Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
192 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. zálogosítom el, akkor ebbőli a jövedelemből az illető teher egy enlitt étik ki. de ha a jövedelem többet produkál, akkor ez a többlet az államkincstáré. Vájjon mi van erre a főkérdésre vonatkozólag ebben a szerződésben? Önök a gyufamonopólium összes hasznát, egész jövedelmét méltóztatnak azzal a nyugodt lelkiismerettel, amelyre Csontos Imre t. képviselőtársam hivatkozott, az amerikai-svéd trösztnek odaadni. Korlátlan jövedelmet biztosítanak valakinek azért, mert állítólag ezt a gyönyörűen konszolidált államot pénzzavarából kisegíti 1 ? Méltóztassanak utána számíttatni egy matematikussal, hogy az előre sejtett valószinüségi számítás bekapcsolásával mennyit tesz ki ez a jövedelem a kamatos-kamatokkal. Olyan nagy öszszegre rug ez, hogy ki sem merem mondani, mi lesz 50 esztendő alatt a 200 millióból, mert az urak el sem hinnék. De az urak nagy része bankoknál és vállalatoknál igazgatósági tag. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nagy része? Hogyan lehet ilyent mondani! — Rassay Károly: A kisebbik rész tiltakozik!) Félreórtettéik az urak, abszolúte nem látok abban semmit, ha az urak egy bank vagy nagyvállalat igazgatósági tagjai. (Sándor Pál: Az nem szégyen!) Módjukban van ott szakértőkkel kiszámíttatni, mit jelent ki ennek a monopóliumnak hasznosítása a kamatos-kamatokkal. Én nem tudom és még várom a t. kormánytól a felvilágosítást, hogy mi okozta ezt a szorult helyzetet, mi okozta, hogy egyszerre nem tudunk más módon; csak ezen a régi török módon kölcsönhöz jutni. Mert ez tipikus török mód. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Keleti testvéri érzés! Turáni nép vagyunk! — Derültség. — Dabasi Halász Móric: Ezt ön hozta Kemál pasától!) Igen, Kemál pasánál voltam a török újjáépítés idején és elmondtam Kállay Tibor, akkori pénzügyminister urnák, nem nyílt színen, hanem titokban, hogy mi történt akkor. Kemal pasa kérdezte tőlem, hogy miért van nálunk egyre több pénz, és hogy ki az, aki nálunk folyton nyomja a pénzt. Azt mondtam: a pénzügyminister:, mire Kemál azt felelte, hogy náluk nyomban letart c-iztatják, lecsukják azt, aki több pénzt nyom. Én azt mondtam, hogy nálunk nem tartóztatják le. mire Kemál azt mondta, hogy náluk még a Korán is tiltja, és ha törvény nem is tiltaná, akkor is lehetetlen volna. Nálunk akkor vigan nyomták a pénzt. Ez volt az a boldog inflációs idő, amikor nem kellett dolgozni, mindenki gazdagodott ÍJánossy Gábor: Nem mindenki!) és minket a tőzsdére küldtek. Szó volt akkor a török kapitulációkról és a monopóliumokról és az akkori török pénzügyminister, aki üdvözletét küldte Kállay Tibor volt pénzügyminister umak, azt mondta, őrizkedjék attól, hogy fedezet nélkül pénzt nyomasson és hogy monopóliumokat adogasson és eladogasson. Erre az üzenetre hivom, most fel Kállay Tibor igen t. barátom figyelmét, aki pénzügyministersége korában szintén kapott hasonló monopóliumos szerződéseket, de nem volt hajlandói azokkal a Ház elé jönni. (Felkiáltások a baloldalon: Ezt vedin megszavazza! — Sándor Pál: Szeretném hallani véleményét! — Kállay Tibor: Mihelyt a szerződés itt lesz. megfogom mondani 1 ,. Most nem tudok hozzászólani! — Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi a megérdemelt nyári szünet előtt mást vártunk. Én magam Bud János pénzügyminister úrtól és Szabóky