Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. 183 biztonság kérdése nem jöhet szóiba. Itt vannak a yagyonyáltságföldek, amelyek teljes szekuritást, teljes biztonságit nyújtanak. Itt nagy jelzálogok fekszenek, amelyek alkalmasak arra, hogy alapul, hipotékául szolgáljanak. Engedelmet kérők, azt méltóztatik mondani, hogy a magyar állam nem vehet fel kölesönt. Hiszen a magyar államnak van egy csomó szerve, ott van a Pénzintézeti Központ, ott van az Altruista Bank, ott van a Záloglevélkibocsátó Intézet, mindezek rendelkezésére állanak a magyar kormánynak. A Talbot-ügyben sem szerepel közvetlenül a magyar kormány, hanem a magyar Államvasutakat engedte előtérbe. Az sem érv tehát, hogy a magyar állam nem vehet fel kölcsönt. Ha pedig a magyar állam felvehetett kölcsönt akkor, aniikor a magyar hadifoglyok hazaszállításáról volt szó, ha felvehetett kölcsönt az élelmiszerpiac megszervezése céljaiból, ha a magyar állam 1924-ben felvehetett kölcsönt a deficit megszüntetése okaiból: akkor a magyar államnak a földbirtokosok kártalanítása végett is joga, alkalma és módja is van, ha nem is közvetlenül, de megfelelő szervei utján, kölcsönt felvenni. De ez, amit itt felvettek, ez a kölcsön nem érdemli meg a kölcsön nevet, mert ez Magyarországot odadobja egy idegen nemzetközi kartellnek, ez Magyarországot lesüllyeszti a balkáni nivóra, ennek a kölcsönnek feltételei, módjai szégyenletesek, ezt a magyar közgazdasági élet sokáig nem fogja kiheverni. Semmi szükség nincs erre a dologra, semmi szükség nincs a kölcsönnek ilyen lealázó formájára, semmi szükség nincs erre a titokzatosságra. Mialatt beszéltem, az alatt is elő lehetett volna terjeszteni a szerződést; (XJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon") azóta órák teltek el, de még mindig nincs itt a szerződés. Mikor jön ez a szerződés, t. államtitkár ur? Ennek a kölosönügynek ugy a belső, mint külső körülményei - a parlamentarizmus teljes lejáratását jelenti. De bármiképen gondolkozzanak önök erről a kérdésről, mi egynéhányan itt vagyunk, mint élő és eleven lelkiismeret és felhivjuk az önök ügyeimét és lelkiismeretét is, hogy ne méltóztassanak a magyar közgazdasági élettel, a magyar ipari élettel ilyen könnyelműen bánni. Gondolják meg még az utolsó percben, álljanak a talpukra és adják oda a monopóliumot, de magyar monopóliumként, adják oda az adót, de magyar embereknek és ne engedjék meg, hogy a városi és falusi polgárság, munkásság adózója legyen egy tőlünk idegen nemzetközi kartellnek, amely ujabb honfoglalást rendezett Magyarországon. Én nem egy idegen honfoglalást, hanem a magyarok honfoglalását várom és nem fogadom el ezt a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Csontos Imre! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ah! Ah! — Felkiáltások a jobboldalon: Miért ah!?) Csontos Imre: T. Képviselőház! Elsősorban is csodálkozom azon, hogyha az ellenzék részéről látják azt, hogy innen egy ember, valaki feláll, azonnal gúny tárgyának tartják. {Ugy van! jobb felől. — Pakots József: örömmel látjuk!) Bocsánatot kérek, én ember vagyok és még hozzá van lelkiismeretem annyi, mint a túlsó oldalon az uraknak és nem veszem fel maguktól a gúnyt soha, hogy vissza ne adjam. (Pakots József: Testvérek vagyunk!) Bocsánatot kérek, itt emberek vagyunk és becsületes emberek vagyunk! (Ugy