Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Î14 Àz országgyűlés képviselőházának : Viszont azonban azt a humánus és szociális szempontot figyelembe kellett vennem, hogy ezek az erősen megalapozott vállalati nyugdíjpénztárak többet tudnak nyújtani a kellő stabilitás biztosítása esetén is, mint amennyit itt ez a most tárgyalás alatt lévő javaslat, illetőleg alz ez alapon létesítendő intézet fog tudni nyújtani. Másrészt nem nem zárhattam el természetesen a törvényhozás figyelmét azok elől a bene-k elől sem, amelyeket egyes ilyen erős kezek saját jószántukból nyújtanak a tisztviselőknek, de csak abban az esetben, ha önmaguk rendelkezhetnek önálló és elismert pénztár keretében az ilyen juttatások dolgában. Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak bizonyos .mérvű aggodalmai vannak, különösen azokkal szemben, akik az el nem ismert pénztárak keretébe tartoznak és azt kivánja kimondatni majd egy későbbi szakasznál a törvényhozással, hogy ezek az el nem ismert pénztárak tartozzanak felügyelet szempontjából a népjóléti minister hatáskörébe. Ez nehezen fog menni, mert törvény rendelkezik afelől, hogy az el nem ismert pénztárak felügyelet szempontjából a pénzügy hatáskörébe tartoznak s onnét nagyon nehéz volna kivenni ezt a matériát, mert hiszen engem a Társadalombiztositó Intézet szempontjából tulajdonképen ez a matéria nem érdekel. Az el nem ismert pénztárak csak mint pótpénztárak szerepelhetnek annál a járadéknál, amely ennek a törvénynek alapján biztosittatik. Minden egyes kötelező módon bekapcsolt olyan személyre vonatkozólag, aki egyébként már tagja ennek az el nem ismert pénztárnak, áll az, hogy a most tárgyalt törvény értelmében köteles tagja lenni az itt felállított magántisztviselői nyugdíjpénztárnak. Hogy tehát ott ez az Ersatz-Kasse, ez a nyugdíjpótló pénztár mennyit nyújt, vájjon többet e vagy kevesebbet, és minő százalékkal sújtja a saját pénztári tagjait, az engem tulaj donképen nem érdekel. Viszont eloszlathatom Szilágyi t. képviselőtársam aggodalmát az elismert pénztáraknak esetleges magasabb járuíékkivetésére vonatkozólag, mert hiszen valamennyinek alapszabályai hozzám kell hogy kerüljenek. Ezek az elismert pénztárak már a felügyelet szempontjából is az én hatáskörömbe tartoznak, módomban van tehát ellenőrizni egyrészt, hogy vájjon legalább olymértékben megfelelnek-e feladataiknak, mint aminő mértékeket ez a tiz szakasz előir, másrészt nem terhelik-e meg túlságosan tagjait. Ha azt látnám, hogy itt az a tendencia érvényesül, hogy túlságos terheket rójanak tagjaikra, vagy hogy nem elég a szolgáltatás, amelyet kontemplálnak, módomban van az alapszabályok revizióját követelni, illetőleg az alapszabályokat revizió céljaira magamhoz kéretni és az esetleges visszaélést, hiányt eltüntetni, pótolni. Tisztelettel kérném a szakasznak az előadó ur által javasolt kiegészítésekkel, módosításokkal való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A szakasznak csupán 5. bekezdésével szemben állanak módositó indítványok, azért a szakaszt az 5. bekezdés kivételével elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. bekezdést, a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben az előadó ur módosításával Î (Nem !) A Ház a bizottsági szövegezést elvetette és az 5. bekezdést az előadó ur szövegével fogadta el. Az 1. bekezdéshez az előadó urnák pótlása van. Kérdem, méltóztatnak ezt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a pótlást elfogadta. A 6. bekezdéshez ugyancsak az előadó urnák van pótlása- Kérdem, méltóztatnak-e