Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

62 Az országgyűlés képviselőházának szolgálatot, mert hiszen az! a kamattöblet, amely itt származik, mind kimegy külföldre, nagy angol és amerikai vagy egyéb pénzintézetekhez és azok a tőkék, amelyek külföldön 3—4%-kai helyeztetnek el, Magyarországon 7—8% mellett helyezhetők el. Ehhez hozzászámítva a bainlkiok 3—4% -át, keletkezik az a 12—14%-os pénz, amellyel a magyar lerongyolódott iparnak és mezőgazdaságnak, és mindenkinek dolgoznia kell. Lakásépités miért nincs? A lakásépítkezés épen olyan kapitalisztikus vállalkozás, mint minden más. Ha a kapitalista azt fogja látni, hogy a befektetett tőkének kamatoztatása biztosítva van, akkor építeni fog. Neki teljesen mindegy, hogy tőkéjéből lakást épit-e vagy csokoládégyárat létesit vagy bármely más üzemet. Neki az a fontos, hogy az jövedelmező üzem legyen. De ha neki 8-5%-os pénzzel és 93—95-ös árfolyammal kell számolnia, akkor meggondolja, hogy pénzét ilyen vállalkozásba bocsássa-e vagy ne csinálj on-e más vállalkozást, ahol pénzének kamatozása még a mai körülmények között is jobb. Az a politika azonban, amely a lakásdrágitásban megnyilatkozik, katasztrofális. Ha a lakásbéreket minden negyedévben kormányrendelet alapján emelik, természetes dolog volna, hogy ugyanilyen arányban kell emelkednie a munkások és a fixfizetésü alkalmazottak jövedelmének is. Hiszik azt igen t. uraim, hogy ez bekövetkezett a gyakorlatban? Nem, ez nem következtt be, és nem egyszer nem következett be, hanem ismételten történtek lakbéremelések, a lakbér már felemelkedett 60%-ra és 80%-ra, de semmiféde béremelés nem történt. Az a béremelés, amely a múlt , évben történt, az a pár filér olyan kis része az egész lakbéremelkedésnek, hogy egyáltalában nincs meg az' ellenérték. Mi ennek a következménye? A következménye az az általános elszegényedés és lerongyolódás, amely abban jut kifejezésre, hogy Budapest húsfogyasztása 3-5 kilóval csökkent fejenként és évenként. Ez természetes, mert arról le tud mondani az ember, hogy húst egyék, de arról nem tud lemondani, hogy lakásban lakjon.Nem tud erről lemondani, mert ha költözködik is, ha kiad is ^valamit lakásából, laknia csak kell és nem túlzás, amikor ma azt mondjuk, hogyha érvényben marad az a rendelkezés, amelyet a minister rendeletében lefektetett, hogy a lakbérek fokozatosan emelkednek, akkor egy konyha-szobás lakást alapul véve és számítva azokat a béreket, amelyeket most már hivatalosan állapított meg a népjóléti és munkaügyi minister az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló javaslathoz, kiadott indokolásában, a munkás heti keresetének augusztusiban már 34*4%-át, novemberben 38'3%-át, a jövő év májusában 40-3 százalékát fogja lakbérre fizetni a békebeli 30%-kai szemben. Méltóztatnak látni azt, hogy a háztulajdonosok, akiknek külön nemzeti ajándékáról most ismételten nem kívánok beszélni, tartozásaikat, jelzálogkölcsöneiket kifizették papirkoronákban. Azon most az árvák, özvegyek és egyebek osztozkodhatnak. Erről most nem kivánok külön beszélni, de a ház mint nagyszerű tőkebefektetés is nagyszerű jövedelmet biztosit és így nincs okuk panaszkodni azoknak sem, akiknél még a kormány a lakbérek kötöttségét fentartotta. Ma a főváros által épített lakásokért, egyszoba-konyhás lakásért a főváros 50 pengőt kér havonta. Ez az egész 50 pengő kevesebb, mint amennyit hasonló lakásokért szoktak fizetni, de méltóztassék azt figyelembe 