Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

3â Az országgyűlés képviselőházának is hozhatnánk. Ott nem tapasztaltunk semmiféle kinevezési rendszert. (Kozma Jenő: Azért mondom, hogy nyitott ajtót tetszik döngetni! Ki akar itt kinevezést! — Jánossy Gábor: Hadd döngesse! — Derültség.) Nagyon örülök ennek a kijelentésnek, mert ezzel meg vagyok nyugtatva, és a legjobban én fogok örülni annak, ha Budapest főváros visszanyeri az ő szabadságát és Budapest főváros cenzus nélküli, kizárólag a nép választottai foglalnak helyet a törvényhatóságban. Ez felel meg a magyar alkotmánynak, a magyar jogfejlődésnek, a modern gondolkodásnak és ezzel szembe semmit nem lehet állitani. Méltóztassék megengedni, hogy most már a magam részéről egy másik témára menjek át. Ez hozzátartozik a mai rendszer gazdasági koncepciójához és ez vonatkozik arra, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban foglalt uj adóra, amely az államrendőrség segélye körül merült fel. Nagyon furcsának és különösnek találom, hogy azok mellett a rettenetes adóterhek mellett, amelyek a városi lakosságot folytonosan érik és amelyek a főváros lakosságát különösen sújtják, most egy ujabb adót kivan a belügyminister ur a városokra és elsősorban Budapest fővárosra rárakni. Az, amit a minister ur törvényjavaslatának indokolásában mond, hogy tudniillik annak idején, 1881. évben a főváros hozzájárult az államrendőrség költségeinek viseléséhez, nem jól talál ebben az esetben. (Scitovszky Béla belügyminister: 1908-ig járult hozzá!) 1881-ben ugyanis, ha jól emlékszem, nem volt forgalmiadó, ha jól emlék-szem, nem volt rokkantellátásiadó, nem volt betegápolási pótadó. (Scitovszky Béla belügyminister: És nem volt általános kereseti adó jövedelmük a városoknak!) Az adórendszer 1881-ben egészen más alapokon nyugodott, mint jelenleg. (Jánossy Gábor: Ez a szegény ország is más alapokon nyugodott akkor!) Ez a szegény ország is más alapokon nyugodott, de ebből nem következik, hogy azért, mert most szegényebb lett, a népet több adóval sújtsuk, és a kormány több felesleget mutasson ki. Már gróf Apponyi Albert is rámutatott arra, hogy a feleslegeknek ez a rendszere tarthatatlan. Ez szembeötlő, és az embereket — hogy szelíd szóval mondjam és parlamentáris formák között — valósággal elkeseríti, hogy ugyanakkor, amikor a kormány nagy feleslegekkel dolgozik, itt az egyes háztartások a legnagyobb deficitekkel dolgoznak. Az államrienidőrségi kvóta tárgyában itt van a városok országos kongresszusának egy felteriesztése. Ebből nagyon érdekes adatok deirüilnek ki. Kiderül belőle többek között az, hogy a városokra esett 1927-ben egyenesadóban 110 millió; ebből a 110 millióból Budapestre esett 69,923.000 pengő, kerek számbari tehát 70 millió pengő. Ennek az összegnek kétharmadrészét tehát Budapest fizeti. Mig az állami egyenieisadókból az egyes ' városokban egy-egy Lakosra maximum 40 pengő esik, — ez is talán csak iaz egyetlenegy Baján — addig Budapesten 76 pengő esik egy Lakosra. Megállapították tehát, hoigy a egyenesadó jellegű közszolgáltatásokból a városoknak kereken 2,580.000 lakosára 110 millió pengő esik, lélekszám szerint tehát 43 pengő fejen'kint. Ha azonban a székesfővárost külön vesszük, akkor Budapestnek 925.000 lakosára 70 millió pengő egyemesadó esik, lélekszám szerint tehát 76 pengő, mig az ország többi városának 1,665.300 lakosára 40 millió pengő, egy lélekre tehát 25 pengő esik. A