Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

418 Az országgyűlés hépviselöházánah István: Kissé okosabban! — Strausz István: És mélyebben!) T. Ház! Igen^ megtisztelő volt a keresztény­szociális politikára, hogy a Ház több tagja — elsősorban Gál Jenő t. képviselőtársam, aki­nek beszédével azonban majd később kivánok foglalkozni — emiitette XIII. Leót, a nagy pápát, a Rerum Novarum-ot, amely nem De Rerum Novarum, hanem csak: »Rerum Nova­rum«, ezt az encikrikát, amely a modern szo­ciálpolitikáinak, amint méltóztatott mondani, az evangéliuma, és Gál Jenő t. képviselőtár­sam a Rerum Novarum-ból olvasta rám cso­dálatosképen azt az alaptételt, hogy adjam meg a munkásbiztositónak az autonómiát. (Derültség a bal- és a jobboldalon.) Én, aki a »Rerum Novarum« alapján tanára is voltam a szociálpolitikának, nagy szenzá­cióként fogadtam ezt a megállapítást és rög­tön elmentem Ernszt Sándor t. barátomhoz, mivel az én kis könyvtáramban, amely Buda­pesten van, tehát mondjuk helyesebben: a budapesti kis könyvtáramban nincs meg a »Rerum Novarum« latin szövege, — elmentem Ernszt t. barátomhoz és elkértem tőle a Re­rum Novarum szövegét, hogy meglássam, hogy a nagy pápa hol adja nekem az utasítást arra, hogy a munkás biztositónak adjam vissza az autonómiáját. Nem találtam meg sehol ezt az utasítást. (Élénk derültség.) De ugy látom, hogy azok. akik a Rerum Novarum «encikliká­nak jelentőségéről és alapgondolatairól beszél­tek, legnagyobbrészt kevésbbé alapos tanul­mány után beszéltek. Én elismerem szívesen Gál Jenő t. képviselőtársamról, hogy ezen a ponton sine ira et studio beszélt, tudniillik amikor erről beszélt, akkor nem haragudott, tehát sine ira besz/élt, (Derültség balfelől.) és mivel nem értette meg a Rerum Novarumot, tehát nyilvánvaló, hogy sine studio, vagyis tanulmány nélkül beszélt. (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) A »Rerum Novarum«, t. Ház, az államoknak és a társadalmaknak a munkásosztállyal szem­ben való kötelezettségeiről beszél, nagy alap­elvi általánosságban és fundamentális jelentő­ségű kérdésekről. A Rerum Novarumból nem lehet kiolvasni, t. Ház, egy részletkérdésre vo­natkozó egyenes utasítást, vagy tételt, a Re­rum Novarum az államnak és a társadalom­nak, a családnak és az egyénnek nagy törté­nelmi és erkölcsi összefüggéseiről állapit meg bizonyos tételeket, amelyekre vonatkozólag kimondja a pápa az ő hallatlan nagy szemé­lyes és erkölcsi tekintélyével, hogy azokat sem államnak, nem társadalomnak, tehát tör­vényhozásnak sem, sem egyénnek megsértenie nem szabad. Kiindul magának az egyén mél­tóságának gondolatából, beszél a családról, mint a társadalom fundamentumáról, beszél a társadalomról, mint aa összes polgárok egysé­géről, — tehát inkább a szolidarizmust lehet belőle kiolvasni, — beszél azután az államról, amelyre nézve kimondja, hogy a természet jogát az államnak sincs joga hatályon kivül helyezni vagy megsérteni, nincs joga a sza­badságjogot elkobozni a családra való vonat­kozásban és az egyénre való vonatkozásban, tehát olyan vonatkozásban, amelyek alapvető jelentőségűek. Ezek a megállapítások olyanok, hogy minden államformára és különböző tör­ténelmi korszakokra mind egyenlő formában érvényesíthetők, de természetes, hogy meg­valósitásuk különböző mértéket nyer az evolú­ció különböző állásához képest. Gál Jenő t. képviselőtársam a szabadság gondolatát hangsúlyozta ki, szerény megálla­184. ülése 