Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
'Ás országgyűlés képviselőházának 18 dollárban állapit ják meg ugyanezt az értéket. Ha ebből veszünk egy középarányost, a magyar viszonyokra vonatkoztatva 14.000 pengőben állapithatjuk meg a magyar ember életének tőkeértékét. Eszerint ha számításba vesszük, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy Magyarországon laiz 1926. esztendőben gümőkórban elhalt 19.545 gümőkóros egyén, ami 273 millió pengő, és hogy 1926-ban csak hasihagymázban elpusztult 1177 egyén, ami 16 millió tőkeveszteséget jelent a nemzetre, akkor megértjük, hogy miért kell nekünk olyan intézkedéseket foganatosítanunk,^ amelyek az egészségvédelmet az emberiség részére, illetve a nemzet fiai részére minden tekintetben biztosítani tudják. Én azt hiszem, hogy ez a kvantitatív gondolatfűzés talán jobb belátásra fogja birmi azokat is, akik perhorrieszkálják és helytelenítik a törvény javaslatniaik azt a tényét, hogy a járulékjövedelemnek 6%-át egészségvédelmi célokra szándékozik fordítani. Nekünk mindent ©1 kell követnünk arra nézve, hogy a nemzet egyedei, a magyar emberek által termelt munka minél tovább és minél hosszasabban álljon a nemzet rendelkezésére. Éppen ezért teljesen osztom előttem szólott t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy nekünk a halálozási statisztikáknak a megjavítására kell teljes erővel törekednünk és larra kell gondolnunk, hogy minél kevesebb magyar ember kerüljön sínylődő házakba, szegényházakba, minél kevesebb kerüljön a tébolydákba, minél kevesebb legyen a kórházak állandó lakójává és minél kevesebb embert lássunk az utcán koldulni. Hogy mennyire borzalmas adatokat mutat a halálozási statisztika, különösen a csecsemőhalandóság terén, annak bemutatására legyen szabad rámutatnom arra, hogy a esecsemőhalan dóság nálunk 1922-ben 10.000 lélekre számítva 20 volt, akkor» amikor Középeurópa többi államaiban 8—10 csecsemőhalálozás esett 10.000 lélekre a halálozási statisztika szerint. Hoigy befolyást lehet erre a körülményre gyakorolni, mutatja, hogy a népjóléti ministerium intézkedései — hiszen akkor a munkásbiztositásnak autonómiája még felvolt • függesztve — és éppen azok a messzemenő szociális intézkedések, amelyekkel tulaj donképen az anya- és csecsemővédelmet mozdították elő, ezeket a statisztikai adatokat határozottan és erősen megjavították. Az 1922. évi 10.000 lélekre eső 20-as arányszámmal szemben 1923-ban mari 18-6-re, 1925-ben 16 7-re, 1926-ban pedig 16*4-re szállt alá a csecsemőhalandóság arányszáma a halálozási statisztika szerint. Hogy menynyire szomorú a mai halálozási statisztikánk, különösen a tuberkulózis-halálozásra vonatkolzólag, azt látjuk, ha adatainkat; összehasonlítjuk a külföldi államokével, amikoris egy borzasztóan szomorú jelenséget állapitbatunk meg a magyar államra nézve. Veszem a régi statisztikai adatokat Csonka-Magyarországra nézve 1921/22-ből. 1921-ben majdnem 28, 1922-ben pedig 31 volt a tuberkulózis-halálozás arányszáma 10.000 lakosra számi tva. Ezzel szemben Ausztriában ugyanakkor 23, Franciaországban 21, Csehszlovákiában 19. Svédországban 16, Spanyolországban 15, Olaszországban 14, Németországban 12, Angliában 11, Hollandiában 10 és Dániában 9 volt a halálozási statisztika szerint '•• a tuberkulózisban elhaltak halálozási arányszáma. Tehát méltóztatik látni ebből is, hogy igen szomorú jelensg az, hogy Magyarország halálozási statisztikája vezet a tuberkulózisban elhaltak tekintetében, és a tuberkulózist. ülése 1928 június 12-én, kedden. 