Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

186 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. olyan lévén, amilyen, nagyon természetesen ennek az éles ministerelnöki beszédnek vissz­hangja a parlament termében is megnyilatko­zott. De van más oka is annak, hogy nagyobb érdeklődés van a vita iránt. Az ellenzék azt érzi, hogy ebben a kérdésben a tárgyi igazság mögötte „van és emellett érzi azt, hogy ezen meggyőződésében a közönség szimpátiája ki­séri. Ezt tagadni nem lehet, mert Magyaror­szágon mindig ugy volt, hogy minden adóeme­lés, akár egyfilléres vagy kétfilléres, minden­kor antipatikus volt. Ez igy van az egész vi­lágon. Ebből a politikai okból itt a vitában természetszerűen politikai tendenciák is nyi­latkoznak meg. De rá kell, hogy mutassak arra — hogy a konzekvenciákat is levonjam, — hogy mik azok a hibák, amelyeket a kormányzat e javaslat benyújtása körül elkövetett. Az ellenforrada­lom óta — ezt a régebbi évekből tudom — me­morandummánia fogta el a közélet igazi vagy álszereplőit. A ministereket mindennap felke­resik különféle memorandumokkal, ezek a me­morandumok 50—100 oldalasak, a ministerek ezeket végigolvassák, (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy olvassák!) végigolvastatják, s látnak bennük egy-egy grandiózus tervet; az egyik memorandum a földreform pénzügyi megoldá­sáról szól, a másik a hitelproblémáról, a har­madik az egészségügyi problémáról, a negye­dik a külföldi kölcsönök felvételéről, az ötö­dik az Államvasutak rekonstrukciójáról stb., de minden ilyen inkább nagyképű, mint nagy memorandum végén ott van egy ibolyacsokor, amelynek közepén szépen, elegánsan be van pakolva egy szubjektív kívánság, az, hogy aki a memorandumot benyújtja, a memorandum megvalósítása után ott akar elhelyezkedni an­nak az intézménynek ólén, ibolya nélkül. (De­rültség.) Van egy másik hiba is, a protekcionális rendszer, az egyéni szanálás rendszere. Én ne­veket nem kivánok felhozni, hiszen erre nincs szükség, mert a kérdés tárgyi lényege a fon­tos. Közszájon forognak az országban iparosok, gyárosok, kereskedők, bankok, szövetkezetek, egyes egyének, nagybirtokosok, akiknek lerom­lott anyagi helyzetét a közkormányzat közre­működésével egyénileg szanálták. (Propper Sándor: Ez magyarul panamát jelent!) A t. pénzügyi államtitkár ur összehúzza a szem­öldökét. (Meskó Zoltán: Ezt csak szabad? A saját szemével azt csinál, amit akar! —- De­rültség.) Mégis meg kell, hogy mondjam, hogy ezeknek az egyéni szanálásoknak rendkivül mérgező hatása van; és ezek az egyéni szanálá­sok módot és alkalmat adnak különféle plety­kákra. Amikor Sándor Pál t. képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy a Eitz-szállodában két svéd ur ül és tárgyal a gyufaügyekről, ak­kor én közbeszólás formájában azt mondottam, hogy a két svéd mellett van egy álsvéd is. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az álsvédet, ki as?) Ennek az álsvédnek jelenléte az, ami fokozza a javaslat körül keletkezett pletyka mérgező hatását. Ennek az álsvédnek jelen­léte irritálja részben a közéletet. (Zaj.) Mint­hogy Kállay Tibor t. képviselőtársam azt hiszi, hogy én rébuszokban beszélek, megnyug­tathatom, hogy én sem a Házban, sem másutt rébuszokban • beszélni nem szoktam. Most is egész őszintén megmondom, az a pletyka járja, hogy van ebben az országban egy Ma­gyar-Német Mezőgazdasági Rt. nevű álsvéd cég, amelynél a gyufatröszt érdekeltséget vál­lalt, de csak azzal a feltétellel, ha