Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
Àz országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 163 matterhe kisebb legyen. Engedje meg a minister ur, ez mégis olyan vérlázító igazságtalanság, amelyet nem lehet a mai rettenetes viszonyok között törvénybe iktatni. Ne méltóztassanak abból kiindulni, hogy mi egy fillér e^y pakli gyufánál! Egy fillér is érték, ha összhangzásba hozom az illető keresetével, (Gaal Gaston: Hány paklit kell megvenni a szegény embernek?! — Farkas Gyula: Kétszáz fillérnél nem több egy év alatt!) Kérem t. képviselőtársam, nem tudom ellenőrizni, egyet azonban tudok: igazságtalan az, hogy két pengő terhet viseljen erre a célra az, aki a földreform áldásában közvetlenül nem részesült, akik pedig részesültek, azok helyett fizesse ezt a kamatdifferenciát. A nagy vagyonok pedig egyenesen érdektelenek legyenek, legyen az ingó vagy ingatlan vagyon, ezzel az úgynevezett szociális teherrel szembjen. (Farkas Gyula: A nagybirtok leadta már a földbirtokreformnál. Milyen árat kapott érte! — Egy hang a középen: Amilyen a föld, olyan az ára. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam, rögtön fogok segiteni, hogy ne kelljen vitatkozni. Nemcsak földbirtokvágyon van, van egyéb nagy vagyon is, egyéb nagy vagyonok urai sem fizetnek erre a célra semmitsem. (Kun Béla: Sőt gazdagabbak, mint a nagyföldbirtokosok. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak az igen nagyok nem fizetnek!) Az igen t. pénzügyminister ur, a múltkor, amikor ennek a kölcsönnek terhéről volt szó és megkérdeztem, mit fog adni ezért a magyar közgazdasági élet, azt felelte, hogy nem tudja. Bizony egy kissé furcsa felelet volt, aláirt szerződésnél, hogy nem tudja a minister ur, hogy mit fog adni. (Propper Sándor: Aláirtak már a szerződést 1 ?) De igaza van a minister urnák. Itt van egy tényező, amely fluktuál, ez a bizonyos árkérdés. Abban az egyben azonban nem volt igaza a minister urnák, hogy nem tudja, mit fog adni, mert azt tudja, hogy minimálisan mit fog adni, csak azt nem tudja, hogy maximálisan mit. Azt tudja a minister ur, hogy 1 fillér, vagy 2 fillér áremelés be fog következni. Nem ismerem a szerződést, de a minister urnák egy fél mondatából azt hiszem, helyesen következtetem, hogy 6 fillér lesz a normálár, melynél felvagy leszállításnak lesz helye. Bizonyos fantáziával próbálom Tíövetni a minister ur e megjegyzésének fonalát. Ez az árfelemelés vagy leszállítás abból alakul, hogy a termelési- vagy rezsiköltségek változnak-e vagy sem. Azt hiszem, helyesen értettem a minister ur e mondatát. (Bud János pénzügyminister: Igen!) Ez azt hiszem azt jelenti, hogy a 6 filléres normáláríg tudom, mit kap az amerikai-svéd tröszt, mert ha lej ebb száll a gyufa ára, akkor csak olyan arányban fog lejebb szállni, ahogy a rezsiköltségek lejebb szállnak, tehát ez magyarul azt jelenti, hogy a 6 filléres árnál jelentkező nyereséget rögzítettük meg az amerikai-svéd tröszt javára. (Bud János pénzügyminister: Ezt nem merném á.llitani. — Sándor Pál: Ez világos!) Nem akarok annak fejtegetésébe belemenni, hogy a rezsiköltségekkel való operálás milyen nagyszerű eszköz lesz az amerikai-svéd tröszt számára. Elfogadtam azt, hogy abszolúte becsületes lesz és abszolúte rendelkezésére fog állni a minister urnák. De akkor is le kell vonni a konzekvenciát, hogy ha ez a 6 filléres ár a rezsiköltségekbe beálló változásoknál fogva fel-vagy lemegy, a rezsiköltségek változása folytán ez a bizonyos plusz, ami ma a nyereségre elkönyveltetik, 50 évre megrögzittetik. Nem tudok ebből mást kiolvasni. (Gaal Gaston: Ha még megállnáuak 6 fillérnél! Lesz még 8 és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. 