1928 június 12-én, kedden. pitásom szerint azonban egészen tévesen. A szabadságról való radikális felfogás, amellyel ő ékeskedik, tökéletesen távol áll a »Rerum Novarum« felfogásától. A »Rerum Novarum« nem »Carta del lavoro«, minő Olaszországban van, hanem a Magna chartája, alkotmánya a keresztény módon felfogott szociálpolitikának és szociális világnézetnek. De ismétlem, nagy elvi megállapításai vannak és én iti is bátran kimondhatom, hogy amiként örömmel konsta­táljuk, hogy évtizedekre előre közvetlenül előkészítése volt német földön elsősorban en­nek a nagy enciklikának, — csak Ketteier mainzi püspök nevét emlitem — épugy sajná­lom, hogy megszakadt a fejlődési vonal, ame­lyet megjelölt a »Rerum Novarum« (Griger Miklós: Ugy van!) amely után pedig szinte közvetlenül kellett volna egy másik encikliká­nak is következnie, (Ugy van! Ugy van! a bal­kÖzépen.) amely közelebb hozza a nagy alap­elveket a modern gazdasági élethez, amely tovább fejleszti különösen morális szempont­ból a katholikus egyház gyönyörű elvi struk­túráját, amely tovább is eligazítja az emberi­séget, minket is katholikus papokat, minket kathjolikus polgárokat, de valamennyiünket keresztény alapon álló embereket, hogy minő módon álljunk szembe ezekkel az óriási hord­erejű szociális kérdésekkel. T. Ház! A t. szociáldemokrata képviselő urak figyelmét kérem arra, amit mondok, de kérem mindenkiét is. Bátran kijelentem, hogy amint a magam részéről sajnálattal konstatál­tam a »Rerum Novarum« szociálpolitikai vo­nalának megtörését, (Griger Miklós: Ugy van!) egynéhány évtizeddel XIII. Leó pápa halála után, épugy feltélenül sajnálom, hogy nem lévén tovább ilyen rettenetes autokritásu eligazitója a katholikus egyháznak és a pap­ságnak, a szociáldemokrácia elleni küzdelem­nek csak első, kezdeti, tehát primer és primi­tiv fázisában maradtunk meg, ahelyett, hogy átmentünk volna a kezdeti fázis után a követ­kező fázisra, nevezetesen arra, hogy a társa­dalmat és az államot az egyház erejével, tekin­télyével és erkölcsi súlyával és a bele tartozó polgárok politikai befolyásával figyelmeztet­tük volna arra, hogy nem elégséges a szociál­demokrácia ellen gyűléseken és nem tudom minő módon küzdeni és különösen nem meg­felelő dolog a szociáldemokráciát gyalázni és a szociáldemokrácia vezetőinek jóhiszeműsé­gét minden egyes esetben kétségbevonni, ha­nem épen ugy, amint a szociáldemokrácia le­száll a munkásosztályhoz, a vergődő, a siny­lődő, a véres könnyeket és verejtéket ontó, a termelést mégis végző munkásosztályhoz, ép­ugy kellett volna és kellene nekünk is a szo­ciáldemokrácia ellen való küzdelemben leszál­lani ezekhez az osztályokhoz (Griger Miklós: Ugy van! — Malasits Géza: Már elkéstek! — Felkiáltások jőbbfelől: Jobb későn, mint soha! — Ugy van!) és kisürgetni ez osztályok részére a »Rerum Novarum« (Zaj.) nagy alap gondolatainak megvalósítását, egy olyan szo­lidarizmust, amely a törvényhozásban meg­organizálva a társadalmi segitésnek nagy alapelvét mutassa meg. Megmutassa azt, hogy nem okvetlenül kell ebben a nemzetben vagy bárminő más nemzet­ben —- egyház, haza, állam, polgárság, burzsuj, Isten és nem tudom kik ellen állást foglalni abból a célból, hogy a proletárosztály valami­képen előnyökhöz juthasson. (Ugy van! Ugy van! — a jobb- és baloldalon.) Azt a munkát, amit a szociáldemokrácia végez, tulaj donképen nekünk kell elvégeznünk. (Helyeslés a jobb- és

Next

/
Thumbnails
Contents