Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-an, szerdán. 189 Gaston képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! Berki Gyula Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de mégis azt kell mondanom, hogy meg lehet találni az állami életben annak a módját, hogy az állani szükségleteit redukáljuk, az összes fényűző, az összes hiábavaló kiadási tételeket kidobjuk és ezt egy olyan takarékossági alapra fordítsuk, amelynek felhasználása alkalmas volna a földreform pénzügyi részének megoldására 100 millió pengőt pedig meg lehet takarítani. Hogy 100 millió pengőt ehhez nem tudna az állani szerezni, azt igazán nem tudom elképzelni és nem tudom elhinni. Akkor még mindig megmarad a gyufamonopólium, amelyet külön lehet értékesíteni, vagy legalább is olyan módon lehet értékesiteni hogy annak a gyufamonopóliumnak állandóan emelkedő hasznát a magyar állam szociális céljaira fel lehet használni. Nem tudom, hogy nem lehetett volna-e egv másik megoldáshoz is fordulni, amelyet Halász Móric t. képviselőtársam ajánlott itt a valorizációs vita során a t. kormány figyelmébe. Halász Móric t. képviselőtársam azon az állásponton van, hogy kamatozó hiteljegyek kibocsátásával — tekintettel arra, hogy a vagyonváltságföldek évi jövedelme 8 és Va millió pengővel szerepel a költségvetésben, ennek a jövedelemnek lekötése mellett — lehetne egy olyan belső kölcsönt teremtenünk, amely alkalmas volna a földreform pénzügyi részének lebonyolítására, anélkül, hogy — ahogyan Gaal Gaston t. képviselőtársam is utalt erre fejtegetéseiben — ez inflációt eredményezne. Mert hiszen ezeknek a kamatozó hiteljegyeknek kibocsátását oly módon tervezte Halász Móric t. barátom, hogy egy bizonyos idő múlva a visszafizetett összegekből kisorsolás utján mindig kivonnának egy-egy tömeget és ezáltal elejét vennék az infláció lehetőségének. De van még egy másik mód is (Halljuk! Halljuk!) és ez a következő. Semmi néven nevezendő nehézségét nem láttam volna annak, ha a kormányzat ebben a kétségtelenül nehéz gazdasági helyzetben erkölcsi támogatásért fordult volna a magyar egyházakhoz és az egyházi birtok segítségét kérte volna egy olyan külföldi kölcsön felvételéhez, amely alkalmas lett volna a földreform pénzügyi részének megoldására. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha valaki, én rendkivül tisztelettel vagyok az egyházak hivatása iránt. Magam is olyan származású vagyok, hogy már származásomnál fogva is különleges vonzalmat és tiszteletet érzek minden egyház iránt. Elismerem az egyházak nemzetfentartó erejét, erkölcsi konzerváló erejét és különösen a mai nehéz időkben fontos nemzeti és erkölcsi hivatását. De mégis azt kell mondanom, hogy amikor ez a magyar állam és ez a magyar nemzet, amely a történelem során az egyházak iránt minden időben a legjobb! indulatot és_ a legnagyobb áldozatkészséget mutatta bajba került, nem találnék abban semmit, ha a megszorult és kétségbeesett Magyarországnak ezek az egyházak sietnének a támogatására» A kormány minden áron lakat alatt őrzi a szerződést, amelynek kétségtelenül vannak olyan pontjai, amelyek, ugylátszik, nehezen birják ki a nyilvánoságot, különben nem tudom elképzelni, taktikai szempontból sem tudom elképzelni, miért ne tegye le a Ház asztalára. Végre a kormány maga választja meg a taktikai szempontjait, de én rossz taktikának is tartom ennek a szerződésnek a zsebben való őrzését. Itt eszembejut egy régi dolog. Egyszer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. Szász Károly református püspök Baranyában járt és ott egy kis község határában kocsiztak. Az a szokás, hogyha egy faluba a püspök érkezik, szól a harang. A község határában a presbitérium várta a püspököt s a püspök egyik kísérője megkérdezte a presbitériumot, mi az oka annak, hogy a püspöki jövetele alkalmából nem szólnák a harangok? Erre az egyik presbiter azt mondotta: ennek százegy oka van. Az első az, hogy nincsen harang. A tö'bbi százat elengedte neki a kérdező. Amiért ezt a javaslatot nem lehet elfogadni, annak is százegy oka van. Az egyik és legfontosabb ok, hogy nem is tudjuk, mi van tulajdonképen ebben a szerződésben, mert a pénzügymin

ister ur rendkivül szűkszavú volt és félek, hogy a pénzügyminister ur gyenge is volt. Mert én Sándor Pál képviselőtársammal ebben a kérdésben téliesen ellentétes nézeten vagyok és nekem az az álláspontom, hogy a pénzügyminister ur nem egy veszedelmes, nem tudom, mi mindenre képes, kőszívű pénzügyminister. Ellenkezőleg, olyan puha, mint a vaj, nincsen ellenállóereje a kormány egyes tagjaival szemben, amikor arról volna szó, hogy meg kellene tagadni egy-egy hitelkérést. Méltóztassanak csak végiggondolni arra a sok parádéra, amely Tihanytól kezdve Lillafüredig lejátszódott ebben az országban. Nem ártott volna, ha a t. pénzügyi államtitkár ur, akiről ugy hallom, hogy szigorúságával és kemény kezével néha segítségére van a pénzügyminister urnák, megfogta volna a t. kormánynak kérő kezét és egyszerűen megtagadta volna ezeket a hiteleket. Én attól is félék, hogy abban a szerződésben egyéb rejtély is van, mert hiszen sohasem az a fontos, t. pénzügyi államtitkár ur, egy üzleti szerződésben ami le van irva, hanem ami a sorok között van. A sorok (között pedig az van, hogy 50 esztendőre gyufamonopólium formájában hitbizományt kap egy idegen tröszt és egészen bizonyos, hogy ezek gondoskodnak olyan paragrafusokról, amely paragrafusok ennek az 5'5%-os olcsó kölcsönnek kamattételét jelentékenyen fel fogják emelni. Bár ugy lenne, ahogy a t. többség gondolja. Ismerjük azonban azt, hogy minden ilyen üzleti problémáinál az ütköző felek leleményességén és szorultságán is fordul meg a helyzet. A magyar állam a megszorult fél és a tröszt lesz a leleményes. Sokszor láttuk ezt már, sok vonatkozásban, amikor a pénzügyi kormány javaslatai idekerültek elénk. Végső konzekvenciában lehetetlenség arra nem gondolni, hogy amikor a t. kormány ezt a javaslatot szerződés melléklése nélkül ide teszi le, vájjon nem fogja-e annak a szerződésnek szövege az itteni bejelentéseknek igen je^ lentékeny részét lerontani. Amellett aggasztó az is, hogy ezt a pénzt tulaj donkép en három esztendő múlva fogjuk megkapni, mert ugy tudom, hogy az első évben csak egyharmadát, a második évben a második és a harmadik évben a harmadik harmadát kapjuk meg. Micsoda garanciám van nekem arra nézve, hogy egyrészről pontosan fognak-e befolyni ezek az összegek, másrészről — itt van a kutya eltemetve — a tröszt az egy-két filléres emelésekkel már előre leszedi a tejfelt és amikor fizet, akkor tulajdonképen az üzlet profitjának egy részéből adja a kölcsönt a kormányzat részére. Ezek mind aggasztó tünetek és miután a t. kormány ragaszkodik ahhoz, hogy ez a javaslat anélkül, hogy az ember belelátna a kérdés lényegébe, elfogadtassák, nem vagyok abban a 28