10 fillér is! — Meskó Zoltán: Ne ijesszen! — Fábián Béla: Meg fogják azt is szavazni! — Baracs Marcell: Egészen bizonyos a megszavazás, automatikusan megy!) A magam aggodalmait előadtam ezzel a javaslattal, helyesebben már a javaslat mögött meghúzódó üzleti koncepcióval szemben. Nem tudok ezektől az aggodalmaktól szabadulni, mert én ezt az üzletet a magyar államra nézve sem méltónak, (Gaal Gaszton: Szégyenteljes.) sem hasznosnak, sem a szociális békesség és nyugalom szempontjából elfogadhatónak nem tartom. (Propper Sándor: Tiszta kolonizálásj) Ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot még az általános tárgyalás alapjául is elfogadjam. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. — Szónokokat számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Sándor Páll (Nagy zaj a szélsőbaloldalon — Baracs Marcell (a jobboldal felé): Száraz ágon hallgató ajakkal I) Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly t. barátom jóformán az egész kérdést felölelte, úgyhogy nekem voltaképen felesleges volna a Ház részére további felvilágosításokat adni. (Esztergályos János: Augusztusig beszélhetnénk erről!) De akinek lelkiismerte van az ehhez a kérdéshez hozzá fog szólni, mert ez nem a pártok kérdése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez elsősorban az ország kérdése. Az a kérdés ugyanis, belemenjünk-e egy szégyenteljes szituációba, vagy pedig megmaradjunk a mi becsületes régi magyar felfogásunk mellett. Mint t. képviselőtársam mondja, a Ritzben ült két ur, az egyik neve Branding, a másiké Waldenstrom. (Berki Gyula: Ül ott egy harmadik is, de azt nem lehet látni, mert az egy álsvéd. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van az az álsvéd? — Berki Gyula: Bizom benne, hogy jelentkezik.) Elnök: Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Jánossy Gábor: De jól be vannak avatva. — Berki Gyula: Ha van ál-Bethlen, miért ne legyen álsvéd is? — Meskó Zoltán: Maga szerint.) Sándor Pál: Ez az a két igazgató, aki Magyarország ezen szégyentörvényének mozgatója. (Propper Sándor: És törvényhozásának.») Ez a két igazgató azonban csak egy nagyhatalomnak, egy névnek a személyesítő je: Keugernek, aki a legnagyobb világtröszt vezére és vezetője. Ez a Keuger irány it ja az egész világon ezt a trösztöt. Ez a két ur csak eszköze ennek a Keugernek és teljes biztonsággal, megcáfolhatatlanul állitom, hogy a kormányhatalom segítségével terrorisztikus módon belekényszeritették a magyar gyufagyárakat, hogy azok egyszerűen meghajolva, megváltassák magukat a svéd gyufagyárak által. (Gaal Gaston: Hol a magyar iparvédelem, amelyért nekünk kell áldozatokat hoznunk? — Bródy Ernő: így védik a magyar ipart!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Bródy Ernő: Kiszolgáltatják a nemzetköziségnek.) Sándor Pál: Egyetlen kurucabb ember volt, aki nem akarta magát megadni. (Meskó Zoltán: Kivárta az árakat!) Egy volt csak, aki kivárta, de ma reggel már az összes magyar gyufagyárak a kormány hivatalos terrorisztikus eljárása folytán el vannak adva. (Bródy Ernő: Hallatlan! Ez a magyar ipar védelme? —Gaal Gaston: Hivatalosan hivják fel őket, tessék 24
