Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
'Az országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1928 június 12-en, kedden. 427 vak helyet »kiterjed a mezőgazdaságra« szavak iktattassanak be. Javaslom továbbá a 2. § második bekezdésének törlését és helyette a következő ií j szöveg beiktatását : »Kiterjed e törvény hatálya az előbbi bekezdésben megjelölt foglalkozási ág munkavállalói közül azokra, akik ipari munkát végeznek vagy túlnyomólag irodai jellegű, könyvvezetői, Írnoki, stb., nem gazdatiszti tevékenységet fejtenek ki.« Kérem javaslataim elfogadását. Elnök : Szólásra következik Î Gubicza Ferenc jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Ház ! A mezőgazdasági munkásoknak az öregség és rokkantság esetére való kötelező biztosításba bevonásánál én annak a bölcs tanácsnak a hatása alatt állok, hogy : amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. Amikor itt ez a törvényjavaslat lehetőséget és módot ad arra, hogy ne kivételes rendelkezéssel és kivevéssel állapitsuk meg a biztosításba bevont foglalkozási kategóriákat, hanem ellenkezőleg, — amint azt az előbbi szakasznál történt felszólalásomban is mondottam — az összes dolgozókra terjesszük ki a biztositás hatályát, akkor igenis teljes egészében csatlakozom ahhoz a javaslathoz, amelyet Farkas István t. képviselőtártam beterjesztett s amely azt célozza, hogy a mezőgazdasági munkások biztosítását már most e törvényjavaslat keretében oldjuk meg, azt ne halasszuk és ne húzódozzunk e probléma megoldásától. Igaz, hogy e törvényjavaslat beterjesztésével kapcsolatban az együttes bizottság elfogadott egy határozati javaslatot, 'amely szerint ennek a törvénynek életbeléptétől számított egy éven belül köteles a kormány benyújtani a mezőgazdasági munkások öregségi és rokkantsági kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatot és azt le is tárgyaltatni, de méltóztassanak tudomásul venni, hogy ma még csak június van és a törvény e törvényjavaslat rendelkezése értelmében csak 1929 január 1-én lép életbe ; 1929 december 31-éig tehát több mint másfél esztendő áll még rendelkezésre a kormányoknak arra, hogy a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó kötelező biztositás törvényjavaslatát beterjessze. Ez a kormány ugyan legalább ugy rendezkedik be, hogy örökéletüen fogja Magyarországot igazgatni és tönkretenni, (Zaj és mozgás.) de azért történhetnek csodák még ebben a korban is, és megtörténhetik az is, hogy a Bethlen-kormány megbukik, megbukik Vass József minister, megbukik Mayer János minister is, megbuknak azok a ministerek, akik hivatva vannak azt a törvényjavaslatot beterjeszteni. (Mozgás.) Következik egy uj kormány, amely azt mondja, hogy mivel engem nem köt annak a kormánynak ígérete, amely idehozta az ipari munkásokra és kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozó kötelező biztositás törvénybeiktatását, ennélfogva megint elodázzák ennek a kérdésnek megoldását, elodázzák teljesen bizonytalan ideig, így voltunk már hosszabb idő óta. Aki a betegség esetére való biztositásnak és a baleset esetére való biztositásnak a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztésének problémáját ismeri, az nagyon jól tudja, hogy évek óta, sőt mondhatnám már évtizedek óta ez a probléma a közérdeklődés körében volt: állandóan hangoztatták és követelték a mezőgazdasági munkásoknak a kötelező biztosításba való bevonását. Csak azóta, amióta itt vagyunk és itt dolgozunk a magyar törvényhozásban, nem egyszer fogadtunk el határozati javaslatot és ebben a kérdésben mégsem történt semmi. De hogy a határozati javaslatoknak mennyire van erejük és komolyságuk, vagy mennyire veszik komolyan