Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
Az országgyűlés képviselőházának 1 rizált nyugdíjai után 30%-os előleget folyósíthatott az Országos Orvosszövetség és talán lehetővé válik, hogy ez év végére legalább 50%-ig valorizált nyugdíjat tudjon folyósítani. Mindenesetre a minister ur példát mutatott, amelyet követnie kell a társadalomnak és az egész nemzetnek. Mert ha a nemzet napszámosairól beszélünk, akkor ezek az orvosok, mert senki sem végez annyi humanitárius munkát, mint az orvos és egyetlen egy társadalmi osztály sem végez annyi szivességmunkát a társadalom érdekében, mint az orvostársadalom. Mindent el kell tehát követni arra. hogy őket alátámasszuk. Különösen nagyon fontos ez az uj Társadalombiztositó Intézetnél, ahol a törvény értelmében ugy a betegségi biztosítási ágazat, valamint az aggsági. rokkantsági ágazat orvosi ellátását együttesen kell az orvosi karnak ellátnia. Be az orvos nemcsak gyógyitómunkát végez, hanem a közegészségügyi megelőzés, a prevenció katonájává is szegődik. Minden munkához, minden intézkedéshez e téren orvos kell. Hogy. a nemzet számára egészséges generáció nevelődjék, a legnagyobb részletességgel kell figyelnie a népbetegségek felbukkanását és azokkal szemben teljes erővel felvennie a küzdelmet. Nemcsak orvosi rendeléseivel, hanem szociális érzésével is oda kell állnia mentorként a pénztári tag vagy biztosítóintézeti tag mellé és a régi háziorvos helyett a mai elszegényedett társadalomban mint intézeti orvosnak az állam által kirendelt háziorvosként kell szerepelnie, aki nemcsak rideg nyugdíj vagy táppénzutalványozógép, hanem melegen érző barátja a betegeknek, s mindenkor mentorként áll azok oldalán. Mindent el kell követnünk, hogy erre a szolgálatra kiválóan alkalmas és minél jobban képzett• orvosokat nyerjen meg az intézmény és ezért a jövőben alkalmazandó pénztári orvosoktól nemcsak külön szaktanfolyamok hallgatását, esetleg külön szakvizsgák letételét kell követelni, hanem ösztöndíjak, külföldi tanulmányutak lehetőségének megteremtésével is gondoskodni kell arról, hogy tovább képezhessék magukat a pénztár-orvosok. Meg kell indítani a nemes versenyt, hogy: ki tud többet 1 ? Azt hiszem, a győztes mindenkoranemzet lesz, amely nyerni fog ezáltal munkaerőben és a nemzeti vagyon gyarapodásában. Kérem azonban a népjóléti minister urat, ne vegyen példát az ösztöndíjszabályok megalkotásánál a kultuszrninister úrtól. Mert a kultuszrninister ur mindig a kultúrfölényt hangoztatja és nagyhangon dicsekszik a Collegium üungaricumokkal, higyje el azonban, többet használna a nemzetnek, ha több orvost, mérnököt küldene ki, mint ahogy most teszi, és csak a klasszika filológia szobatudósait képezteti ki. A magam részéről azt szerettem volna látni, hogy a különleges tudományos intézetek helyett a kultuszrninister ur az ifjúság testi fejlődésének helyes irányban terelése érdekében fejtett volna ki nagyobb munkát, nem pedig — mint szomorú jelenség gyanánt kell megállapítanom — az iskolaorvosi intézmény, valamint egyéb ilyen hasonló kulturális intézmények •. megteremtését, amelyek az ifjúság testi fejlődését volnának hivatva előmozdítani, háttérbe szorítja. Megelégedett orvosi karra van szükségünk és ezért jól kell dotálnunk őket. Ma már a pénztári orvosi szolgálat nem lehet mellékfoglalkozás, hanem kell, hogy főhivatása legyen az orvosnak. A nyugdíjkérdés rendezése pedig csak az első lépés, amelyet kell, hogy