Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. gyat, a tényállást minden vonatkozásában, minden részletében teljesen megismerhessék. Nem tud nekem a mélyen t. minister ur semmiféle helytálló indokot felhozni arra, hogy engem, mint a törvényhozás tagját miért foszt meg ettől és miért nem mutatja be azt a szerződést, amely homlokegyenest ellenkezik azzal az indokolással, amelyet elénk terjesztettek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha rosszhiszemű akarnék lenni, teljesen eltekintenék a pénzügyminister ur beszédétől. A pénzügyminister ur, nem tudom, szégyenli ezt a szerződést, (Szabóky Alajos: Nem szégyenli!) a pénzügyminister ur vadházasságban él azzal a szerződéssel. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) A vadházasságban élők módja szerint kezeli ezt a szerződést. Ha törvényes hitvestársa volna, akkor itt volna, elénk terjesztené. De ugy látszik, ezzel a szerződéssel a minister ur csak titkos helyeken találkozik, nyiltan nem meri ide elénk hozni. (Szabóky Alajos: Egészen nyiltan idehozza!) De mikor? (Szabóky Alajos: Ma! — Jánossy Gábor: Tegnap megmondta! — Esztergályos János: Ma idejön a szerződéssel 1 ? — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Kérem, akkor a törvényhozókat is talán szokás szerint különböző osztályokba méltóztatik sorozni. Én például már a második osztályba vagyok helyezve, mert én nem ismertem ezt a szerződést, mielőtt felszólaltam. Lesznek azután első osztályú törvényhozók, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akik abba a helyzetbe kerülnek, hogy megismerhetik a szerződést. Engedelmet kérek, ez a parlamentarizmus teljes lejáratása, amint egyáltalában az, ami itt történik, minden téren és minden tekintetben, a parlamentarizmus teljes lejáratását jelenti. Egy vita folyik itt, amelyben a túloldal semmi tekintetben nem vesz részt, amelyben neki nincsen szava. (Pakots József: Gyufapárt! Svéd gyufapárt! — Csontos Imre: Tegnap nagyot ugrottak az urak, az volt a baj! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Azelőtt sópárt, most gyufapárt! — Pakots József: Egész vegyeskereskedés. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Mondom, ez a mai parlament a pariámentárizmus teljes lejáratását mutatja egész eljárásában azzal, ahogyan a törvényjavaslatokat itt tárgyalják, azzal, ahogyan bennünket megfosztanak a tárgy ismeretétől, azzal, hogy a mélyen t. túloldal nem vesz részt a vitában. Hiszen a parlamentarizmus lényege a vita. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk az ország színe előtt és az ország közvéleménye előtt példát kellene adnunk, mintát kellene adnunk azzal, hogy hogyan tárgyalunk. Hiszen a parlament az országnak legelső tanácskozó testülete. Innen kellene vennie a mintát mindenféle tanácskozó testületnek. De ha mivelünk meg'történik az, hogy nekünk egy fontos kérdésben nem adják meg a felvilágosítást ... (Szabóky Alajos: Megadta a minister ur itt a parlamentben! — Paikots József: Még nagyobb a homály! — Zaj.) A minister ur a szerződésnek néhány kiszakított részletét mondta el. Egy szerződést csak ugy tudunk ... (Pakots József: A nagybirtok meg van elégedve? — Szabóky Alajos közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandó párbeszédeket folytatni! Bródy Ernő: Egy szerződést én csak akkor tudok megbírálni, ha azt teljes szövegében látom. A mélyen t. minister ur a szerződés néhány pontját előadta, de nem magát a teljes szöveget. A teljes szöveg ismerete nélkül nem lehetek és nem vagyok abban a helyzetben, hogy arról a szerződésről véleményt mondhassak. Ahhoz, hogy egy szerződést megbiráljak, kell, sőt legelemibb kötelesség, hogy ennek a szerződésnek szövegét a Ház elé terjesszék. Már az előbb vázoltam azt, hogy milyen furcsa külső körülmények vannak itt. Egészen 1928 június 14-éig mi mindnyájan abban a gondolatkörben éltünk, amelyet ennek a törvényjavaslatnak ministeri indokolása magában foglal. 