Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés hépviselőházának 189. ülése 1928 június Í9-én, kedden. 169 őreájuk is appellálok és kérem őket, segítsenek a keresztény erkölcs alapján megbuktatni ezt a javaslatot. A »keresztény és a zsidó erkölcs között semmi különbség: nincs, én kérem őket, segitsenek felvilágosítani a többséget arról, hogy lássa be, hogy ezt az üzletet nekünk nem szabad megcsinálnunk, hogy ebben a ministeriumot meg kell akadályozni még akkor is, ha bizonyos mozgások lesznek a ministeriumokba'n, ami semmi esetre sem lesz az ország kárára. (Felkiáltások half elől: Névszerinti szavazást! — Csontos Imre: Jajgatnak a kis zsidók a föld áráért! — Zaj ) A t. ipénügyminiszter ur megígérte, hogy még ma bemutatja azt a szerződést, amelyet a tröszttel kötöttek. (Bud János pénzügyminister: Nem azt Ígértem, hanem azt, hogy a pénzügyi bizottságnak bemutatom!) Azt hiszem, jól értettem a t. pénzügyminister urat, hogy nincs titok ebben a szerződésben^ és hogy a mai napon ide fogja hozni. (Bud János pénzügyminister: Akár a mai napon is!) Ez bizonyos megnyugvásunkra fog szolgálni. Én azonban még sok mindent nem tudok, így például nem tudom, hogyan lesz, visszafizetve ez a 200 millió? Ki fizeti? Az, aki a földet vette? (Bud János pénzügyminister: Aki kapta! — B. Podmaniczky Endre: Csakis az, aki kapta!) Tisztelt Podmaniczky képviselőtársam és volt főhadnagyom, ne méltóztassék engem kinevetni. Én nagy respektussal voltam ön iránt, amikor ahelyett, hogy a lovat ütötte volna, az én combomat ütötte, (Derültség.) amikor huszár koromban, mint kadettnek meg sem volt szabad mozdulnom, ha a hosszú lovaglóostor vége a combomat érintette. Nem is mozdultam meg, de ha itt akarja az ostorcsapásokat folytatni, akkor itt meg fogja kapni a választ., (B. Podmaniczky Endre: A világért sem!) Én végtelenül tisztelem volt fellebvalómat, de azért mégsem kellett volna megzavarnia előadásomban. Mindenkivel megtörténhet, hogy a vita hevében nyelvbotlást követ el, a legnagyobb parlamenti szónokkal is megesik egy slipper of the tong. Az fogja tehát megfizetni ezt a kölcsönt, akinek a föld átengedtetett. A fizetések határa fixirozva van? (Bud János pénzügyminister: Igen!) Hogyan történik ez az, egész tranzakció? Erről mégis csak kell bizonyos felvilágosításokat kapiunk. (Bródy Ernő: Keresztrejtvény! — Farkas István: Ahogy a tröszt akarja!) Hogyan történik ez? Legegyszerűbb törvényhozói kötelességünk mindezeket ismerni. (Bud János pénzügyminister: Ide jön a Ház elé! — Farkas István: Hozza ide a minister ur! — Fábián Béla: Le a napirendről!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a, baloldalon ülő képviselő urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodni sziveskedjenek. (Bródy Ernő: Peruban így tárgyalnak!) Bródy Ernő iképviselő urat figyelmeztetem, hogy egyszer már elnöki rendreutasitásban részesült. Felkérem, hogy legyen szíves kölzbeszólásait beszüntetni. (Friedrich István: Mikor jönnek a peruiak vizitbe hozzánk?) Sándor Pál: Az a 36 millió dollár nem elég arra a célra, amelyre fordítani akarják. De hogyan gondolja a t. pénzügyminister ur felosztani ezt az Összeget? Arányosan? Lesznek olyanok, akik egészben megkapijáik a földek árát és lesznek olyanok, aikik semmit sem fognak kapni 1 Azt hallom, hogy három rátában fogják adni ezt a kölcsönt. Hogyan fogják ezt esi* nálni? Nem tudjuk. Nem tudunk semmit. Zűrzavaros az, hogy mi a plénumban tárgyalunk, amikor fogalmunk sincs, hogyan akarják