államtitkár barátomtól mást vártam. Többször mondták az Igen t. urak, hogy dolgoznak azon az általános gazdasági programmon, amely belenyúl minden termelési ágba, megoldja az értékesítés lehetőségeit, irányítja a nemzeti produkciót, r hogy végre valahára az állam szanálása mögé felvonultatható legyen a dolgozó társadalom szanálása is. Én nem tudom és nem alkarom ezt állítani, mert magam sem vagyok e téren pesszimista, de hogy ilyen súlyos hitelhelyzetbe került az ország, ennek egyik oka az, hogy küikereskedelmi mérlegünk állandóan romlik és a Nemzeti Banknak legutóbbi kimutatásai szerint a múlt esztendőben nem a külkereskedelmi mérlegünk, hanem a fizetési mérlegünk külföldi vonatkozásban 444 millió pengő mínusszal végződött. T. Uraim! Lehetnek önök aJkármilyen jó kormánypártiak és lehetünk mi akármilyen jó vagy rossz ellenaéíkiek, ha ezt a kérdést közösen meg nem oldjuk, ha mi meg nem indítunk egy olyan külpolitikát, <amely elsősorban az exportlehetőségnek utat nyit (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel meg nem akadályozzuk külkereskedelmi mérlegünknek tragikus sorsfordulását, (Farkas István: De azt nem Mussolinivei lehet megcsinálni!) akkor mi nemsokára sokkal kellemetlenebb törvényjavaslatokat fogunk tárgyalni, mint amilyen javaslat ez. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Engedelmet kérek, amikor külkereskedelmi mérlegünk ilyen rettenetes mínuszban bukdácsol, amikor budgettünk ilyen gyönyörű feleslegeket produkál, akkor mégis csak lehetett volna más módot 'és utat találni, mint ezt a gyufáisajánlatot egy földbirtokreformnak megoldására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ma olvasom a lapokban, hogy ez az idei budíget 100 millió pengős plusszal fog végződni. (Fábián Béla: Mennyivel? Sokkal többel! — Szabóky Alajos pénzügyi államtitkár tagadólag int.) Ennyi, államtitkár ur, ennyi. (Szabóky Alajos pénzügyi államtitkár: Eddig még nem ennyi, csak előreláthatólag lesz ennyi!) Igaz, hogy most csak 80—90 milliónál tartunk, de ennyi lesz. Az urak ezt a felesleget beruházásokra fordítják, (Rassay Károly: Lillafüred!) beruházásokra akkor, amikor ezeknek a feleslegeknek bátor és célszerű kezelésével, igenis, állítom, nemcsak a földbirtokreform finanszirozására, hanem egy becsületes had-iíkölcs ön valorizációra is fedezetet lehetett volna találni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha önök 50 évre gyufamonopóliumot tudnak teremteni, akkor tudnának önök 50 évre olyan kötvényt is kibocsátani, ^amely ezekből a feleslegekből kisorsolás utján törleszthető volna, amelynek kamatai ezekből a feleslegékből rendezhetők. Ez az alapproblémája mindennek. Ne beszéljünk folyton revízióról, ha nem tudjuk ennek a nemzetnek ezt az egészséges gazdasági alapot megteremteni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gyakran olvasunk többtermelésről. Hova alkarnak többet termelni, ha nem tüdlják értékesíteni azt, amit termelnek? Beck igen t. képviselőtársam állatexportunikiat említi. Állatexportunk egyszerűen megszűnik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, a szentimentalizmus sem irányítja a gazdasági életet. Itt vannak olasz barátaink ós a^ gabonakivitelünk Olaszországba az utolsó évben hetedére szállt le. Kivitelünk állandóan csökken, behozatalunk pedig emelkedik és amint Magyarország a nagy szanáltságában az egyedüli állam, amely monpoiiumos kölcsönt vesz fel, épen igy
