Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

186 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. olyan lévén, amilyen, nagyon természetesen ennek az éles ministerelnöki beszédnek visszhangja a parlament termében is megnyilatkozott. De van más oka is annak, hogy nagyobb érdeklődés van a vita iránt. Az ellenzék azt érzi, hogy ebben a kérdésben a tárgyi igazság mögötte „van és emellett érzi azt, hogy ezen meggyőződésében a közönség szimpátiája kiséri. Ezt tagadni nem lehet, mert Magyarországon mindig ugy volt, hogy minden adóemelés, akár egyfilléres vagy kétfilléres, mindenkor antipatikus volt. Ez igy van az egész világon. Ebből a politikai okból itt a vitában természetszerűen politikai tendenciák is nyilatkoznak meg. De rá kell, hogy mutassak arra — hogy a konzekvenciákat is levonjam, — hogy mik azok a hibák, amelyeket a kormányzat e javaslat benyújtása körül elkövetett. Az ellenforradalom óta — ezt a régebbi évekből tudom — memorandummánia fogta el a közélet igazi vagy álszereplőit. A ministereket mindennap felkeresik különféle memorandumokkal, ezek a memorandumok 50—100 oldalasak, a ministerek ezeket végigolvassák, (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy olvassák!) végigolvastatják, s látnak bennük egy-egy grandiózus tervet; az egyik memorandum a földreform pénzügyi megoldásáról szól, a másik a hitelproblémáról, a harmadik az egészségügyi problémáról, a negyedik a külföldi kölcsönök felvételéről, az ötödik az Államvasutak rekonstrukciójáról stb., de minden ilyen inkább nagyképű, mint nagy memorandum végén ott van egy ibolyacsokor, amelynek közepén szépen, elegánsan be van pakolva egy szubjektív kívánság, az, hogy aki a memorandumot benyújtja, a memorandum megvalósítása után ott akar elhelyezkedni annak az intézménynek ólén, ibolya nélkül. (Derültség.) Van egy másik hiba is, a protekcionális rendszer, az egyéni szanálás rendszere. Én neveket nem kivánok felhozni, hiszen erre nincs szükség, mert a kérdés tárgyi lényege a fontos. Közszájon forognak az országban iparosok, gyárosok, kereskedők, bankok, szövetkezetek, egyes egyének, nagybirtokosok, akiknek leromlott anyagi helyzetét a közkormányzat közreműködésével egyénileg szanálták. (Propper Sándor: Ez magyarul panamát jelent!) A t. pénzügyi államtitkár ur összehúzza a szemöldökét. (Meskó Zoltán: Ezt csak szabad? A saját szemével azt csinál, amit akar! —- Derültség.) Mégis meg kell, hogy mondjam, hogy ezeknek az egyéni szanálásoknak rendkivül mérgező hatása van; és ezek az egyéni szanálások módot és alkalmat adnak különféle pletykákra. Amikor Sándor Pál t. képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy a Eitz-szállodában két svéd ur ül és tárgyal a gyufaügyekről, akkor én közbeszólás formájában azt mondottam, hogy a két svéd mellett van egy álsvéd is. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az álsvédet, ki as?) Ennek az álsvédnek jelenléte az, ami fokozza a javaslat körül keletkezett pletyka mérgező hatását. Ennek az álsvédnek jelenléte irritálja részben a közéletet. (Zaj.) Minthogy Kállay Tibor t. képviselőtársam azt hiszi, hogy én rébuszokban beszélek, megnyugtathatom, hogy én sem a Házban, sem másutt rébuszokban • beszélni nem szoktam. Most is egész őszintén megmondom, az a pletyka járja, hogy van ebben az országban egy Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. nevű álsvéd cég, amelynél a gyufatröszt érdekeltséget vállalt, de csak azzal a feltétellel, ha létrejön a kormánnyal a szóbanlévő Sß millió dolláros kölcsönügylet, és ez az, ami ezt a kérdést kétségtelenül komplikálja. (Rassay Károly: Ez igaz?) Annak a részvénytársaságnak is vannak igazgatói. (Gaál Gaszton: De menny ire! — Jánossy Gábor: Azt mondja a szónok, hogy ez csak pletyka! