Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-188
Az országgyűlés képviselőházának 18 Elnök (csenget): Csendet kérek! {Farkas István: Nyílt szavazás, titkos üzlet!) Görgey István előadó: A kormány változatlanul fentartja a törvényjavaslat 3. §-ában provideált azt a jogát, hogy a gyufa mindenkori árának megállapításra döntő befolyása lesz. Ezzel szemben lehetővé fog tétetni, hogy a hatalmas svéd-amerikai tröszt túlkapásait a kormány kellőképen ellensúlyozza. (Rassay Károly: Miért adtak neki akkor monopolimumot 1 ?) Ha tehát szembeállitjuk az előnyöket azokkal a vélt hátrányokkal, amelyeket a balodalon ülő t. képviselőtársaink oly élénk színekkel ecsetelnek, azt hiszem, mindnyájunknak el kell fogadnunk ezt a törvényjavaslatot. Már emiitettem, hogy a gyufagyártás Európa legtöbb államában már vagy monopólium, vagy pedig fogyasztási adóval van megterhelve és igy állami irányítás és ellenőrzés alatt áll, mégpedig nemcsak a gyártás, de a forgalombahozatal is. A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat ugyanezt célozza. A törvényjavaslat nyolc szakaszból áll, melyek lényege az, hogy uj gyufagyárak létesítése csakis kormányengedély alapján történhetik. Ez a rendelkezés tulaj donképen már az 1921 : XI. te. 28. §-ában benfoglaltatik. A 2. §, mely nóvumot jelent, azt tartalmazza, hogy a meglévő gyufagyáraknak uj tulajdonos számára való átruházáshoz a kormány jóváhagyása szükséges. A törvényjavaslat 3. §-a biztosítja a kormány beleszólását az ár megállapításába, mégpedig épen a szociális szempontokra való tekintettel a népjóléti minister ur kiküldöttjének lesz beleszólása a gyufa árának megállapításába. A 4. § felhatalmazást biztosit a pénzügyminister ur részére, hogy a gyufa forgalombahozatalát, elosztását központi szervre r bizza, valaminjt, hogy a szükséges további intézkedéseket rendejejâ utón megtehesse. Az 5. § előírja, hogy az egyes gyufagyárak csak termelési kereteiknek megfelelő mennyiséget termelhetnek, tehát az egyes gyárak termelési kontingense a kapacitás arányában lesz megállapítva, A 6. § kimondja, hogy e törvényből kifolyólag kártalanítási igénnyel senki fel nem léphet a kormánnyal szemben. A 7. % a büntető szankciót, a 8. § pedig az életbeléptetés tekintetében tartalmaz intézkedéseket. ^ Ezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Elnök: A pénzügyminister ur kíván szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem már osztályrészem az, hogy nem épen a legkönnyebb természetű törvényjavaslatokat képviseljem a Képviselőház előtt. Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy pár hónappal ezelőtt egy nagyon nehéz törvényjavaslatot képviseltem itt: az átértékelésről szóló javaslatot. Mennyi ellenérv hangzott fel akkor és aránylag milyen rövid idß alatt derült ki, hogy álláspontunk helyes volt és hogy nagy veszedelmektől védtük meg az országot. (Bíródy Ernő: Nem tudom; a hozzám jöyő szegény asszonyok nem ezt mondják!) Ma mindenki gazdasági válságról, nehéz gazdasági helyzetről beszél. Méltóztassék Németországra figyelni. A mezőgazdaság r ott is nehéz helyzetben van és^ az a négymilliárd aranymárkányi átértékelési összeg egyik nagy tényezője volt ennek a válságnak. Én azt hiszem, ha a t. ellenzék nyugodtan és objektive fogja figyelemmel kisérni fejtegetéseimet, egészen más álláspontra fog helyezkedni ezzel a törvényjavaslattal szemben is. Egy éve annak, hogy az a törvényjavaslat 8. ülése 1928 június 16-án, szombaton. 