kövessen 8á. ülése 1928 június 12-én, kedden, 411 a pénztári orvosok illetményeinek rendezése. Ma már dolgoznak rajta ugy az Országos Orvosszövetség, mint pedig a pénztári orvosok érdekképviselete, az intézet orvosi tanácsa s e helyen csak arra kérem a népjóléti minister ur őexcellenciáját, hogy méltóztassék ezt szeretettel és megértéssel fogadni, ugy, amint ezt eddig is tette. Én ugyanis azt hiszem, hogyha ezeket a kérdéseket toljuk előtérbe, nem fognak azok a szomorú viszonyok bekövetkezni, amelyek e pillanatban Wienben tapasztalhatók, ahol az osztrák betegbiztositóintézetek orvosai sztrájkba léptek. Magyarországon ez nem ismétlődhetik meg, mert ha jó szóval és szeretettel fogadják és támogatják az orvosokat, még ha kevés fizetést fognak is nekik adni, minden körülmények között meghozzák mindenkor azokat az áldozatokat, amelyeket a nemzet és az emberiség érdekében szükségeseknek tartanak. Az anyagi kérdésen kivül azonban az erkölcsiekben is kell, hogy támogatást, nyerjen az orvosi kar. A pénztári tisztviselői o>rvosi státust, sajnos, a régi mentalitást igyekezett erősen megnyirbálni s ahol lehetett, a meglevő adminisztráció javára a meglevő állásokat elvonni. Hogy mennyire káros és helytelen volt ez a pénztár éirdekei ellen szóló politika, mutatja az a körülmény, hogy az uj intézmény megindulása után, januárban rövidesen szükséges volt az ellenőrző orvosok számát tizenkettővel felemelni, mert a pénztár anyagiakban fizetett rá., hogy a betegfelülvizsgálatokat nem tudták jól és idejekorán elvégeztetni. A túlsók táppénz indokolatlan kiutalása tehát a pénzügyi bilanszot olyan (kedvezőtlenné teheti, hogy a pénztárt anyagi csődbe is kergetheti. (Rothenstein Mór: Szóval a betegeknek ne adjanak táppénzt!) A betegeknek adjanak táppénzt, de azokkal szemben, akik a pénztárt tudatosan meg akarják kárositani. természetszerűleg meg kell védeni az intézményt. (Malasits Géza: Aspirin! Ricinus! Ez a specialitás!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, néhány nappal ezelőtt adtaik ki az Országos Munkáisbiztositó Intézet gyógyszerrendelési előírását és merem állitani, hogy az egész világon nincs egyetlen egy olyan intézmény, ahol i annyi specialitást engedtek volna rendelni az orvosok részéről s merem állitani azt is, hogy a magángyakorlatban nincs ma egyetlen egy orvos Magyarországon, akinek anyagi lehető sége volna annyi specialitást rendelni, mint az Országos Munkásbiztositó Intézeti orvosnak. Ajánlom a t. képviselőtársam figyelmébe, hogy legyen szives és nézze át a kimutatást és győződjék meg, hogy jelenleg az Országos Munka*biztositó Intézet gyógyszertárának raktára milyen és akikor meg méltóztatik győződni, ! hogy ez az állitása abszolute nem állja meg a \ helyét. Ebben a pillanatban ugyanis az. orvosi. ! és gyógyszerszolgáltatás olyan magas nivón ! áll, hogy egyenesen versenyez mindenütt a kül! földi államokkal szemben is. (Malasits Géza: j Nem mondom, hogy nincs raktáron, de a betf! gek nem kapják!) Meggyőződhetik róla t. képi viselőtársajm és szívesen levonom annak a konzekvenciáját, ha ennek bármikor az ellenkezőjét tudja megállapítani. Szükségesnek v tartom ! ezért a pénztári tisztviselői orvosi státusnak újból való megállapitását, mégpedig azon szempontokból, hogy lehetetlen, hogy az egyes pénztárak vezetői az orvosokkal szemben, tisztán azon az alapon, hogy azok rangban alattuk vannak, bizonyos olyan eljárást eszközölhesse-