azt elfo87. ülése 1928 június 15-én, pénteken. gadni, igen vagy nem! (IgenD A Háza pótlást elfogadta. Következik a 146. §. Szabó Zolián jegyző (olvassa a lié. §-t) Elnök : Az előadó ur kíván szólni. Őrffy Imre előadó : A 146. § utolsó bekezdéséhez tisztelettel vagyok bátor uj bekezdést javasolni. Az 1926: XVI. te, az úgynevezett nyugdíjvalorizációs törvény folytán kialakult birói gyakorlat van, amely csak egyszer engedi megváltoztatni a járuléktételt. Miután ezzel maga a törvénnyel most már összhangba kell hozni ezt a törvényjavaslatot, s miután ennélfogva a járuléktételek esetleges megváltoztatását szükségessé teheti az a tény, hogy az Országos Társadalombiztositó Intézet részére járulékot kell fizetnie az | el nem ismert vállalatnak, szükség van egy ujabb bekezdésre, amelyet a következő szövegben vagyok bátor javasolni. (Olvassa): »A nyugdij járandóság fizetésére kötelezett munkaadó vagy külön jogi személy, — figyelemmel a. biztosító intézetnek (a 101. i) fizetett járulékokra — jogosult megváltoztatni az el nem ismert vállalati nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak vagy nyugdíjegyesületek (a vállalati) nyugdíj kiegészítő pénztárak javára a még e törvény hatályba lépése előtt megállapított járuléktételeket.« Tisztelettel kérem ennek az indítványnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Kéthly Anna ! Elnök : Nincs itt, töröltetik. Ki következik f Szabó Zoltán jegyző : Strausz István ! Strausz István : Az igen t. minister ur felvilágosítása után e szakaszhoz kevés szavam van. Különben is abból indulva ki, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárak nyugdij biztosítása fedezetének mikéntjét nyilt kérdésnek hagyja a szakasz és azt az alapszabályra utalja, csak abban az irányban bátorkodom felhívni a minister ur figyelmét, hogy a nyugdijak biztosítására két rendszer van, amit különben a minister ur nagyon jól tud, t. i. a felosztó és kirovó, valamint a tőkefedezeti rendszer. Arra kérem az igen t. minister urat, hogy az alapszabályok jóváhagyásánál a tőkefedezeti rendszerhez méltóztassék ragaszkodni, mert matematikai számitások azt igazolják, hogy egyedül ez nyújt teljes biztosítékot a nyugdijakra. Igaz, hogy nehézségbe ütközik visszamenőleg restituálni a tőkefedezetet, erre a restituálásra azonban időhaladékot adhat a minister ur és ha következetesen méltóztatik a tőkefedezeti rendszerhez ragaszkodni, ezáltal a biztosítottak érdekeit az alapszabály a legmesszebbmenőleg fogja körülbástyázni. Csak ezt a megjegyzést kívántam ehhez a szakaszhoz tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik í Szabó Zoltán jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ennél a szakasznál a népjóléti minister úrhoz kérelmet akarok intézni. Feltűnt nekem, hogy ez a törvényjavaslat sehol sem említi az úgynevezett nyugdíjvalorizációs törvényt, pedig a törvényjavaslat megszavazása ezt a kérdést is nagyon érinti, Az elismert vállalati nyugdíjpénztáraknál felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy a nyugdij valorizációs törvény, az 1926 : XVI. t. c. 4.! § a szerint nemcsak azokra bir hatállyal, akik a törvény megszavazása alkalmával nyugdijat élveztek és nyugállományban voltak, hanem az akkor még ténylegesen szolgált, avagy a mai napon ténylegesen szolgáló magánalkalmazottakra is hatállyal bir. Épen azért valószinüleg túlzott óvatosságból, de mégis kérem a minister urat, hogy amikor majd végrehajtásra kerül ez a törvény, méltóztassék arra figyelni, hogy meglegyen az évek folytonossága, hogy a