1928 június 14-én az egységespárt ülésén nevezetes esemény történt. Megtörtént és bekövetkezett a svédek honfoglalása, a svédek bejövetele Magyarországba. (Zaj, — Graeffl Jenő: De nagy baj!) Nagy baj? A polgároknak nagy baj, az államhitelnek nagy baj és nagy baj a közgazdasági életnek, a magyar nemzeti önérzetnek nagy baj, hogy lefekszik egy idegen érdekcsoportnak kalmár szelleme előtt. Ezt én nem ünnepelhetem, nekem ez nem tetszhetik. ez ellen én felemelem szavam mindig és mindenkor. Mondom, 1928 június 14-én bekövetkezett a svédek honfoglalása, a svédek bejövetele a magyar históriába. Ez az esemény következett be és ez az esemény halomradöntötte mindazt, amit eddig ebben a kérdésben a kormányok felépítettek. Rassay Károlynak tegnapi beszéde alatt már észrevettem, hogy bizonyos fogalomzavar, bizonyos tájékozatlanság uralkodik ebben a Képviselőházban abban az irányban, hogy tulajdoképen mi történik itt. Képviselőtársaim közül sokan azt hiszik, hogy most egy uj adót fognak kreálni. Én — ha meg méltóztatik engedni — felvilágosítom a magam részéről a mélyen t. Házat, hogy nem uj adóról van szó, hanem adóemelésről, a magyar kormányzatnak erről a kedvenc témájáról, a magyar kormányzatnak erről az uri passziójáról, hogy mihelyt lehet, mihelyt alkalma nyilik rá, mihelyt egy kis rés mutatkozik, rögtön adót emel. Azok a szirénhangok, amelyeket hallunk a választások előtt az adócsökkentésről, itt az évek folyamán mindig a legsúlyosabb adóemeléssé változnak. A forgalmiadó virágzik, az összes fogyasztásiadók virágzanak, az egyenesadókat kimunkálják egyenesen és görbén, s mindent elkövetnek arra, hogy ennek az országnak teheryiselőképességét lehetetlen feladatok elé ál litsák ugy a városban, mint a falun, ugy a városi, mint a falusi polgárság előtt. Nem tudom, Oberhammer Antal t. képviselőtársam mit gondol? (Oberhammer Antal: Nem vagyok azon a véleményen!) Épen megjegyeztem "magamnak, hogy méltóztatott mélyen tisztelt fejét rázni. (Oberhammer Antal: Ugy van! Mindenesetre jogom van hozzá! — Derültség.) Ehhez teljesen joga van mélyen t. képviselőtársamnak, csak méltóztassék megengedni, hogy emlékeztessem mélyen t. képviselőtársamat arra, hogy amikor a rendőrségi kvótának a városok háztartásába való beillesztéséről, tehát egy uj adóról volt szó, akkor mélyen t. képviselőtársam velem együtt a mellett volt, hogy a rendőrségi kvóta nem illeti meg a városokat. (Oberhammer Antal: Az sem uj adó! — Esztergályos János: De mégis tiltakozunk ellene!) Méltóztatott velem együtt részt venni egy értekezleten, amelyen Petz felsőházi tag ur elnökölt és ahol valamennyien, az öszszes városi képviselők, tiltakoztunk a városi lakosságnak a rendőrségi kvótával való, megterhelésével szemben. Ugyebár jól emlékszem én mélyen t. képviselőtársam; ez is egy adónem tehát, amely a városokat ujabban, illeti. Nem hiszem, hogy Pécsett nagy hozsannával fogadták volna ezt az uj adónemet, nem hi26*