407 ban elhaltak halálozási arányszáma azután természetesen rontja az egész halálozási statisztikát. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Malasits Géza: A kurzus csinálta!) Az előkészületeket mások tették meg, ugyanazok, akik a liberalizmust készítették elő. (Malasits Géza: Dehogy!) Ne tessék kétségbe vonni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy hasznos és jó üzlet lehet a megelőző embervédelem, ezt bizonyítja az is, hogy a magánbiztositóintézetek ujabban rend L szeres orvosi vizsgálattal igyekeznek jó egészségben tartani biztosítottjaikat és azok élettartamát meghosszabbítani. Hogy ez a munkájuk nem hiábavaló, azt mutatja, hogy szívesen hoznak ilyen irányú áldozatokat és hogy külföldön, különösen Amerikában a biztositóintézetek saját költségükön tartanak fenn ilyen intézményeket, amelyek megvizsgálják a biztosítottak egészségét, és betegségük esetén figyelmeztetik őket, hogy gyógykezeltessék magukat, Hiszen ha veszi az ember a dolgot, ez tulaj donképen egyszerűen üzleti kérdés rájuk nézve, mert hiszen ha az illető tovább fizeti a járulékot, ez hasznára válik a biztosító társaiságoknak, viszont az egyénnek az válik hasznára, hogy az illető később éri meg és később ikerül abba a helyzetbe, hogy hátramaradottal megkaphassák az utána járó összegeket. Nálunk ez még csak a jövő zenéje. Egyik külföldi biztositótársulat ugyan, a Phönix biztositótársulat, ma már az 5000 shillingnél magasabb életbiztosításoknál ugy rendelkezik, hogy az illetők egészségi állapota felülvizsgáltatik. ; i • ; i i , | J*. Í#| Sokan ellenvetik, hogy minek nekünk tőkét gyűjteni aggkorunkra, amikor a mai rossz gazdasági viszonyok között amúgy is alig van betevő falatunk, és hogyan gyűjtsünk vagyont öreg napjaikra ebből a keresetből, amely ma nem sok. Szerintük a kereseti és vagyongyüjtési lehetőségek megnyitásával lehet csak jobb helyzetet teremteni, amint azt előttem Fábián képviselőtársam vázolta. Ugy látszik azonban, mégis csak a népjóléti minister urnák van igaza, aki ismeri a magyar pszihét e tekintetben. Mert azt mondja: mit ér a kereseti lehetőség, ha a vagyongyüjtési lehetőségeket sohasem használjuk ki. Ezt a kijelentést teljes egészében aláírom, mert sajnos, a magyar ember a takarékosság elveit nem nagyon ismeri. A jólét napjaiban fenékig dúskál, de hogy félretegyen, arra ritka ember gondol. Hiszen láttuk a konjunktúrák pillanatában, hogy mekkora vagyonok mentek tönkre és vesztek el pillanatok alatt a tőzsdei spekuláció, szerencsejáték kapcsán. Hiszen a konjunktúra idején életerős, egészséges emberek sem a munkát választották, hanem a B-lista lehetőségével szerzett tőke megforgatásával óhajtottak pillanatok alatt vagyont gyűjteni. Sajnos, ez a dolog nagyon visszafelé sült el. úgyhogy ma minden körülmények között perhorreszkálnom kell azt, hogy valaki, aki életerős, egészséges ember, tisztán csak a tőke forgatásából és ne munkájából igyekezzék magának a megélhetés lehetőségét biztosítani. Ugy a már törvénnyé vált betegség esetére szóló biztosítás, valamint az előttünk fekvő rokkantsági és aggkori biztosítási javaslat a kényszertakarékosság elveit szolgálja. Merem állítani, hogy a kényszertakarékosság intő példa kell, hogy legyen az egész társadalom minden rétege számára és ha az egyénekben nincs meg a lelkierő ahhoz, hogy a takarékosság elveit a magángazdasáigban keresztülvihessék, akkor az államnak kell belenyúlnia és a 61*
