Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
206 Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — B. Podmaniczky Endre: Ki az?) Ne méltóztassék tőlem neveket kívánni. Nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy nem utazom senki bőrére: Én egy országos betegséget kívánok szerény tehetségem szerint kúrálni, ehhez pedig nem szükséges egyéni botrányokat provokálni. Tudok egy más esetet is. Megnevezem magát a vállalatot. Itt van egy Idegenforgalmi Részvénytársaságnak nevezett vállalat, amelynek a magyar Államvasút átadta jóformán mindazt, amit az Államvasutaknál csak jövedelmeztetni Uehet. Ennek igazgat óságában is fognak találni pár képviselő urat, és ugy vagyok értesülve, hogy a legutóbbi tantiém-kiosztásnál az igazgatósági tag urak zárt boritokban fejenként 7000 pengőt kaptak. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez már .gyönyörű! Hallatlan! — Farkas István: Ez már jó üzlet! Ugy-e? — Kun Béla: Igaz, vagy neim igaz? Ha igaz, adják vissza a pénzt népjóléti célokra! — Bródy Ernő: Mit szól ehhez Jánossy?) T. Képviselőház! Nagyon megengedem azt, hogy ez legális dolog, elhiszem, hogy legális, és amint egyszer az illetékes fórum legalizálni fogja, én többet szóvá nem teszem. Azonban a legelső az, hogy az illető képviselő urak illetékes fórum elé vigyék az ilyen ügyeiket és ne várják azt, hogy mások denunciálás árán legyenek kénytelenek odavinni. Nekem legalább uri Ízlésem nem engedi meg, hogy egy képviselőtársamat feljelentsem, de azt elvárlhatom azoktól a t. képviselő uraktól, akik az összeférhetlenségi törvény rendelkezéseivel érintkezésbe kerülnek, hogy a törvény rendelkezései tekintetében a konzekvenciákat a legmesszebbmenőén vonják le. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az összeférhetlenség^ törvénynek van még egy része, amelyet én mindennél fontosabbnak tartok. Tudniillik kétféle összeférhetlenséget ismer a közélet; nemcsak ma, de már évszázadok óta a magyar Országgyűlés állandóan tárgyalta az összeférhetlenségi kérdéseket. Ismer ugyanis az összeférhetlenségi törvény közjogi és közgazdasági összeférhetlenséget. A régi időben, amikor a közgazdasági élet még jóformán nulla volt, a közgazdiasági összeférhetlenség kérdése egyáltalán nem emocionálta az Országgyűlést és a feleket, ellenben abban az időben divott és virított a közjogi összeférhetlenség. Miért? Mert a Habsburg-dinasztia mindent elkövetett arra, hogy a magyar Országgyűlés tagjait a maga részére lekenyerezze, megnyerje. Ezt meglehetett kapni donációkkal, rangok osztásával és egyes hivatalban lévő embereknek az Országgyűlésbe való kirendelésével. A 'magyar közjogi harcok fókusa volt mindig az, hogy a nemzet iparkodott védekezni e betörők ellen, — ne méltóztassék ezt a szót a mai büntetőjogi értelmében felfogni — ezek ellen a betörések ellen, mert féltette tőlük a nemzet szabadságát. Azoktól ugyanis, akik a dinasztiának le voltak kötelezve az egész vonalon,, nem várhattak a dinasztiával szemben ellenállást. Ugyanez a helyzet a közgazdasági összeférhetlenség tekintetében. Aki egyszer mindenféle javadalmazásokkal le van kötelezve a gyáriparnak, attól én itt függetlenséget nem várok. (Ugy van! a baloldalon.) Ma változott a helyzet, ma a közjogi összeférhetlenség kevésbbé fontos, ellenben végtelen fontossá vált az állam uj berendezkedése folytán a közgazdasági összeférhetlenség. De azért a közjogi i összeférhetlenség sem hekuba. Legjobban | mutatja ezt, hogy amikor a szerencsétlen Friedrich-féle választójogi rendelet kimondta S azt, hogy köztisztviselő is képviselővé választI ható, amely rendeletet a törvényhozás -. később I legalizált, úgyhogy iaz ma törvény és csak ! törvény utján változtatható meg, abban az időJ ben, ha nem csalódom, öt vagy hat köztisztviselő tagja volt az első Nemzetgyűlésnek, ina pedig t, képviselő urak, az összes képviselők közül körülbelül 100 tagja a Képviselőháznak köztisztviselő. Köztisztviselő pedig nem ugy, hogy nyugdíjba ment és minden köteléket megszakított ' az állammal, hanem ugy, amint arra például sondolom Rassay t- képviselőtársam egyszer rámutatott, (Halljuk! Halljuk!) hogy képviselő urak, akik a forradalom előtt elhagyták az állami szolgálatot, illetve nyugdíjaztatták magukat az államnál, ügyvédi irodát nyitottak, i:esőbb megházasodtak, gyermekük született, a választásközben reaktiválhatták magukat, avanzsiroztak és akkor feleség és gyermek után családi pótlékkal felemelt fizetéssel iijra nyugdíjba mentek. (Berki Gyula: Ez a spórolás, amiről tegnap beszéltem!) T. képviselőtársam, ez sem olyan dolog, amiért becsukják az embert, ez sem olyan dolog, amely a büntetőjogba ütközik. (Rassay Károly: Annál kevésbé, mert a ministerelnök ur helyesli. — Zaj a jobboldalon.) Ezzel szemben jogosan háborodik fel mindenki, >aki a kérdéseket nem pártszempontból, hanem az ország érdekében vizsgálja. ÍJánossy Gábor: Tessék megváltoztatni a törvényt! — Rassay Károly: Önök a kormánypárt, változtassák meg! •— Eay hang a szélsőbaloldalon: Mindenütt keresik a hibákat, csak a kormányban nem! — Jánossy Gábor: Ez élő törvényen, alapszik!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Baracs Marcell: Nem szabad a kormánynak contra bonos mores élni a törvényekkel!) Baracs képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A szónokot pedig kérem, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólani. Gaal Gaston: Megnyugtatom, t. képviselőtársam, hogyha tőlem függne, már a Ház asztalán volna a módosítás, amely visszaállítaná az összeférhetlenségi törvény összes korlátait. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: A törvényben megvan!) Amikor aggodalmainknak ott a pénzügyi bizottságnak azon a csonka ülésén kifejezést adtunk, akkor a pénzügyminister ur a következő argumentációval állott fel velünk szemben. (Halljuk! Halljuk!) Az argumentáció le van fektetve az indokolásban, amelyet aláirt dr. Bud János magyar királyi pénzügyminister. (Rassay Károly: Meg van örökítve a történelem számára!) Azt mondja ez áz argumentáció, hogy szükség van erre az állami beavatkozásra, szükség van arra, hogy monopóliumot kapjon a cseh Solo gyufagyár, mert a miagyar kartellben lévő gyárakat akkor a Solo nevű nagy cseh gyufaalakulat tartotta a zsebében, az összes részvények tú'nyomó nagy része az ő kezében volt: Azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy szükség van erre a törvényre azért, hogy megmentsük a magyar gyufaipart, r megmentsük a fogyasztót a kizsákmányolás ellen és megmentsük a kincstár haszonrészesedését, amely meg fog szűnni, ha betörhet egy külföldi, egy amerikai gyufagyár és a magyar gyárak kénytelenek lesznek becsukni a maguk boltját. Beszélgessünk először a betörésről. Szeretném látni, hogyha én kormányhatalom vagyok, • (Fábián Béla: Ez az!) mindazzal az óriásifegy-