falvakban élő 5,420.000 lakosra 90 millió pengő egyenesadó jellegű 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. közszolgáltatás esik, egy lélekre tehát 16 pengő. Méltóztatnak látni tehát az óriási különbségt (aiz egyes városok, a falvak és Budapest lakossága között. Mig a falun egy lélekre 16 pengő esik az egyenes állami adóból, addig Budapesten 76 pengő. Engedelmet kérek, csak nem lehetséges ilyen körülmények között, hogy Budapestre most még rendőrségi hozzájárulás cimén ujabb adót vessenek ki?! De nagyon érdekes az, ahogy a kormány Budapesttel elbánik. Már az előbb is felemiitettem s most erre példákat akarok mondani, hogy a kormány centrális hatalmával Budapest törvényhatóságát olyan dolgokba kényszeríti, amelyek ennek csak ártalmára vannak. Itt van például a Talbot-centrale ügye. A Talbot-centnalét. amely 40%-ot kötött ki a külföldi ipar pártolására, Budapestnek el kell fogadnia, vagy ha nem fogadja el, akkor egy külön törvény fog jönni, amely Budapestet erre kényszeríti. Hogy csak néhány példát mondjak a nagy takarékosságra, a gellérthegyi Citadellán balneológia! kongresszus rendezésére kérnek a fővárostól Ötmillió pengőt. (Sándor Pál: A mai viszonyok közt!) Mi ezt nem akarjuk, mi azt mondjuk, hogy a balneológiai kongreszszusnak nem kell épen pont a Gellérthegyen lennie, s a Gellérthegy rendezése, a Citadella kérdése és a sikló kérdése mind várhat. Majd ha jól fog menni nekünk, Budapest virágozni fog, (Jánossy Gábor: Helyes!) akkor lehet ilyen célra ötmillió pengőt áldozni. (Jánossy Gábor: Helyes! — Sándor Pál: De ezzel nyomást gyakorolnak a városra!) Már mondottam, hogy rákényszerítik ezeket az ügyeket a fővárosra. Itt volt az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár ügye Junkümba hozták a Községi Takarékpénztárral. Ez ellen az ellenzék obstrukciót folytatott, amely azzal végződött, hogy elfogadták ezt a junktimot. De ez nem a főváros üzlete vagy ügye volt. A kormány jött ezzel a dologgal, és azt mondta: megcsinálom nektek a Községi Takarékpénztárat ha a Községi Takarékpénztár felállításával szemben átveszitek az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségét. (Sándor Pál: Minister ur, ez igy volt! Erre a bizonyítékok megvannak! — Jánossy Gábor: Megint jobban tudják az urak, mint maga a minister! — Sándor Pál: Ne méltóztassék tagadni!) Ezzel csak be akarom mutatni, hogy a főváros autonómiáját percenkint szedik le. Micsoda fővárosi autonómia az, amelynek a kormány által odakínált üzleteket kell megcsinálni*?! Mondom itt van a Talbot-centrálé, itt van a Községi Takarékpénztár, itt van a Gellérthegynek és a Citadellának az ügye. Ez mind nem az autonómiának jutott eszébe, ezt mind a kormány akarja rákényszeríteni a fővárosra a maga centrális hatalmával, (Jánossy Gábor: Nem kényszeritheti reá! Az autonóm többség elvetheti! — Sándor Pál: Akkor nem kap takarékpénztárt!) miután megvan a többsége. Itt függ ez össze a kinevezési rendszerrel. Neki a kinevezettekkel együtt többsége van a városházán. A választott tagok közül mi voltunk többségben, 250 választott bizottsági tag közül mi hoztuk be a többséget, nekünk volt meg a számszerű többségünk. De nem értünk semmit ezzel a többséggel, mert a mi többségünket ellensúlyozzák a kinevezettek. Minden egyéni tiszteletem mellett, amelylyel a kinevezettek személyének és állásuknak tartozom, ezeket a kinevezetteket mindig csak egy alkalommal látom a főváros közgyűlési