Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
52 Az országgyűlés 'képviselőházának javaslatot neim szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalön.) Elnök: Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik^ Héjj Imre jegyző: Vértes Vilmos István! Vértes Vilmos István: T. Képviselőház! A múlt esztendei költségvetési vita során a háború utáni hazai villamosításokat tettem szóvá és egyik benyújtott határozati javaslatomban arra kértem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a gazdasági érdekeinkre oly fontos villamosenergia törvényjavaslatát sürgősen terjessze a Ház elé. (Usetty Béla: Már dolgozik rajta!) Ugyanakkor megemlékeztem egy, az állam által megépiteni szándékolt, körülbelül 60.000 kilowattos uj villamosáramfejlesztőtelep létesítéséről, melyet a nagy közvélemény általánosságban Talbot-centrálé néven ismer. Tettem ezt nemcsak abból az okból, mert az országok, a népek, a nemzetek világversenyében a racionális széngazdálkodás egy ország jövendő életének egyik legfontosabb gazdasági tényezője, hanem szóvátettem ezt azért is, mert, amikor nap mint nap az állástalanság és munkanélküliség szinte ijesztő méreteivel találkozunk, (Ugy van! a jobboldalon.) akkor ez a körülbelül 80 millió pengős içari beruházás a munkára vágyó, dolgozni, építeni akaró magyar emberek ezreinek ad kenyeret egyrészt, másrészt pedig — mint a külföldi gazdaállamok példája mutatja — az olcsó villamoisáramszolgáltatás segítségére siet a magyar földművelésnek is, ahol a lakosság ma sok helyen még a föld termő erejét szolgáltató trágyát is eltüzeli, és ahol az áram fogyasztásának növekedése jelenti majd a többtermelést, és egyszersmind az olcsóbb termelést is! (Ugy van! jobbfelől. — Peyer Károly: És a gépeket Angliából hozzák ehhez!) Miként ismeretes, múlt esztendei felszólalásom óta, amikor ennek az uj villamosáramfejlesztőtelep felállításának szükségességét indokoltam, ellentét merült fel a kereskedelemügyi ministerium és a főváros között. Ezidőszerint a hazai villamosítás terén kétségtelenül ennek a Talbot-centrálénak építése a legnagyobb közmunka. Egy esztendővel ezelőtt a felépités helye még nem volt megállapítva, azóta megtörtént a döntés: Bánhidán épitik meg a Magyar Általános Kőszénbánya Készvénytársaság banyatelepeinek szomszédságában. Múlt évi beszédemben megemlitettem, hogyha külföldön ilyen nagy közmunkát létesitenek, ha ilyen közérdekű tervet készitenek, akkor a megoldások terveit nyilvános tervpályázaton szerzik be és alkalmat nyernek a szakegyesületek is arra, hogy a tervezett megoldáshoz hozzászóljanak. Csak például hozom fel most, hogy a bajor kormány a Walchenseewerk-i munkálatok megkezdése előtt gyönyörű kiadványban ismertette a megoldásnak terveit a nagy nyilvánossággal. Nálunk a Talbot-centrálé építése tárgyalásairól a nagy nyilvánosságra csak két körülmény jutott. Az egyik az, hogy erre a célra 80 millió pengő kölcsönt kell felvenni, a másik pedig az, hogy e tekintetben a fővárossal meg kell egyezni. Azt még megértette a nagyközönség, hogy egy ilyen nagy, modern, a technika minden vívmányával felszerelt villamos áramot olcsón termelő elektromos173. ülése 1928 május 22-én, kedden. áramfejlesztőtelep épitésére szükség van; megértette azt is, hogy még több ilyen nagyszabású villamostelepet megépiteni országos érdek, nem értette meg azonban azt, hogy a főváros az egész tervbe oly nehezen megy bele. Az egyedüli forrás, amely erről a tárgyalásról valamelyes felvilágosítást nyújt, a székesfőváros által közzétett birálat, amely lehetséges, hogy nem minden tekintetben és nem minden vonatkozásban helytálló, azonban bizonyos az, hogy ez a létesítendő áramfejlesztőtelep, ez a Talbot-centrálé elsősorban a fővárosból és másodsorban az Államvasutakból fog megélni. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy a főváros szerint ez az egész bánhidai berendezés túldrága, azért, mert a közszállitási szabályzat betartása nélkül, minden verseny nélkül adták ki _ ezt a nagy közmunkát bizonyos vállalkozó csoportnak és ugyanakkor a fővárost a közszállitási szabályrendelet betartására szorítják; de túldrága — a főváros szerint — azért is. mert a tervezés és a vállalkozás egy kézben van és a főváros azt az álláspontot foglalja el, hogy ha a hitelnyújtó egyszersmind építtető is, akkor nincs különösebb oka arra, hogy túlalacsony árakat szabjon. A főváros tehát ebben a konstrukcióban látja a bánhidai berendezés létesítésének leglényegesebb hibáját, mert szerinte nem nyújt elegendő biztosítékot arra, hogy az épitkezésnél a lehető legalacsonyabb árak betarthatók lesznek. A kereskedelemügyi ministerium a múlt év végén november 8-án kelt 109.499. számú és a fővároshoz intézett leiratában a megoldási lehetőségek közül kétféle ajánlatot tett, hogy — a múlt évi beszédemben is részletesen ismertetett feltételek mellett — vagy, mint nagyfogyasztó csatlakozzék a Talbot-centráléhoz, vagy pedig mint az uj villamosúm bérlője. A főváros, hogy eleget tegyen a barátságos felszólításnak, az elsőt választotta, (Peyer Károly: Csak tartsa meg a minister! Bukjék ő bele, ne a főváros!) vagyis azt, hogy hajlandó átvenni évenként 100 millió kilowattóra áramot kilowattóránként 3*42 aranyfillérért azzal a kikötéssel, hogy a szolgáltatandó áram 3 fázisú, 50 periódusú, maximuma pedig 33,000 kilowatt legyen, a munkatényező cos <p '== 0*8 mellett, mérve Budapest-Kelenföldön a 30.000 voltos oldalon. Minthogy a tanácsi javaslatot értesülésem szerint a főváros közgyűlése el is fogja fogadni, az eddig fennállott ellentétek így elsimulnak. (Peyer Károly: Téved! — Usetty Béla: Hátha mégse! — Peyer Károly: Az nem Képviselőház, ahol mindent elfogadnak!) és most már csak az van hátra, hogy a Talbot-centrálé veszteség és ráfizetés nélkül eleget tudjon tenni a fővárossal szemben vállalt áramszolgáltatási kötelezettségének. A Tarbot-ügynek ezek a fejleményei is bizonyítják múlt esztendei beszédem megállapításait, valamint azt, hogy az országos villamosáram termelésének, vezetésének és elosztásának szempontjából a villamositási törvényjavaslatra sürgős szükség lett volna. Én elhiszem azt, hogy Angliában a modern technika fejlődése éis haladása következtében immáron hatodszor változtatták meg a villamostörvényt, ez azonban nem lehet ok arra, hogy mi magyarok ezt a fontos törvényjavaslatot, amely számottevő és nagy nemzeti vagyonra fog kihatni, most már sürgősen csakugyan meg ne szavazzuk. Én mindenben csatlakozom