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kint a június ellenére hűvös időjárás van, csak itt-ott süt iki a nap és a köd, a novemberi köd behúzódik ide a törvényhozás termébe, elborítván ezt a törvényjavasatöt. Ez az, a köd, amelyet el kell oszlatni és a t. pénzügy minister urnák és helyettesének ajánlom figyelmeibe ezt a ködeloszlatást. A t. pénzügyminister ur azt mondotta itt, hogy ez a javaslat alkalmas arra, hogy a földreform pénzügyi részét vele megoldjuk. Azt is mondotta, hogy igaz, hogy ennek nagy ára van, mert nemcsak a vagyonváltságföldieket, de a monopolizált gyufát is le kell kötni ennek a trösztnek ötven évre, azonban a kormány gondoskodott anól, hogy megvédelmeztessék a magyar fogyasztóközönség abban a tekintetben, hogy túlzott gyufaárak ne legyenek, hogy megvédelmeztessék a magyar munkásság abban a tekintetben, hogy a tröszt részéről elbocsátásban ne részesüljenek és ezenkivül még azt is mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy ez a javaslat lehetőséget ad arra, hogyha ez nem fog nekünk konveniálni, felmondhatjuk. Ez mind igaz. Elismerem, hogy vannak a javaslatnak előnyei. (Rassay Károly: Honnét tetszik ismerni ezeket? Hol a szerződést) Bocsánatot kérek, nem tartozom a képviselő urnák mindazt elmondani, amit tanultam. Harminc éve tanulok. (Rassay Károly: Ezt a szerződést legfeljebb két hete tanulhatta!) Mondom, ennek a javaslatnak vannak előnyei. Amikor erre a javaslatra gondolok, eszembe jut, hogy ennek a politikai ködnek eloszlatása volna a legfontosabb. Nem volna abban semmi, ha a t. pénzügyminister ur felállana és azt mondaná: kérem, itt van egy javaslat, ez a földbirtokreform pénzügyi megoldására alkalmas. Azt elismerem, hogy nem a legsimáibb pénzügyi tranzakció, vannak szépséghibái, a tényállás azonban az, hogy a kormányzat a jelen körülmények között ezt a javaslatot ebből és ebből, az okból tartja elfogadhatónak stb. De a parlament egyes pártjai, a nagy publikum künn és a sajtó egyrésze — ami nem közömbös, hiszen a ministerelnök ur most dicsérte meg a sajtót vasárnap — és mindenféle apró csoportok pletykáikkal veszik körül ezt a javaslatot s ezek a pletykáik, alkalmasak arra, hogy megmérgezzék az egész közszellemet. Ezt a méreganyagot el kell távolítani. De eszembe jut nekem az is, hogy egyszer már hoztak mielénk 6—7 évvel ezelőtt egy hasonló javaslattervezetet. Akkor a magyar Államvasutaknak zálogbaadása árán akartak nekünk kölcsönt szerezni. Akikor mi még voltunk olyan kemény emberek és volt bennünk annyi energia, hogy ezt a javaslatot visszalöktük. Visszalöktük pedig azért, mert annak a javaslatnak is ugyanaz a hibája volt, — amit már bátor voltam itt általánosságban elmondani és amiről sokszor irok — mint ennek. Vannak a kormányzatnak olyan tényei, hogy mindenki megérzi, hogy van még mögöttük valami és azt a valamit nem tudom, mi mindenféle kitalálgatásokból, pletykáikból alakítja ki a publikum. A vasúti elzálogositási kölcsönnek is volt egy ilyen pikáns háttere. A kormányzatnak nemcsak e javaslatnál, de általánosságban ki kell küszöbölnie minden ilyen szempontot. Nem tudom, hogy ez a pletyka mennyiben igaz,