van! jobbfelől, — Rothenstein Mór: Halljuk a becsületességet! — Farkas István: Nyilt választással jöttek be!) Mégegyszer mondom, hogy én az ocsmányságot belsőleg utálom. T. Ház! Azért szólalok fel egyedül, hogy azok a beszédek ne hassanak ki olyan pusztán az országba, hogy itt lelkiismeretünknek meg kell szólalnia. Ezt a túlsó oldalról Sándor Pál és Bródy Ernő képviselő urak hangoztatták. Meg kell szólalni a lelkiismeretnek ebben a Házban és meg kell mondani azt, hogy mi itt olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy ennek a szerencsétlen nemzetnek érdekében meg kell tenni minden lehetőt, amit csak lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztatnak azt tudni nagyon jól, hogy én mint kisgazdaképviselő abban a táborkarban kerültem be a parlamentbe, amely azt a szociális levezetést igyekezett^ keresztülvinni, amelynek a mai kormány határozottan utat és tápot adott. Annak a millió és millió szegényembernek a parányi földhöz való juttatásáról van szó, értve, a birtokreformtörvény végrehajtását. (Malasits Géza: Hány millió ember kapott? Szikes, homokos, kavicsos talajt kapott az is, aki kapott!) Bocsánatot kérek, amikor ma itt abban a helyzetben áll az ország, hogy ezt a dolgot be kell fejezni, (Ugy van! jobbfelől.) ez elől a dolog elől nem lehet kitérnie senkinek, (Ugy van! jobbfelől.) akkor arról kell gondoskodni... (Farkas István: Előbb meg kell csinálni a becsületes fqldref ormot! — Tankovits János: Miért zavarják? Mi önöket meghallgatjuk rendesen!) Az a kötelességünk, hogy ezt a szerencsétlen országot... (Propper Sándor: Eladjuk a svédeknek, ugy-el!) Ne forszírozzák belőlem, mert minden baj maguk miatt van, hogy kétharmad része az országnak elveszett. (Zaj.) Maguk miatt szenvedünk mindnyájan azért, hogy ezzel a tengernyi adóval küszködünk! Maguk az egyedüli bűnösei ennek az államnak. (Rassay Károly: Ez demagógia! — Propper Sándor: A kisüst beszél! — Csizmadia András: Mi a bajuk a kisüsttel? Az nem a kisembereknek a joga volt? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Csontos Imre: Itt áll a kormányzat, amelynek rendezni kell ezeket a dolgokat. Elsősorban is a túlsó oldalnak mondom, mindnyájan tudjuk, hogy a kisajátításoknak meg kellett történniök, mert nem volt föld, ahová az állam elhelyezhette volna a kisexisztenciákat. Azok, akiktől a földet kisajátították, már évek óta várnak annak a tartozásnak kifizetésére, amellyel a kapott földért a kisemberek tartoznak. (Malasits Géza: A hndikölcsöntulajdonosok is várnak! — Propper Sándor: Várnak tovább! — Rothenstein Mór: Vár mindenki! — Nagy zaj a jobboldalon. — Pakots József: Ez kellemetlen?) Csontos Imre: Most ez a kérdés van szőnyegen. Tudjuk, hogy amikor ezeket a földtulajdonosokat, amennyire csak lehet, ki kell az államnak űzetnie, akkor ehhez tőke kell. (Ugy van! Ugy van! a joboldalon.) Bródy Ernő képviselőtársunk — nagyon helyesen — felhozta Kossuth Lajos politikáját. Hát uramisten, nem benne van a magyar állam kormányzatának politikájában ez is? Ami kicsit adott, azt nem adhatta ingyen, de ez nem a mi akaratunk szerint történt. Szivesebben vettük volna, ha a parlament minden tagja azon lett volna, hogy minden hadviselt embernek egy holdat adjunk ingyen, azonban akkor tetszett volna ezt igy csinálni. Ha már az a kisember benne van ebben a kölosönvállalásban, amelybe belejuttatja a 27*
