Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 17 a pálinkafőzésről, mert viszont ahhoz én nem értek. Legyünk objektívek. (Krisztián Imre : Én a főzéséhez, ön pedig az ivásához ért ! — Zaj!) Nehezen élne meg abból, amit én életemben megittam, mert engem nem látott senki... (Krisztián Imre : Ha versenyre kelnénk, ön koszorút nyerne !) Elnök : Krisztián képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjék. Peyer Károly : ... pezsgőt inni, még kevésbbé látott engem valaki valaha olyan állapotban, hogy ne tudtam volna megmondani, hogy mit akarok, mert ha ismerne engem, tudná, hogy nem iszom. (Krisztián Imre : Akkor előbb ismerjen meg ön is engem és ne mondjon nekem ilyeneket! Különben az ilyen alaptalan gyanusitást kénytelen vagyok visszantasitani!) Elnök : Krisztián képviselő urat rendreutasítom. (Fábián Béla: Mégsem lehet igy beszélni! — Zaj. — Jánossy Gábor : Tévedés, mert Krisztián is vizivó!) Jánossy képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Peyer Károly : Erről a gyarlóságról már fiatal koromban leszoktam, amikor megtanultam azokat az eszméket, amelyeknek szolgálatába állottam és ma is hirdetem azoknak, akiket tanitok, hogy ne igyanak pálinkát és szeszes italt, hanem ehelyett vegyenek kenyeret, szalonnát és könyvet és tanuljanak. (Helyeslés. — Hódossy Gedeon : Volt itt egyszer alkohol-tilalom!) Ez célszerűségi kérdés és nálunk sem lehet elzárkózni ezen problémák megoldása elől. Nem lehet vitás, hogy az olasz szerződés nem hozta meg azt, amit vártak tőle. Hogy politikailag mit fog hozni, azt a jövő mutatja meg, ezt ma még nem tudná megmondani senki, de hogy az a rendszer, amelyre ott fel van épitve az egész államforma, meddig tartja magát, ép ugy nem lehet tudni, mint azt, hogy az orosz szovjet meddig tartja magát. (Zaj a jobboldalon.) Az egyik fehér kiadás, a másik vörös kiadás. Mind a kettő az erőszabra van felépitve és az erőszakra felépitett uralmak idejét sohasem lehet pontosan meghatározni. (Tankovits János : Egy kis különbség mégis van a kettő között!) Irányadóul azokat az államokat kell elfogadnunk, amelyek az alkotmányosság tekintetében mégis csak inkább mérvadóak, mint Angliát. Franciaországot, Németországot, ezeket a régi államokat, amelyekben látjuk, hogy az általános, titkos választójog évtizedek óta érvényben van, amelyek nehéz és válságos időkben is, amikor a szenvedélyek talán fel voltak korbácsolva, megfelelő mértéket tudtak tartani. Fontos azonban ez a kérdés nekünk a békeszerződés reviziója szempontjából is. Lehet lelkesedni azért, hogy idejön egy előkelő idegen ur, aki irántunk jóindulattal viseltetik, akinek jóindulatát nem lehet lebecsülni, akinek ténykedését mi nem akarjuk kisebbíteni, mert mégis csak fontos az, hogy valaki Magyarországra ráterelje a figyelmet. Hiszen vannak ma még külföldön olyan felfogások, amelyek arra mutatnak, hogy nem ismerik országunkat. A mostanában Amerikában járt magyarok mesélték, hogy az egyik amerikai város polgármestere felköszöntötte a főváros küldöttségét, s midőn befejezte beszédét, a végén azt mondotta : most pedig engedjék meg azt, hogy önöket az önök hazai nyelvén üdvözöljem, — s erre igy végezte : Gr üss Gott ! Ő ugy tanulta meg a régi osztrák diplomácia révén, hogy Magyarország tulajdonképen olyan kis tartománya volt a monarchiának, de sajnos, szomorú az, hogy Magyarországot tényleg nem ismerik. Mert ez a helyzet. Tőlem kérdezték meg egyizbcn, hogy Budapest most hová tartozik, Cseh-Szlovákiához, '. ülése 1928 május 22-én, kedden. 