Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. szavazását kérjük tekintet nélkül arra, hagy majd annak idején ezt a szerződést a Ház megszavazza-e vagy sem? Kérjük függetlenül azért, mert abban az esetben is, ha meg nem szavazna a törvényhozás az illető szerződést és az illető törvényjavaslatot, akkor is szükségesnek tartjuk ennek a törvényjavaslatnak megszavazását. A kérdés veleje az, hogy az a szerződés jó-e vagy rossz, amelyet a pénzügy minister ur kötött, természetesen annak a szerződésnek tárgyalásánál fog eldőlni, mert függetlenül ettől a kérdéstől a pénzügyminister ur beterjesztette ezt a törvényjavaslatot már majdnem egy évvel ezelőtt (Bródy Ernő: És az miről fezólt?) — arra majd rátérek — olyan időben, amikor még szerződésről nem is volt szó. Beterjesztette azért, hogy a magyar ipar fennállását megvédje minden veszedelemmel szemben. (Sándor Pál: A tröszttel szemben! — Pakots József: A monopólium ellen!) Az indokolásban ez foglaltatik, de ha nem méltóztatnak megszavazni azt a szerződést, amelyről szó vau, akkor is fennáll ez^ a. szerződés és akkor tényleg azt a célt fogja is szolgálni és ebből a célból fog megszavaztatni. (Propper Sándor: Tiszta komédia! — Nagy zaj a baloldalon.) Úgyhogy ez teljesen logikus, teljesen függetlenül álló kérdés, miért is kérem a Házát, méltóztassék a tárgyalást folytatni. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Nagyon logikus!) Elnök: A napirenden lévő tárgyhoz szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amióta Zsigmond király a tizenkét szepesi községet elzálogositotta, azóta még ilyen nagyarányú zálogosítás nem volt. (Taps a baloldalon. Dabasi Halász Móric: Először is nem tizenkettő, hanem (tizenhat! —Erdélyi Aladár: Tizenhat volt! — Derültség a jobboldalon. — Sándor Pál: Ezután jön a dohány!) A kormány most ezzel a törvényjavaslattal, illetőleg azzal, amely utána jön, az egész országot fogja elzálogositani a svéd-amerikai gyufatrösztnek. Rockefeller és Keugel uraknak fogja tehát elzálogosítani az országot és adófizetőjévé tenni ennek a trösztnek az ország minden egyes polgárát, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon nehéz a kérdéshez igy, ebben az összefüggésben, illetőleg összefüggésteiltenségében hozzászólni. (Zaj a jobboldalon. — Több képviselő távozik a teremből.) Kérem az urakat, gyorsabban igyekezzenek kimenni, (Farkas István: És panamában részesedni!) mert különben a nagy zajban nem tudok beszélni. (Esztergályos János: Vissza se jöjjenek! — Rubinek István: Hasonló jókat kívánunk! — Derültség.) Elnök: Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Felkiáltások a baloldalon: Miért mennek ki? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Biztosan nem szórakozni!) Csendet kérek a jobboldalon. (Rothenstein Mór: Elnöki tanács? — Felkiáltások a jobboldalon: Igen! — Rothenstein Mór: Titkosan! — Propper Sándor: Csak a választás nyilt, az elnöki tanács titkos! — Farkas István: Titkos szerződés, nyilt szavazás! — Folytonos zaj.) Méltóztassanak talán inkább, a közbeszólásokat titkosan megtenni és a szónoknak módot adni, hogy beszédét folyathassa. (Derültség. — Zaj.) Malasits Géza: Nagyon nehéz a kérdéshez érdemben hozzászólni, mert ha valaha* ugy ma a logika tótágast áll, tótágast áll a pénzügyülése 1928 június 16-án, szombaton. 135 minister urnái és a minister elnök urnái is. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha ezt a kifejezést nem tartják helyesnek, akkor ezt egy másikkal pótolom, azzal, hogy erőszakolt volt a logika. Erőszakolt azért, mert még élénken emlékszem arra, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot először terjesztették be a Képviselőház elé, illetőleg amikor a bizottság tárgyalta, akkor magában a bizottságban azok az urak, akik ma oly élénken, tapsoltak a ministerelnök urnák, ellenezték legjobban ezt a javaslatot. (Sándor Pál: Igaz!) Hogy ez a javaslat menynyire ellenszenves volt mindenki előtt, semmi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy akkor az összes újságok a legvehemensebben és a legélesebben irtak ez ellen a javaslat ellen, (Bródy Ernő: Kitanítottak bennünket!) mondván azt, hogy ez a javaslat kiszolgáltatja Magyarország fogyasztóközönségét az osztrákcseh Solo kartellnek, tehát Bernhardt Fülöpnek, — akinek ősei tudtommal nem Árpáddal jöttek be (Derültség a baloldalon.) — illetőleg egy bécsi családnak. Élénken emlékszem arra, hogy az újságokból azt olvastam ki, hogy a magyar kormány még annyira sem ment az elővigyázatosságban, mint amennyire a német kormány elment a hatalmas svéd-amerikai tröszttel szemben, hogy^ megvédelmezte volna a fogyasztás egy kis részét. Szóval azt irták a lapok, hogy ez a javaslat. kiszolgáltatta a fogyasztóközönséget ezeknek az uraknak. Élénken emlékszem rá, hogy a kormánypárti, szélsőjobboldali és szélsőbaloldali lapok mind találkoztak abban az egy kérdésben, hogy ez a javaslat nemzeti ajándék /a gyufakartellnek, (Ugy van! Ugy van! á baloldalon.) hogy ez a javaslat a kartellen kívülálló gyufagyárakat tönkre fogja tenni a kartell javára. Més: élénken emlékszem, hogy feszegették azt a kérdést is, vájjon, ki közvetítette ezt a dolgot és olyan hangok kerültek a közvélemény elé, hogy egy Lackner nevű ur, akit bizonyára ismer a pénzügyminister ur s aki ennek az iparkartellnek egyik vezetőembere. Emlékszem reá, hogy meglehetősen nagy volt a felháborodás ez ellen a törvényjavaslat ellen* sőt azok a nagy agrárius urak, akik olyan nagy lelkesedéssel hallgatták a minister urakat... (Dabasi Halász Móric: Bizonyos, hogy erősebb lett volna a kormány helyzete, ha ez mésr januárban törvény lett volna! — Felkiáltások a baloldalon: Mennyiben? — Dabasi Halász Móric: Annyiban, hogy nem ilyen viszonyok között került volna ide a javaslat! — Zaj.) Ismétlem, élénken emlékszem rá, hogy azok a nagy agrárius urak, kik oly nagy lelkesedéssel fogadták a minister ur és az előadó ur szavait, voltak a legnagyobb mértékben felháborodva, azok voltak legjobban a javaslat ellen. A kormány csak azzal tudta valamennyire megnyugtatni a közvéleményt, azzal tudta csak valamennyire lecsendesíteni, ami itt, ebben az indokolásban áll, nevezetesen a következővel (olvassa): »Az utóbbi években a hazai gyufagyárak nehéz helyzetbe kerültek, mert a meglévő gyufagyárak termelőképességüknek alig egyharmadát képesek kihasználni. Még súlyosabbá teszi a helyzetet az, hogy ezen nehéz helyzet kihasználásával a svéd—amerikai gyufatröszt részéről kísérletek történnek oly irányban, hogy ujabb gyufagyárak alapításával vagy meglévőknek megszerzésével a magyar gyufaipart is érdekkörébe vonja és idővel az egész magyar gyufagyártást monopolizálja. Megkönnyiti ezt az is, hogy egyesek csak azért kértek uj gyufagyár felállítására engedélyt, hogy az elnyert engedéllyel, illetve az engedély alapján lét esi-