ott több és nagyobb jelentősége van egy-egy parlamenti szociáldemokrata frakciónak. Amikor felvetjük ezt a kérdést, azt is megkérdezhetjük, hogy a kényelmi szempontokon túl a nyilt diktatúrának feLvetése vájjon csupán azért nem történik-e meg, — és ez volna a jobbik eset — mert egy trianoni ország szármára egy nyilt diktatúra nem valami jó ajánlólevél volna a külföldön, vagy pedig — s ez volna a rosszabbik eset — azért, mert a diktatórikus kormányzatok által vállalt kötelezettségeket egy későbbi rendszer nem vállalná. T. Képviselőház! A Képviselőház előtt fekvő szerződésben foglalt kötelezettség nagyszabású ; és a másik szerződő fél számára igen kitűnő üzlet. Erre csak egyetlenegy érvet mondok el