69 vagy Ausztriához ? Ennyire nem tájékozottak az emberek, úgyhogy őszintén szólva örülnünk kell, ha akad egy előkelő angol lap, illetőleg akad több lap, amely Magyarországra rátereli a figyelmet és a világ közvéleménye kezd ezzel a kérdésselfoglalkozni. De, t. uraim, túlbecsülni viszont ezt az akciót, semmiesetre sem szabad, itt azután mértéket kell tartani és objektive meg kell mondani, hogy ami pedig ez alkalommal történt, az nemcsak a mi jóizlésünkbe ütközik, de tessék kimenni az egész országba, mindenütt arról beszélnek, hogy szükség volt- e az ünnepeltetésnek ilyen formájához és nincs-e ennek egy kis furcsa ize. A jelzőt talán méltóztassék elengedni. Mert hogy ezt az urat meghívják a főváros közgyűlésére, s a közgyűlésbe törvénysértéssel beültetik, szót adnak neki, aki nem tagja a közgyűlésnek, ezt talán méa- se helyeselhetjük. (Jánossy Gábor: Vendégjog!) Ilyen vendégjog nincs a törvényben, és e fölött ne vitázzunk. (Zaj a jobboldalon. — Simon András: Arról beszéljen inkább, hogy miért nem volt itt tegnap ? — Krisztián Imre : Az is hiba volt tán, amit annakidején Kossuth-tal csináltak Amerikában?) Hogy Amerikában mik a szokások és törvények, azt nem tudom. (Krisztián Imre: És hogy mik a magyar érzések!) Engedje meg Krisztián képviselő ur, hogy ne vegyem észre, hogy ön itt van. (Esztergályos János: Ugy van, ez a leghelyesebb válasz! — Krisztián Imre: Ilyen nagy tudás mellett elhiszem, hogy nem tudja észrevenni, hogy itt vagyok!) Elnök : Krisztián képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasítani, mert elnöki utasítás ellenére folyton közbeszól, s ha közbeszólásait nem szünteti be, kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé utasitani. (Felkiáltások jobbfelől : Ők gorombáskodnak !) Peyer Károly : Nem lehet abban a tekintetben kétség, hogy a békeszerződés revizióját mi legalább ugy akarjuk, mint ahogy önök akarják. Ha valaki ezt kétségbevonja, ugy legyen szabad hivatkoznom azokra a határozatokra, amelyeket nemcsak a mi testületünk hozott idehaza, hanem amelyeket erre vonatkozólag a nemzetközi testületek hoztak már Bernben, Hamburgban, Marseille-ben és a többi kongresszusokon, ahol mind egyértelműen a békeszerződés revíziója mellett foglaltak állást. Én igenis azt mondom, hogy ez, ami ma érvényben van, nem békeszerződés, mert jogilag sem áll fenn a szerződés előfeltétele, mert ahhoz, hogy valaki szerződést kössön, két félnek Önkéntes hozzájárulása szükséges, már pedig ez az önkéntes hozzájárulás Magyarország részéről nem volt meg. Itt szuronyokra volt bazirozva az egész hatalom (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) s erre kiküldtek két magyar urat, hogy irja alá azt, amit alá kell irni. Aláírták, mert ha nem írták volna alá, az a tényeken már alig változtatott volna valamit. Arról van tehát szó, hogy azt az állapotot, amelyet annak idején erőszakkal, szuronnyal reánk kényszeritettek, változtassuk meg és meg kell változtatni azért is, mert hiszen annak idején azoknak, akik a békeszerződést létrehozták, az volt az elgondolásuk, hogv ők a kis népeket fel akarják szabaditani a nagy népek elnyomása alól. (Szilágyi Lajos : Legalább is ezt mondták !) Ugyebár. Tehát nem lehet megcsinálni, hogy ujabb népeket rendeljenek más népek elnyomatása és kormányzása alá és főképen nem lehet — amint mi már nagyon régen hirdettük — magasabb kultúrájú népet alacsonyabb kultúrájú népek alá rendelni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon !) Ezt én nemcsak itt mondom, de ezt elmondottam a pártkongresszusunkon, aminek a cseh lapok nem nagyon Örültek, de én azért ezt fenntartom