azokat maguk a kormányok és a többségi pártok, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elfogadott országos határozat van arra vonatkozóan is, hogy a munkahiány esetére vonatkozó kötelező biztositás javaslatát be kell terjeszteni, le kell tárgyaltatni és életbe kell léptetni. Ennek dacára ma már a kormány hallani sem akar a munkahiány esetére való kötelező biztositás tör vény beiktatásáról, ezt a problémát sem oldja meg, nem is akarja megoldani, így leszünk — attól tartok legalább — a mezőgazdasági munkásoknak a kötelező biztosításba való bevonásával is. Minthogy semmi akadálya nincs annak, hogy ebbe a törvénybe vonják be a mezőgazdasági muukásrétegeket és minthogy engem aggállyal tölt el az, hogy a földmivelésügyi minister ur a hangját sem hallatta az egész vita során és nem jött ide, hogy azt mondja, igenis folyik ennek a törvényjavaslatnak előkészítése, ellenben tudom azt, hogy amikor az a társadalom biztosítási ankét, a közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezlet volt, amely a népjóléti minister ur elnöklete alatt folyt 1926. október 28-ától 30-áig, akkor a hivatalos köröknek, különösen az agrár érdekeltségnek és a földmivelésügyi ministerium illetékes faktorainak is az volt az álláspontjuk, hogy nem lehet a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításának problémáját megoldani és ha beterjesztik az erre vonatkozó törvényjavaslatot, az nem a kötelező biztositás elvén épül fel, hanem csak a fakultativ, az önkéntes biztosításon, — már pedig, hogy mit ér az önkéntes biztositás a szociális biztositás terén, azt, azt hiszem, felesleges elmondanom, mert aki figyelemmel kisérte ennek a törvényjavaslatnak általános vitáját és a múlt évben lefolyt vitát és a vitában hallotta azokat az érveket, amelyeket felhoztak egyes felszólaló képviselőtársaim a kötelező és önkéntes biztositás kérdésében, az előtt nem lehet kétséges az, hogy ezt a problémát, a mezőgazdasági munkásoknak a biztositásba való bevonását másképen mint kötelezően megoldani nem lehet, — minthogy nem látom azt, hogy ennek a problémának megoldása a közel jövőben megtörténnék és minthogy ugy látom, hogy semmiféle akadálya nincs annak, hogy mint mondottam, ezek a mezőgazdasági munkások ennek a törvényjavaslatnak keretébe bevonassanak : ezért hozzájárulok Farkas t. képviselőtársam indítványához és kérem, méltóztassék azt elfogadni és ezzel méltóztassék lehetővé tenni, hogy a mezőgazdasági rétegekre már most kiterjesztessék az öregségi és rokkantsági biztositás. Elnök : Szólásra következik ? Gubica Ferenc jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna: T. Képviselőház ! Azt hiszem, hogy egyik legszebb gondolata a törvényjavaslatnak, legfontosabb része is a törvényjavaslatnak a megelőzés, a prevenció. Szerintem ugyan a prevenció leghatásosabb eszköze volna jó munkabéreket fizetni, mert a jó munkabér és a munkások egészségügye egyenes arányban állanak egymással, mégis azok az elvek, amelyeket a törvén y javaslat a prevenció tekintetében lefektet és amelyeket meg akar valósítani, valóban olyanoknak mondhatók, hogy idővel — amennyiben ezek keresztülvihetők — a rokkantsági esetek a legminimálisabbra lesznek csökkenthetők és a leg* ideálisabb tormát, az öregségi esemény bekövetkezését általánosnak fogjuk látni ezen törvényjavaslat alapján. Mégis, ha a törvényjavaslatnak ezt a gondolatát figyelemmel kisérjük, akkor a legnagyobb aggodalommal kell néznünk a mező" gazdasági munkásságnak a rokkantsági és aggkori biztosításból való kizárása elé. Az általános tárgyalásnál sem tárgyaltam ezt a kérdést és most sem akarom a mezőgazdasági munkásság szempontjából, hiszen erről az oldalról más képviselő-