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. venni, hogy ezt az 50 pengőt 100—120 pengős havi keresetből kell kifizetni. Annak hány százalékát teszi ez ki? Vannak családok, ahol a család jövedelmének, az apa keresetének 50 százaléka megy lakbérre, úgyhogy ilyen körülmények között egyenesen kétségbeejtő és megdöbbentő az a tény, hogy a népjóléti minister ur változatlanul azon az állásponton van, hogy igenis a lakbérrendeletnek megfelelően emelni kell a béreket, mert építkezés csak akkor lesz véleménye szerint, ha a lakbérek még jobban emelkednek. Voltam bátor rámutatni arra, hogy véleményem szerint az olcsó lkamat, az olcsó jelzálogkölcsön egy sokkal fontosabb tényező ebben a íkérdésben, mint a lakbérek emelése. A budapesti házak bérjövedelme 1926-ban 115-9 millió pengőt tett ki; 1927-ben már 172 millióra emelkedett ezeknek a házaknak bérjövedelme. Most az egyes bérnegyedekhez viszonyítva az 1927. évi bérnegyedben 43 millió az az adó, amelynek 70%-át kell fizetni és ha 1929-ben elérjük azt a boldog időt, amelyet a népjóléti minister ur bejósolt nekünk, hogy 100%-ra fog emelkedni a lakbér, — hangsúlyozom, hogy ez nem 100%-a, hanem 120%-a lesz a békebeli lakbérnek, — akkor a. főváros lakossága az 1927 novemberi 43 millióval szemben 61 milliót fog fizetni negyedévenként lakbér fejében. Természetes, hogy ezt nem mind a háztulajdonos kapja, hiszen az állam és a pénzügymini ster ilyenkor mindig szerényen félrehúzódik, mint általában ebben az egész akciójában a népjóléti minister urnák, de közben nem feledkezik meg azon jövedelmi többletről gondoskodni, amely jövedelemtöbblet a mindenkori negyedévi lakbéremelés alkalmával az állam pénztárába befolyik, mert hiszen, ugy-e, az egyenes adó, a közüzemi pótlék, az útadó, a betegápolási adó, a^ szemétfuvarozási illeték, a rokkantadó, a községi adó, a házbérkrajcár, mind olyan tétel, amelyeket le kell róni és amelyek végeredményben a házbérjövedelemnek 40%-át viszik el. Hogy ez az állami jövedelem nem lebecsülendő összeg, azt bizonyitja az, hogy csak a fővárost véve alapul, 1927. novemberében 17"2 milliót tett ki a lakbér, (Bethlen István gróf ministerelnök : A tisztviselők felemelt lakbérére nem elég !) 1929. februárjában ez emelkedni fog 23 millióra és 1930-ban fel fog emelkedni 24*5 millió pengőre negyedévenként : tehát ez az emelkedés novembertől jövő év májusig 7 millió pengőt tesz ki az állam részére. Tehát ez is egy közvetett adó újból és épen ez bizonyitia azt, amit én az előbb mondottam, hogy az állam nem arra törekszik, hogy a közvetett fogyasztási adókat és a lakosság nagy tömegeit terhelő adónemeken és adómódokon könnyítsen, hanem ellenkezőleg, mindig ezeket fokozza fel. Azt láttuk, például a husfogyasztási adó megállapításánál, amidőn a főváros azt kéri, hogy töröljék el a husfogyasztási adót, a belügy minister azt nem hagyja jóvá, hanem a pénzügyminister még felemeli azt az adót a másik adónemnél 90%-kal f A lakbéreknél ugyanazt látjuk, hogy fokozatosan felemelik a lakbéreket. Az adó a lakbérnek 40%-át teszi. Ez nem egészen egy év alatt csak hét millió többletet jelent az állam számára. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem elég a tisztviselők felemelt Jakbérére!) Bocsánatot kérek, akkor méltóztassék arra más módon fedezetet találni. Az az adó, amely itt meg van állapilva, nem céladó, (Gr. Bethlen István ministerelnök : De a kettő összefügg!) amelynek rendeltetése meg van állapitva, hogy: ennek fedeznie kell a