ezt a kérdést megoldani. Tovább kérdezek. Azért írtam le a kérdéseket, t. minister ur, mert mái megszoktam, hogy a t. pénzügyminister ur olyan ekvilibrista, hogy mindig másra felel, mint amit kérdezek. Ez esetben leírtam a kérdéseket. Helyes-e, hogy kölcsönt veszünk fel egyesek javára, akiktől fölldet vettünk el, mig azok, akik a nehéz időben odaadták utolsó garasaikat is, ma nyomorognak a haza oltárának megmentéséért. T. minister ur, lehet ezt lelkiismerettel megcsinálni, hogy mig a földeket, melyeket az állam magáéhoz váltott ma teljes értékben ugy, mint Rassay t. barátom mondotta, megfizetünk azoknak, akiktől a földeket elvettük. Nem kisemeberektől vettünk el földet, vagy azoktól csak nagyon kis mértékben. (Gaal Gaston: Megváltás kisemberekre is volt, csak vagyonváltságot nem fizettek.) Tényleg nem gondolja-e a pénzügyminister ur, hogy vissza kell térni a valorizációs javaslatra? Mégis csak meg kell fontolni azt, t. minister ur, hogy azoknak a kötvénytulajdonosoknak az államhitel szempontjaiból is fizessünk valamit. Hiszen amit most ennek a trösztnek adi, az megfelelt volna annak az összegnek, amelyet én kiszámítottam és amelyet a minister ur helyesnek ismert el, hogy azzal megoldjuk a valorizáció kérdését. (Kun Béla: Legalább az árvapénzeket vissza kellett volna téríteni!) T. minister uur, tessék elképzelni, hogy még a reményt sem teljesitik önök. A másik oldalon a vagyonososztály — hogy ugy mondjam — érdekeit százszázalékosan akarja honorálni. Én azt hiszem, a t. minister ur ne csinálja meg az üzletet, megcsinálhatja egészen másképen, fizessen azoknak a szegény kötvénytulajdonosoknak, akik utolsó garasaikat vitték odla a haza oltárára rossz időben, ma sinylik azt és szegénységben vámnak, öngyilkosságokat követnek el, elsőrangú polgárokat kell behoznunk a szegényházba. T. minister ur, tessék; meggondolni, hogy helyes-e ] az, amit e tekintetben cselekszik. (Rassay Károly: Ez szolgálja-e a társadalmi beikét?) Mint felvetettem, helyes-e az államhitel az erkölcs szempontjából is, hogy mi csak záloggal a kézben, menjünk oda, zálogot a kézben tartva, megyünk külföldön olyan kapitalistáikhoz, akikről tudjuk, hogy az egész világot kiuzsorázzálk, akiik ahová betették a lábukat, ott fü tölbibé nem nőtt amikor tudjuk, hogy ezek az urak lelkiismeretlenek a pénzikeresésben. T. minister ur, ezeket akarja ide az országba beengedni, busás, haszonnal, egy monopóliummal? Ezt akarja sta-, tuálnij? Erkölcsi szempontból ez az állam züllését jelenti, ezt nem szabad megcsinálni. Továbbkérdezek. Amit már kérdeztem a t. minister úrtól, hogy államhitel-e ez vagy nem? (Bud János pénzügyminister: Nem!) Tényleg, ez államhitel. (Baracs Marcell: Lényegében is!) Az állam hozza a törvényt, az állam köti a szerződést. Ki kötötte a szerződést? Az állam, vagy a magánosok. Az állam köti a szerződést, ha tehát, a hitelt felveszik, akkor az állam ad garanciákat, hogy a hitel felvehető legyen. Ez állami hitel, t. minister ur, ezt elvitatni nem lehet. Államhitel, amelyet az állam felvesz, hogy visszafizesse azokat a pénzeket, amelyeket az állam elvett vagy kisajátított, — vagy nem tudom, hogy hívják — földek alapján ki akar fizetni. (Friedrich István: Megmondta a minister ur, hogy altruista intézetek és egyebek. — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: És ha kérte volna, nem mondja meg!) Engem továbbá borzasztóan érdekel, igaz-e az, hogy a minister ur Genfben hozzájárulást kért ennek a szerződésnek meg-