127 benyujtatott. (Esztergályos János: Akkor más volt a minister ur véleménye!) Az én véleményem nem volt más, hanem az önöké volt más, mert én már akkor fejtegettem, hogy számolni kell azzal a ténnyel, hogy hatalmas világszervezettel állunk szemben, melynek törekvései közé tartozik az, hogy az egész világ gyufatermelését hatalmába keritse, és igy ez ellen nálunk bizonyos védelmet kell biztositanunk. Az ellenzéknek nagy része volt abban, hogy ez a törvényjavaslat már akkor nem emelkedett törvényerőre. (Ellenmondások balfelől. '•— Rassay Károly: Január óta miért nem tűzték napirendre'?) Ki volt tűzve napirendre és nem arrói volt szó akkor sem, hogy ezzel a törvényjavaslattal mi ezt a hatalmas világszervezetet ki tudtuk volna zárni, mert én akkor is megmondottam objektive, hogy nekünk nem állnak hatalmi eszközök rendelkezésünkre, ez csak egyetlen esetben volna lehetséges, ha az állami monopóliumot lehetne bevezetni. Sajnos, azok a pénzbeli eszközök, amelyek ehhez szükségesek, nem állnak egyrészt rendelkezésre, másrészt — legalább az én nézetem szerint — a gyufa a legkevésbbé alkalmas cikk az állami monopólium bevezetésére, mert ha szembeállitjuk vele a dohánymonopóliumot, kitűnik, hogy a dohány árát ma jdnem^ korlat nélkül állapithatjuk meg, míg a gyufánál mégis csak alkalmazkodni kell a termelési költségekhez. Egész nyilvánvaló, hogy állami monopólium esetén ráfizetés volna. A törvényjavaslatnak nem volt és ma sincs más célja, mint a hazai fogyasztásnak minden körülmények között »a hazai termelés utján való biztosítása, másrészt pedig az, hogy a hazai fogyasztást megvédjük, az ármegállapítás tekintetében is. (Bródy Ernő: Hogy olcsóbbá tegyük a gyufát! TJgy-e 1 ?) Ezért van az, hogy a törvényjavaslatban biztosítva van a kormány íngerenciája az árak megállapítása tekintetében. Ezek voltak azok a célok, amelyek akkor ezt & r törvényjavaslatot indokolták és tulajdonképen ennek a javaslatnak most nincs egyéb célja. A törvényjavaslat nem jelenti azt, hogy monopólium vezettetik be. A monopólium csak abban a percben lesz átadva ennek a trösztnek, ha az a szerződés, (Rassay Károly: Amely ellen védekezünk!>} amelyet a svédamerikai tröszttel kötünk, életbelép. Méltóztassék Rassay t. képviselőtársamnak nyugodj tan bevárni okfejtésemet, hiszen ő azok közé tartozik, akik gazdaságilag is tudnak gondolkozni. Tudjuk % hogy a világtermelés alakulására milyen tényezők hatnak közre. A nagy kartellek csak pár évtized előtt kezdtek kibontakozni. Ezek ma már nem csupán nemzeteken belüli, hanem nemzetek közötti tényezők is. (Malasits Géza: Mennyire igaza van az Öreg Marxnak! — Bródy Ernő: Nem tagja az egységes pártnak! — Derültség.) Megengedem, hogy a t. képviselőtársam azon a nézeten van, hogy az öreg Marxnak igaza van, azonban egyben nekem fog igazat adni és pedig abban, hogy amikor ő tételeit megállapította, akkor f még fogalma sem volt arról, hogy tulaj donképen a gazdasági élet hova fog menni. Ezt nyugodtan merem állitani. Ez az az éles különbség, amely a marxismus hivei, vagyis önök és közöttem van, de ha Marx még tovább élt volna 20—30 évvel, önök ma nem volnának marxisták, hanem egészen mások. (Farkas István: Adja vissza a diplomáját a minister ur! — Rassay Károly: Ne menjünk el a gyufától!) A kartelleknél mint hatalmasabb szervezetek jelentkeznek a trösztök. Látszik az is, hogy ezek ellen bizo-
