Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
Âz országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 151 2-4%-ának felel meg-. Ezenkívül megkapja a tröszt a gyufagyártás nagyon tekintélyes hasznát. Megkapja tehát a tröszt ezt az áremelkedést, a 4,800.000 pengőt és megkapja azt a hasznot, amelyet eddig is hoztak a gyufagyárak. (Bud János pénzügy minister: Kérdezze meg őket! — Fábián Béla: Biztosan nem fizetnek rá! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azok a szak emberek, akik ezt megállapították, tisztában vannak azzal, hogy igen nagy jövedelem volt. (Zaj. — Propper Sándor: Altruisztikus alapon gyártanak a svédek és az amerikajak?) Ugy állitotta be a minister ur. Ezzel a magyar kormány a fogyasztásiadóknak ujab nemét vezeti be a svéd-tröszt javára. A fogyasztásiadók fognak tehát növekedni. Ezekkel á fogyasztásiadókkal pedig úgyis túl vagyunk terhelve; hiszen egész gazdasági életünknek az a baja, szociális nyomorúságunknak az az oka, hogy az állam bevételeinek nagy többsége közvetettadókból származik és közvetettadók sokasága tönkreteszi a gazdasági életet, csökkenti a fogyasztóképességét, különösen csökkenti minálunk, ahol a keresetek, a munkabérek, a fizetések alacsonyak, ahol tehát a néptömegeknek kevés jövedelmük és még annak is igen egy tekintélyes részét od akell adniok közvetettadóba. Azt látjuk ugyanis, há csak a legutóbbi költségvetésben előirányzott tételeket vesszük, hogy a szeszadóból 21,240.000 pengő, élesztő után 230.000 pengő, ecetsav után 30.000 pengő, söradóból 5,600.000 pengő, cukoradóból 35.510 pengő, ásványolajadóból 14.540 pengő, szivarkahüvelyadóból 1,250.000 pengő, gyufaadóból 3,250.000 pengő, vámjövedékből 128,283.000 pengő, forgalmiadóból 119,856.000 pengő van előirányozva. Ha most hozzávesszük még azt, hogy Budapestnek például 13,121.575 pengő a közvetettadókból a bevétele, akkor nyilvánvalóan áll előttünk, hogy itt a magyar közönség a fogyasztás révén óriási mértékben meg van terhelve, olyan óriásig mértékben, amely teljesen tűrhetetlen, egészségtelen állapotokat teremt. Az áll tehát, hogy a kormány most megint kiszolgáltatja a magyar fogyasztóközönséget a nagy nemzetközi kapitalista vállalatnak, a szegényekről, a népről azonban nem gondoskodik, hanem ezt teljesein odaveti martalékul nagy kapitalista érdekeknek. T. Képviselőház! Ha azt nézzük, vájjon abból a célból teszi-e ezt a kormány, hogy a nagybirtokosokat kártalanítsák azokért a sovány leadott földekért, amelyeket a nincstelen, szegény embereknek adtak, és ötven esztendeig fizettetik ezekkel a szegény emberekkel az ettől a tröszttől kapott kölcsönt, ez olyan nyilvánvalóan helytelen dolog, állampolitikai szempontból is, hogy ezt a kormánynak nekn volna szabad megcsinálni. Nem volna szabad kiszolgáltatnia a magyar fogyasztóközönséget ennek a svéd-amerikai trösztnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) csak azért, hogy itt a nagybirtokosokat kártalanítsa. Nem volna szabad ezt már csak azért sem megcsinálnia, mert ezzel bebizonyítja kézzelfoghatóan, hogy olyan nyilvánvalóan egyoldalú osztályálláspontot képvisel ebben a kérdésben, amely joggal kihivja a kritikát mindenki részéről, mégpedig azt a kritikát, hogy ez olyan igazságtalan, helytelen rendelkezés, amelyet az ország egész közvéleményének, polgárságának és maguknak az érdekelteknek is el kellene Ítélni. Mert mit jelent az; hogy kiszolgáltatják a fogyasztást és a termelést az idegen nemzetközi kapitalizmusnak? Mit jelent az, hogy itt bevezetik ezt a rendszert 1 ? Miért mondják nekünk, hogy nemzetköziek vagyunk, miért hányják azt a mi szemünkre, hogy a szocialisták nemzetköziek? Itt a nemzetközi kapitalizmus lesz, az ur, amely megszüntetheti a magyar gyufaipart, amely uralni fogja a magyar gyufafogyasztást és kénye-kedve^ szerint kizsarolja az egész magyar közönséget, az egész országot, a nép összességét. Bocsánatot, kérek, de ennél nagyobb nemzetköziség nincs. Ezt ntem volna szabad a kormánynak megtennie akkor sem, ha egyoldalúan a kapitalista osztály .álláspontját képviseli, mert elsősorban az kellene, hogy a feladata legyen, hogy munkaalkalmakat teremtsen minden téren, hogy verseny legyen a termelés és az, árusítás terén, hogy a verseny szabadon érvényesülhessen, mert ez előnyös az országra, a fogyasztókra, a munkaalkalmak megteremtésére. De az a politika, amelyet a kormány csinál, az ellenkező célt szolgálja. Itt hallottunk már hangokat a szegény néposztályról szavalni, de mindig a szegény néposztály érdekeivel ellentétes törvényeket hoztak. Azt látjuk, hogy a földbözjuttatottak 50 esztendeig fizetik maid a svéd-amerikai gyufa trösztöktől felvett kölcsönt. Nyöghetnek, szenvedhetnek, de kapni nem kapnak semmit, eddig sem kaptak semmit. Itt is az a helyzet, ami az öregségi és rokkantságig biztositásnál. Amikor arról volt szó, hogy az árvákra általánosságban kiterjesztettessék a segélyezés, a népjóléti minister urnák azt kiáltották közbe, hogy Jézus Krisztus nem ismerte a törvényes és a nem törvényes kisdedeket, hanem csak azt a fohászt mondotta, hogy engedjétek hozzám a kisdedeket. A minister rir erre azt felelte, hogy Jézus Krisztusnak nem kellett öregségi és rokkantsági biztosítást csinálni. Bud János elmondhatja, hoíry neki muszáj a magyar nagy agráriusok és a nemzetközi kapitalizmus érdekéten törvényt csinálni, mert ezt csinálja. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Bár egészen természetes dolog lenne, hogy az után az indítvány után, amelyet a t. túloldalról az ülések idejének meghosszabbítását ^ kívánták, én a Ház ezen képe mellett kérjem a tanácskozóképesség megállapítását, én mégis elállók ettől. (Berki Gyula: A kormánypárt sem szereti a javaslatot. Azért nem, jön ide! — Esztergályos János: El sem jön a kormánypárt, anynyira nem szereti! — Bródy Ernő: De illenék bejönni, ez a legkevesebb.) Elnök: Csendet kérek. (Bródy Ernő: Tessék bejönni.) Rassay Károly: Én nem a többségnek beszélek, hanem az ország közvéleményének. Ezt a törvényjavaslatot, amely ma tárgyalás alatt áll, 1927 június 8-án nyújtotta be az, igen t. pénzügyminister ur a Háznak, tehát egyesztendős évfordulóját üljük e javaslat megszületésének. A javaslatot 1928 január 17-én letárgyalta a bizottság, amely azután beterjesztette jelentését a t. Háznak. Azóta ismét elmúlt egy félév. Most, a nyári szünet előtt a kormány hirtelen elővette a javaslatot és kivánja annak olyan sürgős letárgyalását, hogy a tárgyalás második napján már benyújtották a 8 órás