létrejön a kormánnyal a szóbanlévő Sß millió dolláros kölcsönügylet, és ez az, ami ezt a kérdést két­ségtelenül komplikálja. (Rassay Károly: Ez igaz?) Annak a részvénytársaságnak is van­nak igazgatói. (Gaál Gaszton: De menny ire! — Jánossy Gábor: Azt mondja a szónok, hogy ez csak pletyka! — Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Kint a június ellenére hűvös időjárás van, csak itt-ott süt iki a nap és a köd, a novemberi köd behúzódik ide a törvényhozás termébe, el­borítván ezt a törvényjavasatöt. Ez az, a köd, amelyet el kell oszlatni és a t. pénzügy minister urnák és helyettesének ajánlom figyelmeibe ezt a ködeloszlatást. A t. pénzügyminister ur azt mondotta itt, hogy ez a javaslat alkalmas arra, hogy a föld­reform pénzügyi részét vele megoldjuk. Azt is mondotta, hogy igaz, hogy ennek nagy ára van, mert nemcsak a vagyonváltságföldieket, de a monopolizált gyufát is le kell kötni ennek a trösztnek ötven évre, azonban a kormány gon­doskodott anól, hogy megvédelmeztessék a magyar fogyasztóközönség abban a tekintet­ben, hogy túlzott gyufaárak ne legyenek, hogy megvédelmeztessék a magyar munkásság ab­ban a tekintetben, hogy a tröszt részéről elbo­csátásban ne részesüljenek és ezenkivül még azt is mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy ez a javaslat lehetőséget ad arra, hogyha ez nem fog nekünk konveniálni, felmondhatjuk. Ez mind igaz. Elismerem, hogy vannak a ja­vaslatnak előnyei. (Rassay Károly: Honnét tetszik ismerni ezeket? Hol a szerződést) Bocsánatot kérek, nem tartozom a képviselő urnák mindazt elmondani, amit tanultam. Har­minc éve tanulok. (Rassay Károly: Ezt a szer­ződést legfeljebb két hete tanulhatta!) Mon­dom, ennek a javaslatnak vannak előnyei. Amikor erre a javaslatra gondolok, eszembe jut, hogy ennek a politikai ködnek eloszlatása volna a legfontosabb. Nem volna abban semmi, ha a t. pénzügyminister ur felállana és azt mondaná: kérem, itt van egy javaslat, ez a földbirtokreform pénzügyi megoldására alkal­mas. Azt elismerem, hogy nem a legsimáibb pénzügyi tranzakció, vannak szépséghibái, a tényállás azonban az, hogy a kormányzat a jelen körülmények között ezt a javaslatot ebből és ebből, az okból tartja elfogadhatónak stb. De a parlament egyes pártjai, a nagy publi­kum künn és a sajtó egyrésze — ami nem kö­zömbös, hiszen a ministerelnök ur most di­csérte meg a sajtót vasárnap — és mindenféle apró csoportok pletykáikkal veszik körül ezt a javaslatot s ezek a pletykáik, alkalmasak arra, hogy megmérgezzék az egész közszellemet. Ezt a méreganyagot el kell távolítani. De eszembe jut nekem az is, hogy egyszer már hoztak mi­elénk 6—7 évvel ezelőtt egy hasonló javaslat­tervezetet. Akkor a magyar Államvasutaknak zálogbaadása árán akartak nekünk kölcsönt szerezni. Akikor mi még voltunk olyan kemény emberek és volt bennünk annyi energia, hogy ezt a javaslatot visszalöktük. Visszalöktük pe­dig azért, mert annak a javaslatnak is ugyanaz a hibája volt, — amit már bátor voltam itt általánosságban elmondani és amiről sokszor irok — mint ennek. Vannak a kormányzatnak olyan tényei, hogy mindenki megérzi, hogy van még mögöttük valami és azt a valamit nem tudom, mi mindenféle kitalálgatásokból, pletykáikból alakítja ki a publikum. A vasúti elzálogositási kölcsönnek is volt egy ilyen pikáns háttere. A kormányzatnak nemcsak e javaslatnál, de általánosságban ki kell küszöbölnie minden ilyen szempontot. Nem tudom, hogy ez a pletyka mennyiben igaz,

Next

/
Thumbnails
Contents